2017. május 18., csütörtök

Mi van mostanában velem?

Halihó!
Figyelem, iszonyat hosszú bejegyzést kaptok két borzalmas hétről!!444néégy

Rég nem írtam arról, hogy mi történik velem mostanság. Gondolom sejtettétek, hogy az iskola miatt nem írok. Mivel nekünk ez az utolsó hét, így eléggé besűrűsödtek a dolgok.
Múlt héten írtam egy matek zh-t, amire alig tanultam de 15-ből 9 pontot írtam! :D
Ezen a héten volt az utolsó Operációs rendszerek óra, amiről már tudhatjátok, hogy a "kedvencem" volt. A tanár mindenkit összehívott, hogy elmondhassa a jegyeket. Volt, akinek megajánlotta és így nem kell mennie vizsgára, de én azon izgultam, hogy engedjen vizsgázni. Mivel mind a 2 csoport jelen volt, így nem jutott rám olyan hamar a sor. Mikor kimondta a nevemet megállt bennem az ütő. Miközben magamban azért könyörögtem, hogy mehessek vizsgára kimondta, hogy megajánlja a 4-est!!!  Nekem!!!??? Akit egész félévben minden órán szívatott és alázott?! El se hittem! Rám tört a szédülés, a hányinger, a fejfájás. Amikor elsorolta az ítéletét mindenkinek, akkor alig tudtam felállni a székből annyira forgott velem a világ. Egyszerre voltam iszonyatosan boldog és közben csak be akartam ülni egy sarokba bőgni. Persze mondanom se kell, hogy előtte való éjszaka szinte semmit nem aludtam a félelemtől. Napokig fel se fogtam, hogy ez megtörténhetett.
Aztán csütörtökön írtunk Tanítás-tanulásból zh-t, pénteken pedig Az emberi fejlődésből.
Pénteken végig szenvedtük a rajz órát és akkor tudtuk meg, hogy a tanár már nem akar jövő héten órát tartani és keddre vigyünk már be mindent. Király... Úgy terveztem, hogy mivel jövő hét szerdán nem kell bemennem, így akkor megcsinálom a házikat és az elmaradt órai munkákat is. Most meg kapkodhattam...

A hétvégén nagyon ko voltam. Szegény Laci alig tudott összekaparni. Megérkeztem hozzá és kapásból aludtam egy órát. De nagyon megértő volt és nem sértődött meg ezen. Jól megvoltunk, bár továbbra is zombi voltam. Végül vasárnap is nála aludtam és hétfőn Adatszerkezetekre mentem csak be, ahol a tanár elővizsgát tartott, de hát senki nem ment át belőle, mert olyan feladatot adott fel. XD
Az estém pedig rajzolással telt. Teljesen meg voltam elégedve, hogy minden előírttal elkészültem és a kedden kezdődő prezentációs hétre is időben feltöltöttem a prezentációmat.

No, akkor bővebben egy kicsit a keddemről, mert ez megér egy misét:
Ugye a prezentációs hét ekkor kezdődött és másnapig tartott. Itt a rajz szakos hallgatóknak be kell mutatniuk az éves munkájukat kivetítve.
Péntek este jött az e-mail, hogy mikor is kezdődik ez az egész és hogy amúgy vasárnap éjfélig töltsük fel a munkáinkat... Nem kicsit lettem ideges, mert már másodjára rúgták fel a jól megtervezett és beosztott dolgaimat. Így emiatt először nem akartam Lacinál maradni, de gyorsan összedobtam nála és vasárnap délután feltöltöttem a Moodle-re a diasoromat.
Hétfő este megtudtam, hogy egyébként mi szerdára lettünk volna beosztva, de egy csoporttársam ledumálta a szervező sráccal, hogy az osztatlan tanári szakosokat rakja be kedd 11 órára. Mert ugye
nekünk aznap reggel még volt egy vizsgánk Számítógépes ismeretekből.
Emiatt egyébként egy percig nem izgultam, mert Photoshopolni kellett, de olyan gyermeteg szinten, hogy ha nem haldokolt volna folyamatosan a program a gépen, akkor tuti fél óra alatt megcsináltam volta a feladatot. De mivel a programmal többet kínlódtam, mint a feladattal és nem tudom, hogy hányszor újra kellett indítanom, így csak 1 óra alatt lettem kész. De így is ott ültünk a többiekkel még fél órát, mert ugye 1,5 órás volt a vizsga. Megkaptuk az ötöseinket és még volt fél óránk a prezentáció előadásáig.
Mi kis naivak leültünk enni Allal és elmentünk WC-re. Aztán 11 előtt hívta Alt a rajztanár, hogy hol vagyunk? Mert annyira kevesen voltak, hogy már befejezték a prezentálást. Gyorsan fellifteztünk az ötödikre és már ekkor 200 volt a vérnyomásunk.
A terembe érve csak a rajztanárt és néhány diákot találtunk. A tanár lecseszett, hogy miért mertünk mi enni, miért nem jöttünk vizsga után egyből ide? De miután megrántottam a vállam és közöltem, hogy mert éhes voltam és nem érdekel, hogy ő nem evett más hangnemre váltott.

