2017. november 20., hétfő

November rain

Sziasztok!

Utálatos hónap ez a november. Elveszi az embertől a szeretteit és csak bánatot és űrt hagy maga után.
Az előző bejegyzésemből láthatjátok, hogy egy szörnyű dolgon vagyok túl és csütörtökön volt 3 éve, hogy mama is elment. :( Valahogy a mai napig nem tudom megemészteni a dolgot.
A csütörtök egy elég borzalmas nap volt a számomra, mert a rajz tanár pont belém kötött, amit máskor letojok nagy ívben, de most eléggé ki voltam bukva. Addig csesztetett,  hogy eltört nálam a mécses. Ő meg "férfi" módjára kiment a teremből...*tapstaps* Hát elég ciki helyzetbe hoztam mindenkit, de nem tehetek róla. Senkinek nem mondtam, hogy  mi van velem mostanában és egyszerre mindenki megtudta. Hurrá. ._. Nos, igen. Sokat változtam de ha baj van, akkor bezárkózom a kis csigaházamba és nem mondok senkinek semmit. :"D
De mint minden nap, ez is elmúlt szerencsére. Pénteken csak egy 45 perces művtörire mentem be. Letudtam a kiselőadást, így ezen a héten nem megyek, mert tartogattam még egy hiányzást. Muhahaha. :D
A hétvégét megint Lacinál töltöttem. Szombaton eléggé rossz kedvvel mentem el, de aztán csak felvidított valahogy a nap végére. Gwenteztünk meg beszélgettünk. A vasárnap nyugisan telt, ebben a rossz időben csak a szobában lehet kuksolni és összebújva beszélgetni valami világmegváltó baromságról.
Este leültem Tomival matekozni és Laci kiakadt, hogy már most olyan vagyok, mint egy tanár... xD Aztán Gwenteztünk egészen éjfélig. Ma jöttem haza és gyorsan megcsináltam 2 beadandót meg egy hidegtűkarcot.
Ez a 12. hét a suliban és már csak 2 hét van. Szóval kezdenek gyűlni a beadandók, de a legjobban a jövő heti programozás zh-tól félek. Ha nem sikerül, akkor még egy lehetőségem lesz és ha az se fog menni... Áh, bele se merek gondolni. 2 évet csúsznék és akkor már jobban járnék, ha szakot váltanék, de akkor meg mi értelme volt ennyi időt és energiát elpazarolni az infós tárgyakra...? :/
Majdcsak lesz valami...

Szóval ez van mostanság velem. Nem túl vidámak most a dolgok, de sajnos az élet nem mindig móka és kacagás.
Majd még jelentkezem. Remélem már jobb hírekkel és nagyobb életkedvvel.

Pá!

2017. október 29., vasárnap

Szívemben az ősz

Amikor egy éve megtudtuk, hogy beteg vagy nem hittem, hogy ilyen hamar eljön a búcsú ideje. Jó esélyeket adtak neked az orvosok, azt mondták, hogy ha sikerül a kezelés akár 10 évig is tünet mentesen élhetsz tovább.
Igaz, hogy mióta az eszemet tudom ismerlek, de csak ez alatt az egy év alatt sikerült valamivel mélyebb kapcsolatot kiépítenünk egymással és a családdal. Mondják, hogy a baj hozza igazán össze az embereket és a családokat és a mi esetünkben ez igaz volt. Eleinte rendben mentek a dolgok, de ahogy haladt az idő úgy kezdett kisiklani minden. Te már akkor valahol félúton feladtad és nem is hittél igazán benne, hogy meggyógyulhatsz. Mindenki látta rajtad, hogy a gyógyulásod érdekében nem teszel meg mindent és nem küzdesz az igazi démonnal: saját magaddal. A magad ellensége voltál és már csak arra eszméltünk, hogy annyira elfajultak a dolgok, hogy már a kórházban vagy és műtenek...
Teljesen tönkre tett az a környezet és az orvosi gondatlanság. Egy emberi roncsot képzett belőled az az undorító lepratelep, amit kórháznak csúfolnak. Viszont a daganat nem terjedt tovább, nem volt áttét így mindenki reménykedett, noha teljesen összetört a magyar egészségügy.
Pénteken még megpusziltam a homlokod, odaadtam a vizedet és én elemezgettem neked az egyetemista élet "szépségeit". Mennyi hülyeséget összehordtam, csakhogy ne üljünk egymás mellett kukán. Az állapotod ellenére próbáltál beszélgetni velem és mindenki boldog volt, hogy talán még van remény. Még nevettünk is apa hülyeségein és megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk.
El akartam vinni pár munkámat, mert tudom, hogy szerettél festeni és kíváncsi voltam a véleményedre és fel akartalak egy kicsit dobni.
Nem hittem, de legbelül éreztem, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy láttalak.
Ma megszűnt a fájdalmad, a szenvedésed, de magad után hagytál egy nagy űrt a családod szívében.
Ég Veled, remélem egy jobb helyre kerültél.

