2017. július 16., vasárnap

Nyári eső

Üdv!

Jöttem kiadni magamból a szokásos depimet. Szegény blog szinte csak szomorú bejegyzéseket tartalmaz.
A nyár telik, de eddig semmit nem csináltam. A BJD projektem is csúszik és egyre elérhetetlenebbnek tűnik. 2-3 éve minden nyáron kínlódok egy sort vele, aztán feladom. Az a legelszomorítóbb az egészben, hogy nem is azért, mert nincs kitartásom vagy béna vagyok. Egyszerűen nincs megfelelő anyagom hozzá. Eleinte próbálkoztam a gyurmafőzéssel, aztán elkezdtem venni is, de a művészellátóba kapható gyurma annyira kemény volt, hogy egyszerűen lehetetlen volt kisebb dolgokat megformázni vele. A választék pedig abban az egyben ki is merült. Idén az irodában található prospektusból rendeltem egy fél kiló gyurmát," hátha ez jobb lesz, mert rendelem" alapon.
Mindent előkészítettem, pontosan elkészítettem a BJD tervrajzát, mindent előszedtem és elérkezett a várva várt pillanat: ismét csak bukás. Mivel angol felirat nem volt a dobozon csak lengyel(?), ezért nem igazán tudtam tájékozódni, de egy dátumot találtam rajta, az is 2016-os volt.... Valószínűleg lejárt, mert kemény és büdös volt. Ráadásul 1,5 órán keresztül próbáltam puhítani, összegyúrni természetesen vízzel. Aztán kevertem hozzá akrilt is, mert azt is írták, hogy bizonyos gyurmákat az old... Hát, semmi.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy megint kidobtam a pénzt az ablakon és megint nem lesz ebből semmi. Aztán nézelődtem a neten, de iszonyatos árak vannak. Fél kiló minőségi, erre a célra kifejlesztett gyurma 4-5 ezer Ft és a  kiszállítás(még az Ebayen se úsznám meg 4-5 k alatt ._. ).
Ennyit pedig nem akarok költeni, mert ki tudja azok is milyenek? :/ Végül találtam elvileg jó minőségű, fél kilós gyurmát 890 Ft-ért és a kiszállítás 1750 xD. Szeretem a belföldi árakat. :'D De ez tűnt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldásnak. Közben persze felhívtak, hogy ebből nincs raktáron fél kilós, csak kilós... Na, annyi nem kell, szóval kb. 2 hét, mire TALÁN ideér. Minden esetre ennek az országnak a működése igazán ért ahhoz, hogy az embernek mindentől elvegye a kedvét és a lelkesedését.

Mostanában eléggé elveszettnek érzem magam. Van bennem egy hatalmas űr, amit nem tudok kitölteni. Utálom az iskolát és kínoz a gondolat, hogy vissza kell oda mennem még 4 évre. Aggódom a szüleim és Laci miatt. Szeretnék kicsit kimozdulni, de nincsenek barátaim és akiket hívni próbáltam nem érnek rá. Annyi mindent szeretnék kipróbálni mind az élet, mind a rajz területén, de vagy nincs hozzá anyagom vagy nincs ember, aki eljönne velem. Tudom, hogy ez az én hibám is, mert zárkózott vagyok és ha baj van, akkor szokásom eltaszítani magamtól az embereket. A Megyóban rám volt erőltetve az erős és szívtelen csaj szerepe, ami nem csak illúzió volt, de ez csak a külsőség. Ezt látták kívül, tehát biztos ilyen vagyok és vagy ennek, vagy strébernek voltam titulálva. Egy idő után belenyugodtam ebbe a szerepbe, talán túlságosan is belejöttem és végül már azzá is váltam, akinek hittek. Alapvetően nem volt velem baj, csak senki nem merészkedett odáig, hogy megtörje a jegemet, vagy ha igen, akkor hagyta azt visszafagyni.
Tudom, hogy felelős vagyok a magányomért, de mostanában igyekszem és eddig semmi eredményét nem látom. Az egyetem nem hozott jelentős embereket az életembe, vagy ha hozna, akkor is nagyon messze laknák egymástól.