2017. május 17., szerda

PlayIT 2017 Debrecen

Üdv!

Megkésve bár, de törve nem meghoztam a PlayIT-s beszámolót. Többször nekifogtam a megírásának, de aztán mindig elment tőle a kedvem. Hát most összeszedtem magam és megírtam. Íme:

10 órakor nyitották a kapukat, de én még 10-kor otthon sminkeltem. Nem szokásom, de most megcsúsztam egy kicsit az idővel, mert nem kalkuláltam azt bele, hogy az átlagos sminkelési időm
többszörösét veszi majd el az, hogy faunnak tűnjek.
Ebben csak az volt a baj, hogy Laciék már vártak rám, plusz nálam voltak a jegyek. :'D Végül kb. 20 perc késéssel megérkeztem a helyszínre. Apa szerencsére be tudott vinni, elég nehézkes lett volna ebben a cosplayben buszozni vagy egyszerűen csak egyedül elcipelni odáig.
Szinte azonnal bejutottunk, ami nagyon jól esett a tavalyi sorban álláshoz képest.
Kicsit fura volt, hogy nem volt akkora tömeg, szerintem jóval kevesebben vagy elszórtabban voltak, mint a múlt évben.
Jött velünk még Tomi(Laci öccse) és Laci egyik netes haverja, Kenta is. Vele először találkoztunk, de nagyon jó fej volt. Néha összefutottunk Dantéval, ott volt Zsomi és Betti(Oszakés team másik női tagja) is. Alapvetően viszont csak Laci, Tomi, Kenta és én alkottuk a csapatot.
A cosplayesek a Főnix közepén álltak egy nagy kupacban és egy ismerősöm jött oda hozzám, hogy menjek oda beszélgetni. A fiúk elmentek kockulni, én meg beálltam a többi cosplayeshez, csak hát tök idegen voltam, nem igazán tudtam mit beszélni velük és majd megsültem a paróka és a páncél alatt.
Bár nagy meglepetésemre Yuriko odajött megtapizni a faun szőrömet és később kértem tőle egy közös képet. De ettől függetlenül nem igazán éreztem magamat közéjük valónak.
Egy lánnyal viszont egész jót beszélgettem, az embereket szidtuk, hogy nem képesek vigyázni ránk és a kiegészítőinkre.
Állandóan nekünk jöttek, ott mászkáltak el a cosplayesek között, alig bírtam megállni a patámon és folyton lökdöstek. Ezek főleg a 10-14 éves korosztályból kerültek ki, akik iszonyat neveletlenségüket bizonyították. És én hülye tanár akarok lenni. xD
A legnagyobb döbbenet akkor ért, amikor éppen Zsomiékkal mászkáltam és kértem őket, hogy üljünk le a lelátóra, mert már nem bírom tovább a patában és átveszem. A lelátón egy nő elkezdett nekünk pampogni, hogy mi hogy nézünk ki és milyen szánalmasak vagyunk! Mindezt egy PlayIT-n!!!
Mondjátok már meg nekem, hogy az ilyen minek jön el akkor erre a rendezvényre?!
Végig nézett minket, de éppen azzal voltam elfoglalva, hogy sajgó csülkeimet egy kényelmesebb cipőbe dugjam bele.
Megfogadtuk, hogy ha újra pampogni mer, akkor számon kérjük, de nagy szerencséjére befogta a mocskos száját és utána el is tűnt.
Ekkora már többszörösen csalódtunk a rendezvényben. Laci egészen sokáig gyűjtögette a pénzét, hogy majd jól bevásárol az akciós játékokból, de semmi neki tetszőt nem talált.
De legalább megnyert egy Lol-os meccset és kapott érte egy kulcstartót. Később a színpadra is felhívták, de olyan kérdéseket kapott, hogy én csak nézegettem, de az volt a  baj, hogy ő is.. :'D

Ráadásul sikerült valamilyen kupont szereznie, amivel elvileg előre engedték volna bizonyos játékoknál, de amikor odament valahova, az ottani szervezők elküldték, mert ők erről a kuponról még soha nem is hallottak. Szervezés lvl Magyarország. (Y)
A Plusz jegyeket meg úgy osztogatták, mint a cukort. Már Lacinak volt két jegye, de annyira unalmas volt az egész, hogy inkább rá akarta sózni valakire, de senkinek nem kellett. xDD
Számomra az volt még elég fura, hogy nem volt cosplay verseny, de bemutató igen. Ami annyi volt, hogy akinek voltak ismerősei azok felmehettek, míg mi ketten a csajszival ott álltunk, mint két kuki.
Kicsit zokon vettük a dolgot, mert konkrétan csak mi ketten maradtunk ki és ha már eltoltuk oda a sej-hajunkat cosplayben, akkor annyiba igazán nézhettek volna, hogy minket is felhívnak.
Bár már meg sem lepődtem ezen, mert egész nap tojtak a fejemre. Persze volt, aki odajött fotózkodni és megdicsérte a cp-met, de nagyrészt csak a 12 évesek útjában álló fura izé voltam, amit arrébb kell lökni, hogy odaférhessenek a kedvenc Youtubeosukhoz vagy valami játékukhoz.
Az az elképesztő bunkóság és nemtörődömség betette nálam a kaput. Átöltöztem olyan 2 óra körül és akkor már csak császkáltunk. Nem akartunk még menni, mert Kenta messziről jött le ide és sajnáltuk a kidobott 2000 Ft-ot is a jegyre.
Fél 4-kor már nem bírtuk tovább. Felhívtam anyát, hogy jöjjön értem. Kentát feltettük a buszra, megjött anya, Laciékat kitette a buszmegben és ennyi volt a PlayIt.

Amennyire jó volt tavaly, most annyira borzalmas volt. Úgy éreztem, hogy elfogyott a pénz a pesti után, de hát ha már beharangozták, akkor meg kell szervezni.
Ha több ilyen rendezvény lenne a közelünkbe azt mondanám, hogy soha többet PalyIT, de mivel ezen kívül csak az Oszake van, és az ember szeretne kimozdulni, így valószínűleg jövőre is ott leszünk. Bár meg fogom gondolni, hogy érdemes-e emiatt a cosplayyel/cosplayben szenvedni.

A patának hála 2-3 napig járni is alig bírtam, annyira bedurrant a vádlim. Kellett neki egy hét, hogy ismét normálisan tudjak menni. Elég fájdalmas volt, de ha jó lett volna a rendezvény, akkor büszkén viseltem volna a "harci sérülésem", de így inkább csak egy újabb csalódás ért...

Néhány képet azért hozok:

Lacival :) ♥

Zsomival hülyültünk :D



Yurikoval :)

Betti, jómagam és Zsomi

2017. május 5., péntek

Egy hét eseményei

Yo!