2017. október 24., kedd

Visszatérés Sohaországból

Üdv!

Már több, mint egy hónapja nem írtam. Ennek főleg 3 oka van: 1.) nem történt olyan különösebb dolog 2.) nagyon lefoglal a suli 3.) lusta vagyok és nincs kedvem semmihez.
Igazából a 3. a legnagyobb gond, mivel ma is itthon meresztem a hátsó felemet és konkrétan semmit nem csináltam. Nincs kedvem rajzolni, de ha éppen lenne, akkor a sok hülye rajzházit kell csinálnom vagy grafika órára a metszeteket. Milyen jó, hogy iskolába járok. Nem? Többet rajzolok itthon, mint a suliban. Komolyan felesleges időpocsékolásnak érzem a rajzórákat. A tanárok nevetségesek és szeszélyesek, sikerült kifognom két elviselhetetlen és kiállhatatlan embert. Fuck yeah. xD

A programozással továbbra sem vagyunk jó barátok, bár igaz, hogy most van valami halovány esélyem arra, hogy meglegyen belőle a kettes. De ez tényleg nagyon halvány. :/
Mint korábban említettem itthon vagyok. Na de miért? Ma reggel 7-kor keltem, kinéztem az ablakon és láttam, hogy óriási szél fúj, a fűzfáról egy ember méretű gallyat le is tört. Elkészültem és még indulás előtt felhívtam anyát, közöltem vele, hogy rajzra nem megyek be. Mivel nem akarok szenvedni a B/2-es méretű rajzmappám elszállításával ebben az ítélet időben. Mire ő azt tanácsolta, hogy inkább maradjak itthon, ő is nyugodtabb lesz és nekem se kell ilyen időben utaznom. Persze nem kellett kétszer mondani. ><
Na, akkor minden vissza, kaja kipakol, smink lemos, itthoni ruhát felvesz, be az ágyba, könyv kinyit és olvas. A délelőttöm így olvasással telt. Miután kiolvastam a Harry Potter összes részét befaltam
egy Jókait(Mire megvénülünk) és most éppen Szilvási Lajostól olvasom a Hozományt. Eddig nagyon tetszik. Nem egy hosszú könyv, szóval már a felét ki is végeztem.
Amit említésre méltóbb esemény történt mostanában az talán annyi, hogy pénteken voltunk Lacival meg pár emberrel kocsmázni. Igen, jól olvassátok. Én és a kocsma! xD Persze semmi extra nem volt, beültünk, Laci Hellt ivott, Tomi és én Colat, a másik két srác pedig sört és Hellt. Szóval óriási alkoholizálás folyt. Aztán megéheztünk a nagy beszélgetésben és elmentünk a Mekibe és a 9 órás busszal haza is jöttünk. De jó volt egy kicsit kimozdulni és dumálgatni. Az a nap egyébként még más miatt is érdekes volt. Robotikán a tanár behozott egy humanoid robotot, ami majdnem 3 millió forintba kerül és vele foglalkoztunk. Nagyon érdekes óra volt, ez volt talán a 1,5 év alatt az első, amire azt mondtam, hogy tetszett.  Azért ez elég sokat elárul az oktatás milyenségéről... Pedig én szerintem eléggé nyitott és érdeklődő vagyok. Csak az a baj, hogy nem nagyon van mire nyitni meg mi felé érdeklődni... :| De ezt az órát iszonyatosan élveztem és mindenkinek megmutattam a robotról készült videót. :D

