Sok..

Hosszú depizés következik, csak szólok.
Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne már ez a blog. Egy ideje kevés bejegyzés van és azok is elég depresszívek, de nem tudok mihez kezdeni.

Ma este megint nagyon mély ponton vagyok. Mikor egy kicsit úgy érzem, hogy most jobban vagyok jön valami és még mélyebbre taszít. Persze nem akarom az állandó nyafogásommal terhelni a szeretteimet, úgyhogy próbálok erősnek mutatkozni és nem rájuk zúdítani mindent, de kicsit nehéz ezt a sok mindent nem magamban tartani.
A rajz se megy, egy csődtömeg vagyok benne. Leülök és semmi. Csak bámulom az üres lapot, pedig a megrendelések és ajándékok kész sincsenek, konkrétan mindent megvettem, de annyi volt. Az egyik megrendelésem olyan pocsékul sikerült, hogy egy ideig gondolkoztam azon, hogy nekem való-e ez az egész pálya. De nem szabad egy kudarc után abbahagynom. De nem hogy a rajz, még a suli se megy. Sosem volt még 4,7 az átlagom. :( Pedig megesküdtem magamnak és mamának, hogy nem rontok le, de hiába tanulok, egyszerűen nem tudok teljesíteni.
Pedig igyekszem... annyira. Mindenben. Próbálom nem sajnálni magam, de ma már túl sok minden. És kell egy hely, vagy valami ahol kiadhatom ezt magamból. Rajzolni nem tudok, bőgni senki vállán nem akarok, mert az csak egy plusz teher, úgyhogy szegény blogomon vezetem le a feszkót.
Holnap már jobb lesz, csak hát... emésztési időszak következik ismét. Lehet csak én veszem fel a dolgokat nagyon, de nem tudom pozitívan gondolkodni erről.. Nem megy.
Nagyon friss ez a seb, nemrég volt egy hónapja... És valahogy mindig felszakad, vagy még mélyebb lesz, esetleg valaki valamivel bele is nyúl és csak vájkál benne tovább...

Bocsi emberek. De jól esett ezt leírni. Most így könnyebb. :)

Egy éve...

Pontosan ma egy éve, hogy Laci egy Facebookos anime oldal adminjaként kiírt valamit, amihez én hozzászóltam. Egyből bejelölt és elkezdtünk beszélgetni. Valahogy már akkor éreztem, hogy ebből valami lehet... Lett is :) Dec. 29-én lesz a napja annak, hogy egy éve együtt vagyunk. Annyira gyorsan elszállt ez az egy év vele. És közben nagyon sokat változtunk mind a ketten.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott vele. Mindig velem van és bármiben számíthatok rá. És amikor minden rosszra fordul, akkor is ott van és támaszt nyújt. Mert bajban dől el, hogy kire számíthatunk igazán. Rá lehet. Elviseli a mostanában gyakori ok nélküli kirohanásaimat, hirtelen hangulatváltozásaimat és elnézi nekem ezeket. Sajnos megérti ő is min megyek keresztül. :(
Nem is tudom mi lenne velem , ha ő nem lenne. :)

Voltunk Road koncerten. Nagyon élveztem. Kicsit kitomboltam magam. Jól esett csak úgy ordítani, mint egy hülye. :'D Bár azért természetesen ez sem ment zökkenő mentesen, ugyanis Lacinak nem sokkal a koncert előtt műtötték a lábát, mert a körme belenőtt a húsába és nagyon csúnyán begyulladt. Le kellett szedni a fél körmét. :( De végül mégis csak elmentünk és nem bántuk  meg. Végig annyira vigyázott rám. Próbált védeni és tartotta azokat, akik nagyon dulakodni akartak. :) ♥
Igaz, utána 2 napig csengett a fülünk, hangunk se nagyon volt, de megérte :D xD

Amúgy szombaton náluk aludhattam, először. Nagyon jó  volt.:3 Régen aludtam ekkorát. xD
Annyira cuki volt. Képes volt felvenni egy mikulás sapkát és bekapcsolni egy metálos karácsonyi dalt és a csizmámba tenni az ajándékomat. Majd' megzabáltam :D A karácsonyi ajándékom is megkaptam, mert félt, hogy kicsi lesz. xD Egy nagyon menő Sevenfoldos pólót kaptam *-* Imádom *w* És persze jó rám. xD
Én is nagyban űzöm  ajándékbeszerzést és készítést. Kicsit nehezen érem utol magam. A jegyeim is leromlottak, de azért próbálom összekaparni magam. :'D
Szegény Laci most beteg, úgyhogy nem tudunk találkozni és még aggódom is érte. :(
Jájjj... Hátöö... mit mondjak még? :'D
Igazából hosszabb bejegyzést terveztem, de elég szűkszavúra sikeredett. xD Még mindig nem vagyok az igazi. Bocsi emberek. ><
Így utólag is boldog mikut mindenkinek! :D
Pá!