Múlt hét szerdán írtam utoljára, szóval ideje jelt adnom a létezésemről. A hospitálás egész jó volt csütörtökön. Végül a művtöri is elmaradt, mert miért ne? xD Mondjuk én örültem neki, csak kb. 3-4 óra volt egész évben amiből ott voltam kettőn. Oh, yeah. :"D
Pénteken pedig nem mentem be, mert a tanár még mindig beteg volt, de küldött egy üzenetet, hogy mi azért menjünk be és az esőben csináljunk rajzokat a botanikus kertben. Ó, hogyne! Múltkor is jó nagy szívás volt bemenni, amikor hiányzott, most nem kértem belőle.
Ez a suli egy vicc, az már biztos.
Vasárnap beugrottunk Debbe és összefutottunk Zsomival, utána Lacival jöttünk haza hozzánk. Igaz,
hogy hétfőn volt május 1., de a faluban aznap tartották. Nagyon komoly volt: elsétáltunk a parkba, ahol a nézésétjárását cigányzenére néhány mami rázta magát a színpad előtt. Semmi bazáros nem volt, csak rengeteg sajt(mert, hogy bor és sajt ünnepe volt xD) és sajt. Mondtam már, hogy sajt is volt?
Úgyhogy 5 perc alatt körbe jártuk az egészet és inkább elmentünk fagyizni a főtérre. :'D Nesze neked majális! Régen mekkora szám volt! Rengeteg ugráló vár, ilyen forgós valamik, amikre rá lehetett ülni, a sport pályán lovagolni lehetett, rengeteg bazáros volt kint. Most meg semmi.
Na, mindegy. Fagyiztunk egy jót, utána haza sétáltunk. Filmeztünk és csak úgy voltunk. Másnap jöttek nagybátyámék, velük ültünk kint a teraszon és beszélgettünk. Délután elmentünk a boltba jégkrémért, Laci elkísért korizni, ami nagyon jól esett. Nem szeretek sportolni, de a korizást sose tudnám megunni. Bárcsak jobbak lennének az utak és egyedül is el tudnék menni esténként. :/ Az kapunktól segítség nélkül át sem tudok jutni a szemben lévő járdára és utána is korlátozottak a lehetőségeim, ha nem akarok szép nagyot zakózni a rossz úton. :S Ez sokszor elveszi a kedvemet attól, hogy felvegyem a korim és elinduljak valamerre. Mert nem azon jár az eszem, hogy milyen jó ez az egész, hanem, hogy jaj, merre menjek, hogy ne essek el! ._.
Lacitól május 1-re egy cuki kis szerelmetes üvegcsét és csokit meg bonbont kaptam. :3 Nagyon ellenzem azt, hogy emiatt egy fát bántson, szóval szokásosan valami kis apróságot kértem, ami ötletes. :) ♥

Végül Laci itt maradhatott hétfő éjszaka is, mert ezt a hetet kivettem. Tartogattam a hiányzásokat csak azért, hogy utolsó hetekben egyet itthon tölthessek. Igazából nem lustálkodtam.Gyártottam a cosplayemet, ami lássatok csodát, de PlayIT előtt 3 nappal teljesen kész volt! Na, olyat se pipáltam még, hogy kész legyek ennyivel a rendezvény előtt!
Szerdán majdnem elütöttek a zebrán! De úgy, hogy a nőci indexelt jobbra, én meg ugye egyenesen akartam menni, szóval elméletileg szabad lett volna az utam, de csak azt vettem észre, hogy a kocsi nem fordult le jobbra, satuféket vág előttem és a nő felháborodottan néz rám. Miközben még mindig jobbra indexel! Gratulálok. Jó tanács: ha nem tudsz vezetni, ne ülj kocsiba...