A hétvége is jól telt, szombaton itt voltunk Lacival, anya random befonta a haját. Hát nem hittem volna, hogy egyszer az anyám a pasim haját fonogatja majd a nappali közepén. xD Van, amire az ember nem tud előre felkészülni. Persze túlkaptam, de értitek na.. :D
Vasárnap este átmentünk Laciékhoz, ahol épp a konyha felújítása folyt. A hétfő is hamar eltelt, nem nagyon csináltunk semmit. Már akkor kezdett rossz idő lenni és a fronttól mindannyian nyomik voltunk.
Igaz, hogy nem voltam most túl aktív, de azért kivehető, hogy egészen jól megvagyunk Lacival. Szinte soha nem veszekszünk (*lekopogja*) , de ha mégis akkor is csak apró dolgokon és 2 perc alatt röhögve kibékülünk. Remélem, hogy most már minden ilyen marad közöttünk. ^^
Jövő hét hétfőn lesz a szülinapja és most aggódom, hogy megjön-e addig az ajándéka. Mert hiába megrendeltem tegnap valahogy nem akarnak visszajelezni és kezdek kiakadni. xD Remélem minden rendben lesz. Elvileg megyünk egy Halloween-i buliba is, szóval hátha tudok majd egy kis rövid beszámolót írni róla.

Ja, egyébként elérhetővé vált a pólóm a TeeTaku oldalán, szóval ha van kedvetek nézzétek meg.

Ennyi voltam mára, pá! :)

2017. szeptember 20., szerda

Villámbejegyzés ;D

Üdv!

Most van egy kis időm és energiám blogolni, ugyanis elmaradt ma az egyik órám, ennek örömére pedig a másodikra se mentem be, ami csak elmélet, így nem írnak hiányzást.
Most aludhattam volna sokáig, de persze felkeltettek. Papa lejött és nem tudta, hogy itthon vagyok és még alszom. Így aztán leült és elkezdett fütyülni a madárnak, aki ettől megőrült és veszetten elkezdett csipogni. Apa ekkor szólt rá, hogy egyébként én még alszom, bár akkor már késő volt. xD De papára nem tudok haragudni. Kis troll. xD
De legalább csak a 14:20-as vonattal kell mennem, bár este 8-ra fogok hazaérni. Viszont sikerült félig meddig megcsinálni a programozás házit, aminek örülök, mert tavaly hozzá se tudtam volna fogni. :'D
A tegnapi nap megint katasztrófa volt ami a rajzot illeti, mert a tanár ismét kivételezős kedvében volt és mi kínlódtunk egy rossz hengerrel és nem sikerült a nyomat, addig a kedvence új hengerrel dolgozhatott. 3 órát vett el ez az életemből és semmit nem haladtam. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy minek járok én iskolába. :"D
Végre jól van a lábam, viszont fáj a torkom és kezdek taknyos is lenni. Annyi gusztustalan ember van a buszokon és a vonaton, hogy nem csoda, hogy elkapok mindent. Tegnap mellettem ült egy kövér vénasszony és úgy tüsszentett, hogy nem tette a szája elé a kezét, az egyik csoporttársam állandó szokása, hogy 2 cm-ről beletaknyol az arcomba. Utálom azt a srácot. Olyan büdös, hogy tegnap épp bekapni készültem néhány falatot óra előtt és leült elém és inkább elraktam az ennivalót, mert rám jött a hányinger. Így hát egyáltalán nem lepődöm meg, hogy végül elkaptam valamit. De igyekszem nem lebetegedni, hisz a hétvégén menni akarunk moziba és a Fórumban lesz valami gamer cucc és arra is benéznénk. Úgyhogy a betegségre nincs most időm.

Viszont egy jó hírrel is szolgálhatok: indultam a TeeTaku pólóversenyén és ismét felajánlottak egy szerződést, hogy megjelentessék a pólótervem. :D Nagyon örültem, reggel jól esett olvasni ezt az e-mailt. :D Egyelőre még alá kell írni és ki kell tölteni a szerződést és még a verseny eredményei sincsenek meg, szóval el fog tartani egy darabig, mire tényleg megvásárolható lesz a pólóm. De azért happy van.^^ Természetesen majd kiteszem ide is, ha már megjelent ez a kollekció köztük az én tervemmel is. :)
Ez az általam tervezett póló. :)

Nos, igazából ennyit tudok újságolni. Holnap ismét el fog maradni egy órám, mert a tanárunk elutazott és nem talált helyettesítést. :'D Egyre szomorúbb, ami az oktatásban megy. Nem csak a minőségére gondolok, hanem a tanárszakosak létszámára. Megtudtam ugyanis, hogy nemcsak infó tanár szak nem indult ebben az évben, hanem matek tanárnak se jelentkezett egyetlen ember sem. Elkeserítő a helyzet. :/

Na, lassan készülődnöm kell a suliba, majd még írok.