Kár volt újra kezdeni a Fairy Tail-t,mert csak az arcomba dörgöli, hogy mennyire egyedül vagyok. Irigylem őket. Nem azért, mert varázslók(na jó, azért is xD), hanem mert egy olyan közösségük van, ami talán a valóságban nem létezik vagy csak nekem nem sikerült soha bekerülnöm egy ilyenbe.
Sok csalódás ért már és mindig akkor volt baj, amikor kicsit megnyíltam másoknak. Amikor valakinek feltárod az érzéseidet sebezhetővé teszed magad és ezzel szeretnek visszaélni. Mikor már azt hittem, hogy valakivel barátok vagyunk végül elárult. Nem kell ezekhez olyan nagy dolgokat tenni, de ha én soha nem tennék ilyesmit valakivel, akkor elvárom, hogy ez odafele is így legyen.
Szóval azt hiszem örök magányra vagyok kárhoztatva. Igaz, hogy itt van nekem Laci, de minden ember vágyik valami barátszerűség(ek)re is.

Azt hiszem kimerítettem a nyavalygás fogalmát, szóval búcsúzom.
Maradok továbbra is egy magányos, unatkozó Shinigami.

Pá!

"Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié"
/Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének/

2017. július 8., szombat

Új lakók! :)

Üdv! :)

Ma anyuval délelőtt elmentünk az Auchanba, vagy ahogy a debreceniek hívják:  a madaras Tescoba. Először máshová akartunk menni, de nem volt kedvünk átvágtatni az egész városon, ezért javasoltam azt, hogy menjünk oda. ^^
Főleg azért indultunk el, hogy vegyek ezt-azt a fizetésemből, szóval nem célirányosan vágtunk neki az útnak. :D
Szeretem az Auchant, mert sok a virág és amúgy is kerestem kövirózsát, mert szerettem volna egy kis akváriumba beleültetni és kagylókkal díszíteni. Nagyon régóta tetszik és ahogy bementünk egyből ráakadtam egy komplett ilyenre. :D El se hittem és az ára is jó volt: 1700 Ft! :O Azonnal vettem is egyet, bár volt kínálat, szóval amíg válogattam, addig anya elment kutyatápért. :'D Végül egy olyan mellett döntöttem, amiben van egy cuki, szőrös növényke is (fogalmam sincs, hogy mi egyébként).
Anyu vett egy páfrányt, mert régóta szeretne egyet és most le voltak akciózva a virágok, így 500 Ft-ból megúszta. :D
1,5 óráig nézelődtünk és volt egy kisebb kiakadásom(najó, lehet, hogy közepes volt, vagy nagy...), mert nem találtam a kék hajfestékemet. Eddig mindig lehetett kapni, de úgy tűnt, hogy itt sem árulják már. A DM-ben is megszűnt a forgalmazása, így még nehezebbé vált beszerezni. Végül eldugva találtunk egyet a kiárusított cikkek között, szóval ide se jövök többet festékért. Fuck. ._.
Még vettünk egy kis ezt-azt, például egy imádni való baglyos kinti szőnyeget(az ajtó elé) és ilyen napelemes kerti lámpákat-ha megvertek se jut eszembe a neve xD- darabját kemény 200 Ft-ért. :D Meglepően jó áron vannak bizonyos dolgok itt.

A szóban forgó csoda:


Aztán hazajöttünk, megebédeltünk és hozzáláttam elrendezni az új jövevények helyét. Végül az asztalomra raktam, de olyan kis magányosak voltak ott egyedül, úgyhogy a kinti majomkenyérfából törtem le egy hajtást és anyuval elültettük egy cuki kis kaspóba. A szomszéd háztetejéről szedtem le mohát- beszerzés lvl falu xD- és újjáélesztettem őket, mert ki voltak száradva. