2018. február 16., péntek

Jó is, rossz is

Üdv!

A legutóbbi bejegyzésem óta sajnos nem változott túl sok minden. Az orvosok továbbra sem tudják, hogy pontosan mi baja van anyának. A legnagyobb baj az idő. 2 hetet vártunk egy eredményre, amire kb. 5-7 napot kellett volna, de ezzel se jutottunk előbbre.
Most már annyira sürgeti őket az idő, hogy érdekes módon tudnak azonnali időpontot adni mindenhova. Úgyhogy az elkövetkezendő napokban a kórházat járják apuval. Próbálok pozitív maradni és reménykedni, de nagyon nehéz. Vannak nagyon rossz napok és kevésbé szörnyűek, de szinte folyton mély ponton vagyunk.

Az utóbbi napok szörnyűek voltak, de szerdán kaptam valami jót is az élettől. Ilyen borzasztó időszakban az ember egy apró dolognak is nagyon tud örülni, de velem elég sok minden történt aznap. Kezdjük azzal, hogy reggel Risa felvisított és így felnéztem telón az e-mail fiókomba, mert minden nap türelmetlenül vártam az iskola határozatát. És ott volt! Jó hírt közölt, átvettek magyar szakra! Nem is tudom kifejezni az örömömet ez irányába. Lehet, hogy végre megtaláltam az utam?!
Bár sok izzadsággal és könnyel van kikövezve ez az út, ugyanis minden olyan tárgyat felvetettem az ügyintézővel, amit csak lehetett, azaz 7!! db magyaros tárgyam van, ezen kívül van 5 db pedagógiai és 4 db rajzos tárgyam. Elég sok.
És persze alapból borzalmas az órarendem, de most már folyamatosak lesznek az ütközések. A hétfőm még nem is vészes, kedden nincs órám, de szerdán a 6:14-es vonattal kell indulnom és 20:40-re érek haza. Azt hiszem előbb utóbb össze fogok esni. XD
Csütörtökön és pénteken csak 2 órám van, de mind2-re 8-ra kell jönni, ami(egy kis késés mellett) azt jelenti, hogy a 6:59-es vonattal el kell jönnöm itthonról. Soha nem bírtam a korán kelést és az egyetemben egyedül azt szerettem, hogy nem nagyon volt eddig reggeli órám, vagy ha igen, akkor az elődadás volt és skipeltem. Na, hát most megkaptam. xD
De úgy vagyok vele, hogy ki kell bírnom, le kell vizsgáznom minél több tárgyból és akkor hátha nem leszek olyan nagy csúszásban. Eddig csak 2 órán voltam, azok nagyon tetszettek. A nyelvtanért nem vagyok oda, de inkább magolom azt, minthogy még egyszer programoznom kelljen.
Szóval alapvetően nagy az öröm, bár tudom, hogy nagyon nehéz lesz.

Aztán amikor este jöttem haza a vonaton észre vettem,  hogy egy srác állandóan néz. Vannak fura fazonok, így ignorálni szoktam az embereket, csúnyán nézek és általában akkor békén hagynak. De az ablak visszatükröződéséből is láttam, hogy néééz. Már kezdtem ideges lenni, amikor egyszer csak felállt és odajött. Zenét hallgattam, kivettem a fülest és  láttam, hogy a Facebook profilomat mutogatja nekem. Aztán meghallottam ezt a mondatot:
-Bocsi, ne haragudj. De te vagy Risa, a Retard Művek készítője?
Na, mindenre számítottam, pénz kunyerálástól kezdve a "nincs pénz a telefonomon, add ide a tiédet"-ig(mindezt tapasztalatból írom), de erre pont nem. Megörültem, aztán leült velem szembe és leesett,
hogy őt már láttam valahol. Na, kivel hozott össze a sors?
Szerintem senki nem olvassa olyan régóta a blogot, de még talán 7-ben vagy 8-ban írtam róla, hogy találkozni akart, de én nem igazán szerettem volna, mert jó nagy korkülönbség volt köztünk. Aztán besértődött rám, hogy mindig azt mondtam neki, hogy oké, majd találkozunk és végül mégse... Így visszagondolva elég szemét dolog volt ez tőlem, de állandóan tapadt és nem akartam megbántani.
Meg azzal a kemény 14-15 éves fejemmel nem igazán tudtam máshogy kezelni a helyzetet. Aztán haraggal váltunk el és kb. 5-6 év után egy vonaton odajött hozzám, hogy ismeri a képregényeimet.
Egyszerre örültem is, mert ő a 3. ember aki felismer(micsoda híresség vagyok xD), de kicsit furán is éreztem magam. Bár úgy látszik ő már nem haragszik, engem meg azután nem is érdekelt, el is felejtettem. xD Csak kicsit kellemetlennek éreztem a beszélgetést. :'D Szerencsére csak egy megállót kellett együtt mennünk, mert szállnom kellett.
Szóval összességében örültem, mert hiába ismertük egymást, a kapcsolatot nem tartottuk évekig és mégis odajött, mert szereti a rajzaimat. Gratulált hozzájuk, meg beszélt róluk, hogy mennyire tetszenek neki. :D A kellemetlenebb részt inkább ignorálom és csak örülök magának az élménynek.

Mikor hazaértem az ágyamon várt egy kínai csomag. Megjött az FMA-s egér alátétem, ami megkoronázta a napom befejezését.*-*
Az élet baromi kemény és vannak, akik több rossz és nehezebb dolgot kapnak, mint mások, de néha rájuk is vetülhet némi fény.

Ma nem mentem suliba, mert a bal csukóm és a jobb lábam egyszer csak begyulladt. A csuklóm jobban van, de tegnap éjszaka a lábam a 2x-re dagadt és még ma reggel is elég csúnya volt. Nem igazán akarok orvoshoz menni, mert egyrészt influenza szezon kellős közepén egy kis sántítással megyek be és 40 fokos lázzal jövök ki a rendelőből, másrészt félek, mert anya olyan gyenge, hogy egy influenza komolyan veszélyeztetné őt. Harmadrészt nagyanyám jóvoltából már mindenki tudja, hogy anya beteg, így nem akarok emberekkel találkozni. Utálom őket. Nem azért kérdezősködnek, mert az érdekli őket, hogy ténylegesen miként van az adott illető, hanem hogy a boltba beérve lehessen sápítozni rajta a vénasszonyokkal karöltve.
Szóval fáslizom és kenem gyulladáscsökkentővel a csülkömet, aztán majd meglátom mi lesz vele a hétvégén. Már sokkal jobban néz ki, majdnem visszament az eredeti méretére, szóval remélhetőleg nem lesz gond.
Ma menni akarok Lacihoz, úgyhogy össze kell magam kapni.

Na, majd jelentkezem.

Pá!

2018. január 22., hétfő

"I cried the rain that fills the ocean wide..."

Beigazolódni látszik, amitől rettegtünk. Kis bajból kezd kibontakozni egy óriási és ha jól látom, akkor ismét a magyar egészségügy tehet mindenről.
Most egy még keményebb időszak jön. Erősnek kell lennem és támogatnom anyát és reménykedni, hogy ez a rémálom boldog befejezést kap.
Próbálok minél pozitívabban állni a dolgokhoz és nem rettegni állandóan, vagy legalábbis nem mutatni a rettegést. Nem tudom, hogy miért bünteti a családot az élet kb. 1,5 éve folyamatosan, de igazán jöhetne végre valami jó dolog is.
Ha hívő lennék már nem lennék, mert semmi rosszat nem tettünk és mégis állandóan büntet minket a sors. A legnehezebb dolog a világon látni, hogy a szeretteid lebetegszenek és szenvednek. Anya meggyógyul, mert élni akar, látni akarja,hogy lediplomázom, bőgni akar az esküvőmön és tologatni az unkáját babakocsival.
Mert neki élnie kell és boldognak és egészségesnek lenni, mert megérdemli és meg is fogja kapni.
Apuval ott leszünk mellette, ahogy eddig is mindig és hárman együtt kézen fogva előre megyünk és átvészelünk mindent, mert szeretjük egymást és csak ők és Laci vannak nekem.

Viszont ahhoz, hogy erős támasz lehessek először magamat kell rendbe tennem. Az utóbbi egy hét a várakozásról és a rettegésről szólt és még sokáig így is lesz. Ma átmegyek Lacihoz és ő kicsit pátyolgatja majd a lelkemet meg a testemet is, mert már hetek óta nem alszom és eszem rendesen és kezdem érezni, hogy hosszú távon nem fogom bírni ilyen állapotban. Amikor vele vagyok kicsit megnyugszom és tudok valamennyit enni és aludni.
Nem szeretem a saját terheimet senki vállára tenni, de ezt a súlyt már képtelen vagyok egyedül cipelni. És igazából még nem is tudjuk mi vár ránk, mivel kell szembesülni és mit kell legyőzni. Sokkal többet azóta se tudunk, csak azt, hogy egyre rosszabb minden.
Még biztos hetek, mire sikerül odáig eljutni a jeles orvostudománynak, hogy végre megállapítsák mi is a tényleges probléma és miként lehet kezelni...