Sayonara! ^^


2017. szeptember 15., péntek

Egyetemi hétköznapok

Sziasztok!

Igaz, azt írtam, hogy beszámolok majd az első napomról, de nem sok mindenről tudtam volna. A múlt hétnek nem sok értelme volt. A tanárok még ilyenkor lusták órát tartani(kivéve azok, akikkel este van óránk xD) és 15 perc után elengednek minket. Ami nem is lenne baj, ha nem 1,5 óra lenne nálunk egy tanóra... Így aztán rengeteget ültünk a semmiért. Szerdán már okosabb voltam és a lényegtelenebbekre be se mentem. Már ezen a  héten szétidegeskedtem magam, mert ütközött 2 kötelező tárgyunk és a rajz tanárral nem lehetett megbeszélni, hogy kezdjünk egy órával előbb és
akkor be tudunk járni. Teljesen felháborodott, hogy ő ezért keljen fel egy órával hamarabb?! Helyette inkább felajánlotta, hogy menjünk be pénteken az egyik órájára, amit 3-tól tart. A bökkenő csak az volt, hogy nekünk fél 12-ig van óránk pénteken. Én megmondtam neki, hogy nem fogok ott ülni 3,5 órát péntek délután, hogy aztán rajzolgassak valamit és este 7-re érjek haza. Eléggé rettenetes az órarendem. Hétfőn csak egy órám van, amire nem nagyon kell bejárni, de keddtől csütörtökig reggel 9-től este 8-ig vagyok. Anyuékat alig látom, Lacival pedig esélyem sincs találkozni. A péntekem elviselhető lett volna, ha a rajz tanár képes lemondani az 1 óra tovább alvásról... Végül megoldódott a dolog és az ütközés megszűnt.
Ezen a héten már minden órára bementem és kiderült, hogy múlt héten volt olyan tanár, aki be se jött a saját órájára. Na, igen. Másodikban az ember már bölcsebb, vagyis kitanultabb.
Most, hogy letudtam a 2 félév matekot eggyel nőtt az infós tárgyak listája: van programozásom, robotikám és alkalmazói rendszerek is. Az utóbbi kettő nem olyan vészes, de a programozáson múlik a jövőm. Ha most megint megbukom belőle, akkor 2 évet csúszom. De akkor biztosan átmegyek magyar szakra. Bár tegnap volt programozás, a tanárral 2 órát szenvedtünk a sulis gépekkel, hogy elinduljon rajta a Netbeans, amivel dolgoztunk volna... Remélem sikerül átmennem, mert most magyarázta a dolgokat és elég sok mindent sikerült megértenem.

A két hét iskolába járás tetőpontja mégis az eheti szerda és csütörtök volt. Szerdán mentem először tesire. Sajnos csak kosárlabdát sikerült felvennem, de 2 félév tesit meg kell csinálni, mert nem kapom meg a diplomámat. AGYRÉM....  Elég kevesen voltunk: 4 lány és 10 fiú. A tanár kijelentette, hogy ez csak általános tesi és tudja, hogy máshol csak lézengnek, de itt mi 1,5 órán keresztül dolgozni fogunk. Már akkor ott kellett volna hagynom ezt az egészet. Elmagyarázta a szabályokat, majd egész órán futkorásztunk labdával a kezünkben. A cica nadrágom fölé mindig szoknyát veszek fel, mert így érzem magam jól. Bele is hülyülnék, ha esetleg átlátszana a cicanadrágom alól bármim is. Így aztán tesin is rajtam volt egy kis fekete szoknya. A tanár meg kiszúrta. Odajött, hogy jaj, milyen jó ez a szoknya, megtapizta és hozzám simult. Én köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Aztán kifejtette, hogy nem érti, a fiúk miért nem dicsérték még meg? Biztosan balf*szok(konkrétan ezt mondta). Én gyorsan elhadartam, hogy engem nem érdekel mit mondanak(és itt ki akartam térni arra, hogy csak
egyetlen fiú véleménye érdekel kerek e világon) de itt a szavamba vágott, hogy ne mondjak ilyet, stb. Inkább ott hagytam. De az óra további részében is voltak érdekes megnyilvánulásai. Kiabált nekem, hogy "hajrá szoknyás lány/"Kriszta". Utáááááálom ha Krisztának hívnak.
Aztán egy másik lánynak fekvőtámaszokat kellett csinálni. Egyszer csak megragadta a csípőjét és elkezdte lenyomogatni a földre. Nagyon bizarr volt. Egy 50 éves pali ne fogdosson és nyomogasson egy 20 éves lányt..
Az i-re a pontot azzal tette fel, amikor arról beszélt, hogy kosárlabda közben mindent lehet csak ezt nem; és itt egyszerűen átfogta a nyakamat, mintha meg akarna fojtani. Jót röhögött és ment tovább nagy boldogan.
Pedig olyan pofákat vágtam rá, hogy ebből minden értelmesebb férfi egyed arra következtet, hogy nem tetszik az, amit csinál. De ennek a nyomorultnak fel se tűnt.

De még ha csak ennyi lett volna... Egyszer csak érezni kezdtem, hogy fáj a talpam. Egyre jobban csípett és persze észre vettem, hogy egy vízhólyag nőtt a lábamra. Egész nap iszonyatosan fájt, ráadásul elestem és a térdemről is lement a bőr. Itthon pedig a biztonság kedvéért lehorzsoltam a könyökömről is a bőrt. xD
 Az egyik csaj meg annyira komolyan vette a játékot, hogy könyökkel behúzott egyet az arcomba. Szép emlékeztetőt kaptam arról, hogy miért is utálok én kosarazni. De ennek ellenére is én szereztem pontot. Soha ne szállj szembe egy nálad 2 fejjel magasabb csajjal...
Szóval ez volt az első és utolsó tesi órám ennél a tanárnál. Majd jövőre felveszek valami mást valaki másnál. Nem fogom tűrni, hogy tapizzon meg kóstolgasson.

Mikor hazaértem rosszul lettem a lábam látványától. Egy kb. 3-4 cm-es seb van a talpamon, aminek a feléről lejött a bőr, de a még le nem szakadt rész alá gyűrődött a levált rész, mivel egész nap leápolatlanul mászkáltam rajta. Vérzett, tele volt zokni szösszel és borzalmasan fájt.
Csütörtök reggel elindultam gyalog a vonathoz, de miután 7 percbe került az, hogy elbicegtem az utcasarokig(úgy, hogy az utca közepén lakunk) úgy döntöttem, hogy visszafordulok segítségért.
Szerencsére apa és papa a szomszéd házát csinálják, így apa elvitt az állomásra papa kocsijával. Bár a vonatra alig bírtam felszállni. Éreztem, hogy húzódik a még megmaradt bőr a seben és szakad felfele. Sírni tudtam volna a fájdalomtól. Végül túléltem egy 3,5 órás programozást (4 óra lenne, de nem tartunk szünetet, így fél órával hamarabb elmehetünk :"D xD) és mentünk rajzra. Ott közölte a tanár, hogy fél óra múlva indulunk kiállítás megnyitóra. Kicsit sokkolt a hír, mert alig bírtam magamat vonszolni. Busszal mentünk ugyan, de elég sokat kellett sétálni és persze lépcsőzni, hogy még jobban fájjon a lábam. Hősiesen elviseltem és persze, hogy 2 külön épületben voltak kiállítva a munkák, így még többet kellett sétálni.
A tanár meg kitalálta, hogy miután vége a megnyitónak üljünk be valahova fröccsözni. Közöltük vele, hogy mi sietünk haza... -.- Így is lekéstük a vonatot és csak este 8-ra értünk haza.
Szerintem a tanár csak azért cibált el a megnyitóra, mert inni akart. Ugyanis volt ingyen bor. Legalább 2-3 pohárral ivott meg és mikor odajött hozzánk már elég szépen be volt állva.
Milyen jó tanáraim vannak. Nem?

Miután egy egész napi kínlódás után hazaestem és anya meglátta a lábamat, megtiltotta, hogy ma elmenjek suliba. xD Nem sokszor fordult elő, hogy anya ilyet mondott volna, de igaza volt. Már sokkal jobban vagyok és egyetlen éjszaka alatt rengeteget javult a lábam.

Na, ennyi lett volna tömören a 2 hét eseménye. Borzalmas volt, mint mindig és továbbra is gyűlölöm ezt az iskolát. :"D

Majd jelentkezem.
Pá!

2017. szeptember 3., vasárnap

Dupla szülinap és nyárbúcsúztató

Sziasztok!

Elérkezett ez a nap is sajnos. Az egyetemen holnap kezdődik meg a tanítás és már "alig várom". Mint tudjátok ma van a blog és az én születésnapom is. Az oldal ma lett 6!! éves, én pedig 20.
Utoljára pár napja jelentkeztem a Csokifesztiválos bejegyzéssel és azóta nem sok dolog történt. Csütörtökön mentem Laciékhoz és úgy volt, hogy szombaton haza jövök, mivel másnap tartottuk volna egy szülinapi ebédet.
Lacinál hamar elrepült az idő, nagyon jól elvoltunk. Már 3 éve és 9 hónapja vagyunk együtt,de azt hiszem, hogy a láng csak erősebb, mint volt. Szokásosan voltunk éjszaka sétálni, filmeztünk(bár abba hagytuk, mert iszonyatosan rossz filmet sikerült kiválasztani-Ghost in the Shell-), HearthStone-oztunk stb.
Aztán szombaton már készülődtünk volna hozzánk, mert közben megbeszéltem anyuval, hogy had jöjjön velem Laci is. Előtte be akartunk ugrani Debrecenbe, mert megvettem a két utolsó kötetét a Harry Potternek és ideje volt már értük menni. Ekkor azonban hívott apa, hogy szegény anya nagyon lebetegedett, úgyhogy nem biztos, hogy jó ötlet most Lacit is vinni. Ez a hír eléggé letaglózott, mert anya nem nagyon szokott beteg lenni. Végül csak bementünk Debbe a könyvekért(Laci unszolására) és ettünk egyet a Burger Kingben, mert úgy elrohantunk, hogy nem volt idő enni. Közben felhívtam anyát és akkor már lázas volt. Jobbnak láttuk inkább azt, hogy vissza megyünk Laciékhoz és majd másnap kora délután hazamegyek. Így is lett, fél 8 körül jött a busz és 8 órakor már ismét náluk voltunk. Nagyon hamar elrepült az éjszaka és már indultam is haza. Laci volt olyan rendes, hogy ismételten bejött velem Debbe és segített hozni a cuccomat, mert közben megkaptam tőlük az ajándékomat és plusz két könyvvel is bővült a pakkom.
Egyébként egy Spirit of Gamer billentyűzetet kaptam tőlük, ami kéken, vörösen és lilán világít. Nagyon menő. :D Anyuéktól pedig a 6. és 7. Harry Potter könyvet kaptam, amikért ugye bementünk szombaton Debrecenbe. Itthon anya dedikálta őket, mert nálunk így szokás. Bár agonizált azon, hogy mennyire elveszti egy könyv az értékét így, de soha nem adnám el őket. :D

Szerencsére anya jobban van, már "csak" gyenge. Mikor hazaértem megkaptam a tortámat, szegény munka után ment be pénteken este érte. Nagyon készültek apuval, hisz ez a 20. szülinapom, de az most fontosabb, hogy anya jól legyen. Happy Birthday feliratú volt a gyertyám és természetesen csoki tortát kaptam. :D
Ettünk belőle és vittünk papáéknak is, akik egyből nekiültek és megették. Olyanok voltak, mint 2 gyerek. xD Papa persze nyakig úszott a tortakrémben és lazára vette a figurát. A taknyos ruha zsebkendőjével kezdte el törölgetni magáról a krémet, mama meg sápítozott. xD
Persze senki nem így tervezte a mai napot, de a legfontosabb az, hogy azokkal töltöttem, akiket szeretek. :) ♥

Ez egy jó nyár volt, bár egy kis mélypont itt is jelentkezett, de összességében nagyon eseménydús volt. Melóztam, voltunk a Campuson, Egerben nyaraltunk, láttuk a Tiszadob-i Andrássy kastélyt és ismét voltunk Csokifesztiválon. Rengeteget olvastam, sorozatoztam és rajzoltam. Nagyon sok időt töltöttem Lacival és volt egy hét, amikor anyuékkal is voltam. Nagyon jó volt. ^^ Lett egy csomó szép virágom, 2x átpakoltam a szobámat (xDD), rengeteg új könyvem lett(régi-új :D), voltunk moziba, sokat fagyiztunk és romantikus sétákat tettünk éjszaka és életemben először láttam szentjánosbogarat.
Talán erre a nyárra mondhatom azt, hogy ez volt AZ a nyár. Fájdalommal veszek tőle búcsút és vetem alá magam ismét az egyetemnek. Az órarendem borzasztó és több, mint kaotikus. Remélem, hogy lehet rajta majd valahol pofozni, mert iszonyatos lesz, ha így marad.
Természetesen nem várom a sulit, továbbra is gyűlölök oda járni, de már csak 4 év. :'D
Holnap szerencsére csak egy órám lesz, ha minden jól megy, akkor csak jövök és megyek.
Laci kedden kezdi az informatikus OKJ-t, remélem jobban fogja élvezni, mint én az egyetemet. Úgy szeretném már, hogy végre neki is összejöjjön valami és rátaláljon arra, amit igazán szeret. Tudom, hogy az informatika nagyon fekszik neki és élvezné is, csak az oktatás minőségétől félek. Mert ha egy egyetem ennyire hulladék, akkor milyen lehet a többi képzés....Nagyon kívánom, hogy jobb legyen, mint a NYE.

Most egy kicsit a blogról: 6 éve már, hogy elindítottam és nyomon követhetitek az életemet. Nem bántam meg, mert nagyon sok mindenen keresztül vitt és jól esett magamból kiadni a dolgokat. Már több, mint 71200-an jártatok itt és 350 bejegyzést írtam. A továbbiakban sem szándékozom abba hagyni eme tevékenységemet és remélem továbbra is olvastok majd. :)

Nos, ég veled 2017-es nyár! Remélem hamar eljön a következő. Félelemmel gondolok a sulira, de tudom, hogy a családomra mindig számíthatok és majd lesz valahogy. Nem akarom tönkre tenni magam emiatt a hülyeség miatt.
Holnap jelentkezem.

Üdv: egy szomorú, iskolagyűlölő Shinigami

2017. augusztus 29., kedd

Csokifeszt és Tiszadob :D

Hali!

Az egri nyaralás óta nem írtam és ismét egy hasonló bejegyzést hozok, ugyanis anya, apa, Laci és én
elmentünk egy egy napos kiruccanásra Tiszadobra az Andrássy kastélyhoz és utána a szerencsi
A szüleimről nem teszek fel
képet, kilétüket fedje homály.
Csokifesztiválra.
Úgy kezdődött az egész, hogy megláttuk, hogy a Tankcsapda is fellép, így Lacival mindenféleképpen szerettünk volna elmenni, hisz egyszer már voltunka fesztiválon közösen és akkor is jó buli volt. Aztán anyuék is fellelkesültek főleg apa, mert Deák Bill Gyula is a pénteki, Tcs-s napon lépett fel. Így már csak anyának kellett valamit keresni, mert ő nem egy rocker alkat, így aztán régi vágyát teljesítvén útba ejtettük a gyönyörű tiszadobi Andrássy kastélyt.
Reggel 9-kor indultunk és már olyan negyed 11-körül ott is voltunk a kastélynál. Az út nem volt izgalommentes, mert a GPS egy mellékúton vezetett minket, ami egy pontonhídhoz vezetett. Borzasztó volt rajta átmenni kocsival. Az összes léc recsegett, és az egész nagyon instabilnak tűnt. Szabályosan halálfélelmem volt. Lacival ki is kapcsoltuk az öveinket, hogy ha beleesünk a Tiszába, akkor legalább ne a kocsiban fulladjunk meg. :'D Szerencsére épségben átértünk, de visszafele messze elkerültük ezt a borzalmat...