Tegnap átugrottam Lacihoz, de közben megírtam egy beadandót is. Maradt még vagy 3. :')
Sajnos hamar elszaladt az idő, haza kellett jönnöm, mert eredetileg úgy terveztem, hogy pénteken bemegyek rajzra. De ma reggel felkeltem és semmi kedvem nem volt hozzá. Utálom a rajz órákat, iszonyat unalmasak, lassan telnek el és sehova nem  haladunk. Borzasztó.
Inkább itthon maradtam és megcsináltam a leghosszabb és legnehezebben összeszedhető beadandómat. Művészetszociológiára kellett megírni egy 5 oldalas fogalmazást a településed közelében lévő múzeumról. Na, képzelhetitek mire összeszedtem 5 oldalt egy falusi múzeumról! xD Nem viccelek, az egész délutánom elment vele, mire 6 oldalt összeszedtem úgy, hogy 14-es méretű betűvel írtam és raktam bele 6 képet. De ez volt a legrosszabb, szóval túl vagyok rajta és már csak 3 prezentációt kell megcsinálnom.

Holnap PlayIT, amivel kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Várom, mert annyit kínlódtam a cosplayyel, de félek is, mert esőt mondtak. Szerencsére anya lesz olyan jó fej és elvisz, de attól még a sorba be kell állnom. És félek, hogy annyi idő alatt is tönkre mehet a nehezen összehozott cp-m.
Egyébként minden készítési fázist feltettem Retard Blogra, ha valakit érdekel. :)
Remélem a holnap jól fog sikerülni és jól fogjuk érezni magunkat Lacival. Ő is régóta vár rá, gyűjtögetett, hogy be tudjon vásárolni az akciós játékokból.
Szóval holnap nagy esemény vár, utána hozok majd élmény beszámolót és képeket.

Addig is legyetek rosszak.

Pá! ^^

2017. április 26., szerda

Remény

Hali!

Kedd reggel 6-kor keltem, de alig bírtam magamat kivonszolni az ágyból, szóval inkább visszafeküdtem és hagytam azt az egy órát a francba. Utána 1-re mentem Lacihoz, immár kipihenten. Jó volt látni, szokásosan jól elvoltunk. Hamar eltelt a nap, már be is esteledett. Ekkor kezdődött a szorongás a szerda miatt. Egész éjszaka görcsben volt a gyomrom és rosszul voltam. Plusz azért még a fejem is hasogatott a front miatt, úgyhogy alig tudtam elaludni. Mindketten eléggé készen vagyunk lelkileg és próbáljuk nyugtatgatni a másikat, miközben mindkettőnket szétvet az ideg. De legalább nem egymáson töltjük ki. Inkább támasza vagyunk a másiknak. Két idegroncs egy pár. xD

Reggel nagyon depisen keltem, de Laci kicsit felvidított. Míg én öltözködtem, addig elkészítette nekem az uzsimat, amit a suliba vittem. Olyan aranyos volt, tökre jól esett. Aztán bejött velem Debbe, mert dolga volt, de azért elkísért a vonathoz és búcsúzás után még utána nyúlt a kezemnek és kaptam tőle egy kézcsókot. Mint valami shoujo-ban. >//o//<
Aztán az IC-n ülve elkapott a szívdobogás és a gyomorgörcs, mert már csak 1 óra választott el az akasztófától. Mire beértem a hátsó helyeket elfoglalták, így a leges legelső padba kellett ülnöm a tanár mellé. :'D
De lássatok csodát: egész normális volt velem. Néha felszólított, de tudtam a helyes választ és végre megértette amit mondok és nem kellett a táblához kimennem. Mondjuk az is igaz, hogy ott ültem tőle 2 méterre. xD Lehet, hogy legközelebb is odaülök és hátha békén hagy már erre a 2-3 hétre.
Még volt egy 0 kredites órám és végre jöhettünk haza. A buszon rám jött egy kisebb pánik roham, de olyan gyorsan lekezeltem magamban, hogy egy perc alatt elmúlt és Al észre se vette.
Megint leszálltam Debrecenben és elcsoszogtam a buszvégig. Mikor letett a busz, akkor vettem észre, hogy Imi is rajta volt. Kb 1 éve nem láttuk egymást, hiába lakunk egy helyen. Fél órát beszélgettünk a sarkon. Jó volt hallani felőle és a többiek felől is. Nem nagyon tartom a kapcsolatot a volt osztállyal. És az a legfurább, hogy miközben a bejegyzést pötyögtem Éci is rám írt. Vele se beszéltem egy éve. 3 nap alatt 3 volt osztálytársammal is beszéltem. Fura az élet.
De ahogy kivettem nekik sem éppen egyszerű. Senkinek sem az a mai világban. Aki tényleg tanul és nem issza szét az agyát, az nagyon megküzd az egyetemmel, aki dolgozik, az meg a belét is kihajtja. Továbbra is megértem magam, hogy már gyerekként sem akartam soha felnőni. Már 7 évesen iszonyat bölcs voltam. :"D