Hát, így állunk emberek. Az élet nehéz és tényleg fontos, hogy odafigyeljünk a szeretetteinkre és velük legyünk. Mi mindig is egy összetartó és jó család voltunk és ez örökké így lesz. Sok erőt lehet gyűjteni a szeretetből és a kölcsönös odaadásból.
Most háttérbe kell szorítani az egyént és a közös célra helyezni a hangsúlyt. Nehéz lesz, az iskola sem könnyíti meg a dolgomat. Persze, hogy ilyenkor van vele mizéria. Még ezzel is futom a köröket, de nem érdekel, ha anya újra egészséges lehet.

Megyek és próbálom összeragasztgatni a darabokra hullott életem szilánkjait.
Majd jelentkezem.

Pá!

2018. január 11., csütörtök

2018 is egy elátkozott év lesz...?

Üdv!

Ez az év első bejegyzése. Köszönhető ez mindannak, amin mostanában keresztül megyünk. Írtam korábban, hogy anya beteg. Nos, azóta nemhogy javult a helyzet, de egyre inkább romlik. Persze ebben nagy szerepet játszik az is, hogy mennyire iszonyatosan sz@r az egészségügy ebben a tetves országban. Igen, így beszélek, mert mérges vagyok és rettegek.
Októberben ölték meg(igen, ezt mondom, mert ez az igazság) az orvosok a nagybátyámat és egyszerűen nincs már bizalmam az egészségügyben. Egy normális országban már rég megműtötték volna anyát és túl lenne az egyik rosszon és talán képes lenne enni és nem csak fogyni...
Undorító, ami itt megy és ennek az emberek isszák meg a levét. Szóval egy nem túl súlyos betegség miatt most rághatjuk a körmünket, mert annyira semmilyen az ellátás, hogy akár még életveszélybe is kerülhet. Köszönjük Magyarország! (Y)
És persze ha baj van, akkor az csőstül csapatostul jön...
Tegnap volt a programozás vizsgám. Előtte jártam tanárhoz és a vizsgát megelőző hét majdnem minden napján gyakoroltam(és persze előtte is). Persze a sok stressz egyre jobban rányomja a bélyegét az én szervezetemre is, hiába a sok narancslé,gyümölcs,tea, méz stb... Éreztem én már Tankcsapda koncert után, hogy gyengébb vagyok.
Aztán Laciék le is betegedtek, én még próbáltam magam kúrálni az utána lévő napokban, de csak elkaptam én is az influenzát.
Szerencsére a rengeteg vitaminnak köszönhetően nem volt olyan súlyos, lázas nem voltam, de megfelelően rosszul voltam ahhoz, hogy még utoljára ne tudjak elmemni a tanárhoz egy kis gyakorlásra.
Szóval amikor fel bírtam kelni az ágyból, akkor programoztam. Főleg esténként.
Persze ha izgulok, akkor a hasam is megy. Egyébként is szörnyen rossz a gyomrom már karácsony előtt óta. Úgyhogy az evést is hanyagolom mostanában.
Ez a betegség volt egyébként a másik oka annak, hogy nem jelentkeztem ezidáig.

Szóval elkanyarodtam a témától: programozás vizsga.
Tegnap "szerencsére" nagyon rosszul voltam, aludni se tudtam(ja, igen, az alvás sem megy mostanában-mily meglepő XD-) és így indultam el a vizsgára.
Programozáshoz mi kell? Számítógép/laptop, egy program és ennek a fordítója. Nos, nekünk csak egy lap és egy toll adatott, ugyanis a tanár kikötötte, hogy ezen a vizsgán lapon kell programozni. Ami szívás és direkt kicseszés, mert jó esetben a program kiírja, ha valami hiba van. Így sokat lehet rajta javítani és akár egy kettes szintre fel lehet hozni az egyébként hibás kódot...
Programozásból is vannak sablon feladatok, amiket ha egy normális, jó szívű tanár kiad, és ha a hülye gyerek gyakorolt rá, akkor meg lehet írni. Nos, amikor megláttam a feladatokat tudtam, hogy az informatikus pályámnak itt a vége.
Természetesen szinte semmi köze nem volt az órai dolgokhoz a feladatoknak és olyan matekos részeket tett bele, hogy a könnyen megírható programból is nehéz feladatot csinált...
Persze küzdöttem a végsőkig, 5-ből 4 feladatot megírtam.
Ma láttam, hogy megbuktatott és mivel ez a tárgy nem vizsgás, hanem igazából gyakjegyvédés volt, így ebben az évben több lehetőségem nincs a javításra.
Úgyhogy feleslegesen kínlódtam 1,5 évet az informatikával, megcsináltam egy csomó tárgyat a semmiért, kínlódtam a matekkal, megalázott az operációs rendszerek tanár. Sok energiát elvesztegettem, rengeteg könnyet hullattam és rengeteg ideget megettem.
Mindez egyetlen tantárgyon múlott, és elbuktam.

Nem érzem magam hibásnak, tényleg minden tőlem telhetőt megtettem, hót betegen is gyakoroltam esténként, tanárhoz is jártam, egyébként az órákon is szinte mindig ott voltam, jegyzeteltem, figyeltem, próbálkoztam. De ez nem az én utam. Eddig is tudtam, már az első pillanattól kezdve éreztem. Csak az fáj, hogy mennyi mindent megcsináltam és ez most mind kárba vész. Nem fogok ugyanis tovább kínlódni ezen a szakon: most 2 évet!! csúsznék a programozás miatt, mert nem tudnám felvenni a rá épülő fontos tárgyakat.
Ha szakot váltok kevesebb csúszással lesz végre meg az a nyamvadt diplomám. Ha végre valami össze is jönne nekem, akkor átmennék magyarra. Nem lesz jobb az se, talán az olvasást is megutálom és nem is lesz időm arra, amit szeretek olvasni.
De inkább magolom a nyelvtant, meg az irdalom elméletet, minthogy tovább kínlódjak egy olyan dologgal, amihez egyszerűen nem értek és nem fogom soha sem elsajátítani megfelelően.
Nem fogom szeretni, de ez már rég nem arról szól, hogy szeretem-e. Sosem szólt arról. Már csak azért járok oda, hogy meglegyen a tárgy, meglegyen egyszer a diplomám. Azután talán ismét rátalálok önmagamra, szeretnék elvégezni egy OKJ-t a Megyóban (grafikus vagy animáció). Vissza akarok térni majd a gyökerekhez és talán akkor ismét jól fogom magam érezni.
Mert ez az iskola eddig csak boldogtalanná tett, jót nemigen adott. Már csak túl akarok lenni rajta és kiszabadulni ebből a börtönből.

Azért írok most ennyit és ilyen őszintén, mert ezzel senkit nem akarok terhelni a környezetemben. Inkább kiadom itt magamból. Amúgy sem értenek meg. Ha valakinek mondom, hogy mennyire gyűlölök egyetemre járni, akkor egyből jön a kérdés, hogy miért nem váltok?
Mégis mire? Azért választottam a tanári pályát, mert ad egy emberi szakmát és mellette művészkedhetek úgy, hogy azért van egy polgári állásom. Nem szeretek a bizonytalanra játszani, ebben az országban egyébként sem lehet megélni protekció nélkül művészként.
Nem akarok "csak" egy művészeti egyetemre járni, mert félek, hogy azzal a diplomával nem tudnék megfelelő hátteret biztosítani magamnak. Anya mindig önállóságra nevelt, így igyekszem olyan pályát választani, aminek a fizetéséből képes vagyok egyedül is meglenni és ha bármi történne akkor a gyerekemet is eltartani. Persze, a tanárok nem keresnek jól, de nem is igazán szándékozom tanár lenni. De jó diploma, konkrétan 3 szakmát ad: egy tanárit, egy rajzost és még valamit, ami egyelőre bizonytalan.
Úgyhogy nem vagyok éppen könnyű helyzetben, de már eljutottam arra a szintre, hogy annyira kimerített ez a sok stressz, hogy nem tud izgatni. Próbálok átjelentkezni magyarra, aztán majd lesz valahogy. Most ami igazán érdekel az az, hogy anya meggyógyuljon és minden olyan legyen, mint régen.

Azt hiszem elég jól megindokoltam a bejegyzés címét, úgyhogy most megyek és intézkedem.
Ha lesz valami, majd írok.

Pá!

"...Betemet a köd, de ha kitalálok,
majd mutatom az arcomat igazából.
Ha meg nem találom a kijáratot,
csak egy temetetlen halott maradok."


2017. december 30., szombat

Tankcsapda koncert, évforduló és évösszegző

Yo!

Mint azt ígértem az évben utoljára jelentkezem egy bejegyzéssel. Tegnap volt a debreceni Tankcsapda koncert a Főnixcsarnokban. Igazából nem sok kedvünk volt menni,  mert a dolgok még mindig nem mennek valami jól itthon és Laciéknál is vannak gondok, így pont nem volt olyan hangulatunk, hogy na mi most kitomboljuk magunkat egy koncerten. De hát ajándékba kaptuk a jegyeket, szóval illett elmenni.
A TCS 21:15-től lépett fel, így még volt időm átugrani Lacihoz lecuccolni. 5-re értem oda hozzájuk és a 4. évfordulónk alkalmából meghívott egy gyrosra a közeli étterembe. Nem volt a legjobb ötlet elfogadni a meghívást, mert előtte tejbegrízt ettem és ez így koncert előtt összeért a hasamban a gyrossal és hát nem voltam túl jól. :'D Közben átadtuk egymásnak az évfordulós ajándékokat. Laci egy videóval készült, amiben a közös képeinket vágta össze a Harry Potter zenéjére és még ezeket a cukiságokat kaptam tőle:

Én pedig egy páros mjölnires karkötőt készítettem magunknak az uncsi horgonyos mintájára. :D

Ezután indultunk is vissza Debrecenbe a koncira. A Főnix dugig volt, a WC előtt minimum 20 percet kellett sorba állni, de hát muszáj volt mindenkinek kivárni a sorát.
Mire mindenki végzett már csak kb. fél óra volt  a kezdésig. Laci elment venni magunknak egy palack vizet, ami miatt jól kinézték a pultnál. A közönség fele már ekkor csatak részeg volt. :'D
21:15-kor pontosan kezdődött a koncert és nagyon menőn volt tálalva az egész. A forgó színpad is király volt, mindenfelé repkedtek a szikrák, lángok stb. Jól nyomták a fiúk is, 27 számot játszottak el ezen a több, mint 2 órás koncerten. A küzdőtér teljesen tele volt, nem is lehetett rendesen elférni a tömegtől. Igazi heringparty volt, de élveztük. Mondjuk most is voltak részeg idióták, de szerencsére most elkerültek minket és egy nyugisabb társaság gyűlt össze körülöttünk.
A két ráadás közben viszont valamelyik paraszt a nyakunkba dobta a sörét, ami Laci fejéről egyenesen az ölembe pattant, így mindenem-még a táskám-is úszott a sörben. Ekkor nagyon felhúztuk magunkat és inkább kijöttünk, ami nem is volt annyira rossz ötlet, mert békésen el tudtam menni a mosdóba és a kabátunkért sem kellett egy órát állni a ruhatár előtt.
Velünk volt még Tomi és az ő haverja, Ádám, így Laci anyukája eljött értünk. Fél 12-kor lett vége a banzájnak. Az anyukája nagy nehezen felszedett minket és mire elkászálódtunk hozzájuk már 1 óra volt. Mire mindenki megfürdött már 2 is elmúlt és hát fel voltunk dobva, szóval mire el tudtunk aludni 3 óra lehetett. Ma 1-kor keltünk, annyira el voltunk fáradva. Persze egy kortyot sem ittunk a vízen kívül, de így is nagyon kikészültünk. Fájt a lábunk, a hátunk és a nyakunk és persze sípolt a fülünk. xD De megérte, tényleg nagyon jó koncert volt és kicsit meg is könnyebbültem, mert kiadhattam a bennem felgyűlt feszültséget.
Úgyhogy ez a koncert jó kis megkoronázása volt az évfordulónknak. :) ♥

Ma még hazajöttem, hogy az évben még lássam anyuékat, de holnap megyek vissza Lacihoz és nála töltöm a szilvesztert. Szerettünk volna valami programot, de mivel mindenkinek az a célja, hogy csontrészegre igya magát, így nem igazán sikerült semmit kitalálni. Na, majd lesz valahogy. :)

Ejtenék pár szót a blogról is:
Az oldal idén ünnepelte a 6. születésnapját és nem állok meg jövőre sem! :D
Igaz, hogy voltak kisebb-nagyobb kihagyások, de ez bármelyik blog életében előfordul. Minden hónapban igyekeztem 1-2 bejegyzést közzé tenni azért.
Jelenleg 74952-n áll a látogatás számláló, 360 bejegyzés van összesen és ebben az évben 43-at írtam,  302 db hozzászólást írtatok és 6 db design volt az oldalon.
Köszönöm, hogy itt vagytok velem és nyomon követitek az életem folyását! Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan rejtett olvasóm, aki esetleg már hosszabb ideje itt van velem, de én nem tudok róla? :D

Ez az év elég jól indult, viszonylag sok helyen és rendezvényen voltunk. Oszake, PlayIt, egri nyaralás, Campus, Tiszadob és szerencsi Csokifesztivál, Tankcsapda koncert.
Sajnos az utolsó pár hónap tragédiával zárult és még mindig érezteti a hatását. :(
Remélem a jövő év nem tartogat semmi rosszat és kicsit összeszedhetjük végre  magunkat a családommal, mert az nagyon ránk férne már... :/
Viszont ebben az évben olvastam messze a legtöbb könyvet: összesen 36-ot! És rengeteget is kaptam, szóval egy igazi könyvmoly évet tudhatok magam mögött. :D

Teljen jól a szilveszteretek és B.Ú.É.K. mindenkinek!
Viszlát 2017!

2017. december 27., szerda

Karácsony második felvonás

Hali!

Az előző bejegyzésemben a 24-i napot taglaltam, most ejtek néhány szót a 25. és 26-ról is.
25-én 2 órára voltam hivatalos Laciékhoz, így viszonylag korán kellett kelnem. Már hetek óta fáj a gyomrom, de az utóbbi napokban tetőzött a fájdalom. Lehet, hogy a stressz  mellé még elkaptam valami kis bacit is, mert párszor ment is, de igyekeztem magam kikupálni és elég nehéz volt nem bezabálni a hagyományos karácsonyi ételekből. Mindenesetre sikerült megállnom(persze sokszor nem is kívántam az ennivalót). Mikor megérkeztem már Laci mamái ott voltak, aztán szépen lassan megérkezett mindenki, vagyis szinte mindenki. Minden családban van egy két olyan ember, akiket ha 2-re hívsz minimum 3-ra jönnek, de most felül múlták magukat, ugyanis a 2 órából fél 7 lett! :'D
Már mindenki unta egymást, mindenki szeretett volna elmenni, de hát meg kellett várni őméltóságáékat. :'D
A legkiakasztóbb az volt, hogy mindenki azt remélte, hogy nem jönnek, mert a kisfiukat akkor hozták ki a kórházból a rotavírus okozta kiszáradás miatt. Laci amúgy is minden ilyet összeszed és utána 2 hétig megy a hasa, én alapból rosszul voltam, úgyhogy nagyon örültünk amikor betoppantak...
Na, de végül csak eltelt valahogy, 8-kor ment el az utolsó ember. Lacival annyira lefáradtunk, hogy csak ültünk és néztünk ki a fejünkből.
Persze még a vendégsereg megérkezése előtt megtörtént az ajándékozás. Laci örült  a külső winyónak és én megkaptam A gyűrűk ura könyvtrilógiát gyönyörű, új kiadásban. Úgyhogy ezen a karácsonyon összesen 8!! könyvet kaptam. xD Áh, nem is vagyok könyvmoly vagy ilyesmi... :"D
Nem is tudom hirtelen melyikkel kezdjem, legszívesebben mindet egyszerre olvasnám. *--*

Itt vannak a kincseim:

És készítettem egy montázst a 3 fő könyvespolcomról. A változatosság gyönyörködtet. Azt hiszem ez a kép mindent elárul rólam. :D



Nos, visszatérve a karácsonyozáshoz... miután mindenki elment, kicsit kipihentük a rokonok okozta fáradtságot, már indulhattunk is hozzánk, ugyanis 26-án reggel 9:40-kor már útra készen voltunk.
Kicsit álmosan, de megérkeztünk hozzánk. Délre voltunk hivatalosak nagyanyámékhoz, mi fél 12-re értünk ide. Megtörtént itt is az ajándékozás, anyának vettük Lacival közösen 2 könyvet, apunak meg egy halas mintájú dobozt, amibe édességet raktunk és vettünk bele egy csukázó úszót szerelékkel. Szerintem örültek az ajándéknak, Laci a Tankcsapda jegy mellé még kapott pár energiaitalt. :)
Ezután mentünk nagyanyámékhoz. Ezelőtt talán egy héttel beszéltük meg, hogy ma ott leszünk Lacival és tudunk menni hozzájuk, erre mikor tegnap odamentünk nagyanyám közölte, hogy ő nem várta Lacit...De mindegy-mondta ő- van kaja... A legkínosabb rész az volt, amikor közölte, hogy hát ő nem vett semmit Lacinak,  mert nem tudta, hogy jön... Végül is csak egy hete beszéltük meg...-.-
Az egész szitu nagyon hülyén jött ki és láttam Lacin, hogy rosszul esett neki. Főleg, hogy én az ő nagyszüleitől kaptam ajándékot, az enyémtől 4 év alatt még soha egy darab csokit nem kapott... (Y)
Én is pénzt kaptam, nem hiszem el, hogy ne jutott volna neki egy ezres egy kis borítékba. De nagyanyámat nem igazán izgatta az ügy, letudta a szokásos hülye dumájával és felőle az ügy elrendeződött. Felőlem viszont nem, mostanában sok olyan dolgot tett/mondott amit soha nem leszek képes neki megbocsátani, és ez a dolog elég erősen a mezőny elején helyezkedik el, szeretet ünnepe ide vagy oda...
Nem is időztünk túl sokat ott és jönni is kellett, mert nagyanyám olyan olajosan főz, hogy általában egy ebéd után sort állunk a WC előtt. Nem ettem sokat, szinte semmit, de így is ment a csodálatos főztjétől a hasam.
Úgyhogy megint sikerült totál hülye helyzetbe hoznia és eddig se túl sokat látták Lacit, de ezután még annyit se fogják. Nem fogom elvárni, hogy egy ilyen után egyáltalán rájuk nézzen... ._.