Sajnos a kastély termeibe csak tárlatvezetéssel lehetett bemenni, így kénytelenek voltunk végig szenvedni a borzasztóan rossz és információszegény tárlatvezetést. Természetesen szét se tudtunk nézni tisztességesen, mert rohanni kellett. Végül is ezért fizettünk. Nem...? ._. De maga a kastély nagyon tetszett, a parkja is gyönyörű volt és még a közeli Holt Tisza ághoz is lementünk szétnézni.
Ezután elindultunk a fesztiválra, ahova elég hamar érkeztünk. Némi parkolási és tájékozódási malőrök után bejutottunk és megvettük a jegyeket.
A koncertek este fél 8 után kezdődtek(már ami minket érdekelt) és addig lézengtünk, nézelődtünk. Vettem két pólót is: egy Asking Alexandriásat és egy Tankcsapdásat összevissza 4500 Ft-ért. Nagyon jó árnak tartom 2 pólóért, mert átlagosan 3500-4000 Ft darabjuk. :D

Végül eljött az este és a koncertek is: először Deák Bill lépett fel fél 8-tól (bár fél órát csúszott a hangtechnika miatt xD) és mi Lacival később átmentünk a Tankcsapdára. A tömeg láttán feladtuk azt, hogy közel legyünk, de 20 perccel kezdés előtt elindultunk a színpad felé és meglepetésünkre a 3. sorba kerültünk minden tolakodás nélkül. Pontosan 10-kor kezdtek, csak sajnos ugyan azokat a számokat játszották, mint a Campuson. Még a sorrend és a ráadás zenék is ugyan azok voltak. :') De azért nagy bulit csináltak és a közepére már a 2. sorban kalimpáltunk Lacival. :D Ami fura volt, hogy Lukács nagyon felénk nézett végig és egyszer össze is röhögtem vele, mert a mi térfelünkön még senki nem hadonászott, de én igen és ezt észre is vette és rám mosolygott. Anya pedig később elmondta, hogy a kivetítőn rengetegszer engem mutatott a kamera, jó közelről. Nagyon ciki belegondolni ebbe.Jó, hogy nem láttam magamat. xD
Amúgy óriási volt a tömeg, de nagyon kulturáltan viselkedtek. Senki nem taposott meg, vagy lökött fel és nem hányták le a cipőmet. xD (Campus után láttam, hogy valakinek sikerült eltalálnia a cipőm
hátulját :'D)
Egyszer az előttem álló lány izomból gyomron könyökölt, de véletlen volt és azonnal hátra is fordult bocsánatot kérni. Szóval nagyon jó hangulatú koncert volt, bár Lukács eléggé zavarba hozott, mikor annyira mifelénk nézett. Akkor folyton elfelejtettem a szöveget. :"D
A koncert után a téren Avenged Sevenfold szólt és leültünk kicsit megpihentetni sajgó lábainkat. Több, mint 1,5 órát álltunk a betonon egy kis helyen, szóval alig bírtunk járni.
Majdnem éjfél volt, mire vége elindultunk Lacival a kijárathoz és iszonyatosan kellett pisilnem, de a WC-k nem voltak túl jól megoldva. Szinte egész nap ingyenes volt, majd mire a koncertekre begyűlt a tömeg fizetőssé tették. A női mosdó előtt kígyózott a sor és legalább 20 percet álltam sorba, de muszáj volt, hisz hosszú út állt még előttünk. Volt, aki megunta és bement a férfi WC-be, de nem akartam magamat és a férfiakat se zavarba hozni, én nem vagyok ilyen lány. Inkább türelmesen kivártam a soromat.

Annyira fájt a lábunk(főleg az enyém), hogy lehetett negyed 1, mire kikászálódtunk a parkolóba, ahol anyuék vártak minket. Mindenki nagyon fel volt dobva, még anya is, hisz először látott rock koncertet és teljesen új volt számára az élmény. :) Végül 3 óra magasságában érkezünk haza, szegény apa nagyon fáradt volt már, de épségben haza vezetett.
Mire mindenki megfürdött, már fél 4 is elmúlt, Lacival kiterültünk az ágyon és másnap fél 1-ig aludtunk.

Szombaton mindenki zombiként mászkált itthon, pedig senki nem ivott egy korty alkoholt sem. xD Kis nyugdíjas tempóban lézengtünk aznap,de vasárnapra kicsit felélénkültünk. Aznap este ment haza Laci. Nagyon jól éreztük magunkat és az augusztus elég eseménydúsan telt.

Lassan itt az az átkozott suli, de úgy néz ki, hogy most egész normális lesz az órarendem. Bár a bosszankodást már most elkezdtem, mert egy kaka az egész, de igyekszem nem törődni vele és valahogy átvészelni még ezt a 4 évet.
Legközelebb biztosan egy depis,  nyárbúcsúztató bejegyzéssel jövök.

Addig is pá! ^^