Az Imivel folytatott beszélgetés után jöttem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Amivel eddig is tisztában voltam, de valahogy most még jobban tudom értékelni Lacit és a kapcsolatunkat. Mindig elmondom, de ezt örök igazságnak veszem, hogy ami elromlott azt először meg kell próbálni megjavítani. És ez mindenféle kapcsolatra igaz. Écire is haragudtam a bankett után, de annak már egy éve és olyan gyerekes dolog ezen zsörtölődni. Próbálok felnőttként hozzáállni a dolgokhoz és elengedni azt, ami zavar. Most így próbálok élni és meglátjuk, hogy így milyen irányba megy az életem.

Holnap megyünk hospitálni matek órára és mit ad az ég? Utána visszamegyek a suliba és lesz 1,5 óra matek gyakorlatom. Olyan imádni való ez a szak. xD
Most viszont pozitívabban állok hozzá. Ha nem bukom meg oprendszerekből, akkor nyáron neki fekszem a programozásnak és megtanulom valamennyire. Viszont ha az élet úgy akarja, akkor átmegyek magyarra. Ezek a terveim és igazából már nem félek. Hiszek a sorsban és ha nagyon nem akarja, hogy ez legyen az utam, akkor úgyis egy másik irányba rugdos.

Ennyi történt hétfő óta.
Hamarosan jelentkezem.

Pá! :)

2017. április 24., hétfő

A matek zh-n túl

Ahoy!

A tegnapi kétségbeesett bejegyzésem után gondoltam lehet, hogy valaki kíváncsi arra, miként sikerült a matekom?
Nos, jól mondtam: nem tudtam aludni. Kb 3-4 óra alvással a hátam mögött indultam el, a vonaton végig a füzetemet bújtam, de úgy éreztem, hogy nem tudok semmit. Aztán beértünk a suliba, ahol Al hozott nekem egy szerencse csokis muffint. Azt megettük, aztán még átolvastam az anyagot és már jött is a hóhér.
4 kérdés volt, de nem kaptunk rá sok időt, kb. 20 percet. Mindegyikhez tudtam valamit írni, de nem lett 100%-os. Igazából már egy 50%-nak is örülnék. De túl voltam rajta, nem lett olyan rossz és kicsit megnyugodtam. Igaz, hogy ezután 2,5 óra lyukas volt, de valahogy eltelt. Al másolt én meg olvastam.
Aztán jött az adatszerkezetek és algoritmusok előadás. Még a neve is jól hangzik, mi? :'D
Beütött a kevés alvás, kínomban félálomban firkáltam a füzetemet, hogy ne aludjak el teljesen a tanár
orra előtt.
Aztán jött 1,5 órányi tömény kín és szenvedés. Gyakorlatunk volt az előadásból és a tanár 1,5 órán keresztül programozta a feladatot, mi meg ültünk és próbáltunk programozni, de hát... xD Az utolsó 10 percben megmutatta mit kellett volna csinálni, de nem hagyta, hogy begépeljük. ._. Hogy lesz meg ez a tárgy...? Jó kérdés. :")
De végre jöhettem haza, csak a vonat 10 percet késett, aztán nagy kegyesen elindult, de Hadház alatt bevárt egy IC-t, szóval jó kis késésben voltunk és Debrecenben inkább leszálltam, mert ilyenkor 20-25 percet is bent áll, mire elindul. Addig lazán elbattyogtam a buszvégre, a 16:20-as busz a szemem előtt ment el, de a 30-ast lazán elértem. Beálltam a megállóba és egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Gabi volt az! Majdnem egy éve nem láttuk egymást. Semmit nem változott, csak a haja nőtt meg. Nagyon jó volt látni és beszélni vele egy kicsit. :) Néha jó lenne összefutni egy két emberrel a régi osztályból.
Némi késéssel, de végül  hazaértem. Olyan fáradt voltam, hogy már szédültem. De végre pihenhettem egy kicsit. Animéztem, szundítottam egy fél órát és nem nagyon csináltam semmit. Régen volt ilyen.><"

A suliban kivégeztem egyébként Jókai: A gazdag szegényeket. Sajnos nagyon rövid volt, de nagyon tetszett! Igazán megszerettem Jókait. :) Ez volt a 3. könyv, amit mostanában kiolvastam tőle.
Hajnalban csak a saját könyvespolcomról gazdálkodhattam, szóval Lulu Wang-Tavirózsa színházát olvasom most. Még vagy 5-6 éve elkezdtem olvasni, de akkor még nem igazán értettem a politikai tartalmát és emiatt félbe is hagytam, szóval most adok neki még egy esélyt, hogy felnőttem hozzá. ^^

No, elég a fecsegésből, mennem kellene aludni, holnap is korán kelek. -.-

Oyasumi! ;)

2017. április 23., vasárnap

Totál szívás

Üdv!

Gondoltam gyorsan megejtek egy rövid és stresszlevezető bejegyzést, mielőtt próbánék elaludni(ami úgy sem fog sikerülni._.).
Végül egész péntek délután matekot tanultam. Nagyon rossz kedvem volt, mert végre lehetett volna egy szabad péntekem, de ehelyett tanulnom kellett, ráadásul azt, amit a legjobban utálok. Ezért 3 óra után kitakarítottam mérgemben a házat és közben ki is mostam, utána kicsit higgadtabban folytattam a füzet fölé görnyedést.
Persze tartottam szünetet, de este fél 10-kor már azt mondtam, hogy ebből elég volt. Még így is maradt másnapra 2 oldal, de már nem bírtam több anyagot beleverni a fejembe.
Úgyhogy szombaton is tanultam kora délután, aztán aludtam egy fél órát, mert olyan szinten fáradt voltam, hogy azt elmondani nem tudom és utána mentem Lacihoz.
Nagyon hamar elszaladt a hétvége, jól megvoltunk. Filmeztünk, mesét néztünk, sétáltunk, beszélgettünk és lustálkodtunk. Aztán már a buszon voltam és jöttem is hazafelé.
Átolvastam a matekot, de úgy érzem, hogy semmit nem tudok. Annyira sok és nehéz, hogy egyszerűen nem megy a fejembe. Lehet, hogy felesleges volt az időmet erre pazarolni.
Az a baj, hogy holnap fél 6-kor kell kelnem, hogy beérjek 8-ra a zh-ra. Mivel nem tudok korán elaludni és az idegtől amúgy sem tudok, ezért kb. 3 órányi alvással a hátam mögött fogok holnap reggel egy piszok nehéz zh-t megírni. Szinte esélytelen, hogy bármi jót produkáljak. Tekintve, hogy délután 2 óra után vagyok használható és este 9 után vagyok a legproduktívabb és legéberebb. Fuck bagoly típusú élet. ._.

Igazából csak ezt akartam kisopánkodni magamból. Szurkoljatok, hogy holnap a nevemen kívül mást is le tudjak írni.

Sayonara.


2017. április 21., péntek

Szabad péntek...szabad matekozni T_T

Üdv!