Szóval így telt a karácsony első és második napja. Tegnap este már nagy depiben voltam, mert ma reggel a 10 órás busszal mennem kellett programozni a tanárhoz. Képzelhetitek mennyi kedvem volt hozzá. És nála a 2 óra sosem annyi, valahogy mindig fél órával tovább beszél a kelleténél...
Tudom, hogy ez segítség, de attól még utálom és reggel meg is fájdult a hasam az idegtől, ha csak a programozásra gondoltam.
Laci jött velem, így hamar el kellett válnunk, pedig olyan ritkán van lehetőség arra, hogy nálunk legyünk. .:(
Végül csak túléltem valahogy azt a 2,5 óra tömény borzalmat és 2-re értem haza. Azóta csak ténfergek, semmihez nincs kedvem. Úgy érzem megfojt ez a sok dolog ami mostanában történt.

Kb. ennyi lett volna a mondandóm. Remélem nektek jobban telt a rokonokkal az ünnep. :"D
Legyetek rosszak, még egyszer az évben írni fogok.
Addig is pá! :)

2017. december 24., vasárnap

Karácsony első felvonás

Yo minna!

Először is szeretnék minden kedves és nem kedves olvasómnak boldog, szeretetben gazdag ünnepeket kívánni! :) Mert a két legfontosabb dolog a világon a szeretet és az egészség.
Sajnos az utóbbi hetekben/hónapokban mindinkább beigazolódott ez a klisésnek tűnő mondat. 
Anya elég beteg és a bátyja októberi halála óta szinte csak rossz dolgok történnek velünk és főleg vele. Az ünnepet ismét beárnyékolja a betegség és a gyász, de igyekszünk szeretetet adni egymásnak, figyelni a másikra és mindezek ellenére is jó hangulatban tölteni a karácsonyt.
A szent este általában idegeskedéssel telik, mert jönni szoktak nagyanyámék és olyankor valahogy mindig elintézi, hogy megsértsen valakit(főleg anyát). Mivel most szegény anya nagyon gyenge, így nem vállalta be ezt az amúgy is terhes feladatot és hárman karácsonyoztunk. Mert nekünk ez az ünnep a 24-ét takarja, utána már csak senyvedünk a különböző családi ebédeken. 
Reggel felköszöntöttem anyut, mert névnapja van. Egy könyvbe ültetett korallvirágot kapott. Nagyon meglepődött, de örült, mert ötletesnek találta ezt az ajándékot. :)
Délelőtt elmentünk biciklizni, mert anya aputól és tőlem egy biciklit kapott. Olyan szép idő volt(szipp szipp nem volt hó T_T), hogy muszáj volt kipróbálnia. :)
Miután hazaértünk sütöttem csokidarabkás Nutellás muffint, összesen 28 db-ot! 1,5 óra alatt megvolt az egész. Ezután megebédeltünk: anyára való tekintettel köménymag leves volt és ránk való tekintettel töltött káposzta.

Ezután egy kis pihenő következett és olyan fél 3-körül apuval szokás szerint kettecskén feldíszítettük a fát. Évek óta műfenyőnk van, szóval nem sok baj volt vele.Közben karácsonyi zenéket hallgattunk különböző műfajokban(hagyományos, swing, metal stb.) és előkerültek a kedvenc számaink is. Jól elvoltunk. 5 órakor eljött az ajándékozás ideje.
Anya a névnapos, szóval ő bontott először. A biciklit előzetesen megkapta,de e mellé még kapott néhány kis köves fülbevalót is. Mindig panaszkodik, hogy kevés ékszere van, most kapott egyszerre 3 pár fülbevalót is. Nagy volt az öröm.:)
Apa hőlégfúvót kapott tőlünk és pizsamát még külön anyutól. Ő is nagyon örült, régóta szeretett volna egyet. Mindig barkácsol valamit és jól jön egy ilyen a háznál(még nekem is cosplayhez :P).
Lacival előzetesen kaptunk apuéktól 2 koncertjegyet a 29-i Tankcsapdára és még kaptam 5 db könyvet és egy cuki kék pizsamát. 
A Jókai gyűjteményem ismét 2 kötettel bővült(így már összesen 14 van! :O), A Radnayak örökében régóta áhított könyv volt(sajnos az első kötetet nem sikerült beszerezniük, így fájdalomdíjként kaptam a Kertész Erzsébet könyvet) és persze az imádott Klimtről is kaptam egy csodás albumot. Nagyon örülök mindnek, nem is tudom melyikkel kezdjem először. >//o\\<

Itt vannak a kincseim:

Az ajándékozás után még zenéztünk egy kicsit utána lefeküdtem aludni, mert nem voltam valami jól. Rengeteget idegeskedem mostanában és kezd rámenni az egészségem. De miután felébredtem és magamba tömtem néhány gyógyszert jobban lettem.
Szóval jó hangulatban telt el ez a karácsony és örülök, hogy mindenki örült az ajándékának. :D

Holnap folytatódik a felvonás Laciéknál, 26-án pedig hozzánk jövünk. 
Végre találtam egy programozás tanárt és pénteken voltam is nála. 27-én ismét megyek, aminek nem örülök, mert jó lett volna Lacival lenni még egy kicsit, de most muszáj összeszorítanom a fogamat és elviselni mindezt a cél érdekében. Mondjuk kicsit durva volt, hogy ma reggel küldte át a tanár a házit... .___. -.- Na, mindegy. Túlélem valahogy.

Néhány nap múlva ismét jelentkezem, remélem nektek is jól telik az ünnep.
Pá! :)


2017. december 10., vasárnap

Sulis dolgok,meg valami személyes

Üdv!

Pénteken hivatalosan is véget ért a 3. félévem és már csak 3 vizsgám van hátra. Ebből 2-t le is tudok jövő hét csütörtökön és pénteken, a harmadik pedig januárra fog átcsúszni.
Eddig úgy tűnik, hogy egészen jó félévet zárok, bár a programozás természetesen most se sikerült, de igyekszem felkészülni a januári vizsgára és akkor eldől, hogy hogyan tovább. Próbálok nem rástresszelni,de ez úgy sem fog menni.
Viszont a többi tárgyból eddig csak ötöseim vannak, a jövő heti 2 vizsgával meg úgy vagyok, hogy annyira rengeteg anyag mellett csak legyen meg a kettes vagy a hármas. xDD
Bár azért jó lenne jobb jegyeket szerezni ha már ilyen jól sikerült eddig minden, de nem akarok telhetetlen lenni. Viszont itt már nem azért tanulok, mert fontos a továbbtanulás szempontjából, hanem az ösztöndíj miatt. Az utóbbi félévem átlaga 4,08 lett, így elég jó kis pénzt kaptam most havonta. De még jobb eredményt akarok elérni,mert jó, hogy egész évben van saját pénzem.
Emellett a suli mellett képtelen lennék dolgozni, így nagyon jól jön ez a kis extra bevétel.

Az utóbbi 2 hét iszonyat megterhelő volt. Rengeteg beadandó, zh, prezentáció, rajzos teregetések stb. Azt se tudtam, hogy hol áll a fejem,pedig magamhoz képest semmit nem hagytam az utolsó percre.
A szerdai nap volt a legkeményebb: reggel prezentációt kellett tartanom a féléves munkáimról, délután pedig 2 zh-t írtunk egymás után. Reggel a 7:20-as vonattal mentem el és délután a 17:40-es indultam haza, tehát 18:40-re értem az itthoni vasútállomásra.
Ezután csak osztályzások voltak, ezeket már könnyebben viseltem mint ezt a borzasztó nagy rohanást.

Ennyi teendő mellett nem igazán volt időm arra, hogy magammal és a lelkivilágommal foglalkozzam, de talán jobb is volt így. Nagyon sok rossz dolog történt velünk az utóbbi időben és most szegény anyán ki is jött mindez. Szörnyen aggódom érte és igyekszem figyelmes lenni és segíteni neki, de ezt sajnos nem tudom helyette megoldani. Nagyon féltem. :(

Azt hiszem érthető, hogy miért nem írtam az utóbbi időben, hisz csak rohantam és tanultam, mint az őrült. Most pénteken nyílt alkalmam egy kicsit kikapcsolódni: Lacival meg egy haverjával beültünk a Mekibe, aztán Lacival elnéztünk a karácsonyi vásárba. Most is gyönyörű volt, csak természetesen zuhogott az eső.Nem is mi lennénk. xD
De jól esett egy kicsit kikapcsolni. A szombatot itthon töltöttem, próbáltam egy kis lelket önteni anyába és emellett művtörit kellett tanulnom. 14 tételből még csak 4 van kidolgozva, mert a tanár eszméletlenül sok dolgot kér, amiket nem is tanultunk év közben. XD Ma reggel (mivel épp 0 óra 27 van xD) folytatom a tételkidolgozást és utána megyek Lacizok egy kicsit.
Egyébként pontosan ma 4 éve, hogy egy animés oldalon összeismerkedtünk és elkezdtünk beszélgetni. :D ♥ Durva, nem?

Szóval kb. ennyi történt az utóbbi időben. Majd jelentkezem még, ha letudom a vizsgákat több időm és energiám lesz mindenre.
Ja, igen. Rég nem mutattam már semmilyen alkotásomat, szóval itt van néhány rajz órai munkám:
Edward-A/3 ceruza

Risa-A/3 ceruza

Illusztráció: Ady Endre-Héja-nász az avaron,
10*15 cm linómetszet

Illusztráció: Ady Endre-Lédával a bálban,
10*15 cm linómetszet




Ezekkel búcsúzom.
Pááá!