Ahogy láthatjátok végre lecseréltem a designt, csak a blogspot úgy döntött, hogy nem tölti fel a hátteret, amit készítettem. Először azt hittem, hogy azzal van a baj és esetleg valamiért sérült a fájl, de semmit nem tölt fel. -.- Szóval egyelőre az egész háttér fekete és ha egyszer újra normális lesz ez a @&#{#>&, akkor majd feltöltöm a képet. ._.
A fejlécen az Uragiri wa boku no namae o shitteiru című anime két főszereplője látható. Nagyon jó kis anime, igazán ráfüggtem, már csak pár rész van belőle. :'( Igaz, hogy shounen ai-nak van titulálva, de egyelőre semmi olyan nem volt benne, viszont a grafikája gyönyörű, a karakterek érdekesek és a történet is izgalmas. *Q* A fejlécen a két alak mögötti háttérben a kedvenc gótikus templomom, a Saint Chapelle látható. :)

És kérdezitek, hogy mit keresek én itt pénteken, hisz este 7-kor kellene hazajönnöm. Jelentem, teljesen legálisan vagyok itthon, ugyanis beteg a rajztanárom, így nem kellett ma bemennem. :D Nagyon örülök neki, hogy van egy szabadnapom, főleg ezután a hét után. Igaz, hogy csak 2 napot kellett bemennem, de az is elég szörnyű volt.
Szerdán az imádott operációs rendszerek órám volt a kedvenc tanárommal, aki valamiért utál és
egyszerűen olyan gyönyörűséget érez abban, hogy engem szívasson, hogy ez teszi ki a 1,5 órás tanóra felét. :D ♥ Múltkor 10-en voltunk bent a kb 25 fős csoportból és akkor 50 percig voltam kint a táblánál. Feladott egy házit, amit persze nem tudtam volna megírni, mert C++ -ban kezdett el velünk programozni és egyből a láncolt listákkal kezdtük, holott az alapnyelvet sem tudtuk, hisz mi csak
C-ben tanultunk programozni és azt is sikertelenül. xD Úgyhogy életemben most láttam 3-ra ilyen programot, mert már 3. hete szívat ezzel minket. Tök jó.
Ráadásul esett egy kis eső és a vonatom kapásból fél órát késett. Így is tiszta ideg voltam az oprendszerek miatt, még aludni se nagyon tudtam és állandóan felkeltem, mert azt hittem, hogy elaludtam és féltem, hogy mi lesz, ha nem megyek be annak a szörnynek az órájára. Plusz egész éjszaka rémálmaim voltak, hogy kihív a táblához és ott csesztet, aztán megírat velem egy külön zh-t, mert csak. Úgyhogy amiatt is rettegnem kellett, hogy mit fog szólni, ha kések. Szóltam Alnak, hogy mondja meg neki a késésem és az okát. Végül 13 perc késéssel beestem. Egész jól viselte, de utána kezdődött a 1,5 órányi tömény kínzás. Annyira ideges voltam, hogy még este is alig bírtam enni, annyira megfájdult a gyomrom. Utálom ezt a szakot. -.- Ha megbuktat belőle én átmegyek magyarra. Nem fogom lelkileg kibírni ezt még egyszer.
Persze aznap hazafelé is késett a vonatom, 25 percet álltunk Debrecenben. *Taps taps.*

Csütörtökön is fáradtan érkeztem a vesztőhelyre, mert aznap matek zh-t írtunk egy piszok nehéz anyagból.Persze nem tudtam aludni az idegtől, pedig két éjszakát is tanultam rá, de mikor megláttam a feladatsort minden tudásom elszállt. Annyira nehéz volt, hogy 4-ből 2 feladatot tudtam megoldani
és azokból is csak talán egyet jól. Nem is csodálom, hogy ennyire motiválatlan vagyok. Akármennyit tanulok és akármilyen keményen próbálkozom egyszerűen nincs eredménye. Régen ha becsületesen megtanultam valamit, akkor annak volt látszatja. Most már nincs. Gyűlölöm ezt a sulit. xD

Ráadásul hétfőn újabb matek zh vár rám, mert elméletből is írni fogunk. Kb. 15 oldalnyi tömény maszlag, amit nem tudsz beleverni a fejedbe, mert egy fél oldal csak a képlet. :'D Azt hiszem vasárnap éjszaka se fogok tudni aludni az idegtől. És hát ma van időm, úgyhogy muszáj leszek ezt a szabad napot arra beáldozni, hogy matek elméletet és képleteket magolok ájulásig.
Jó kis program. Nem?



Remélem nektek szebben telik majd a napotok.
Legyetek rosszak.

Pá!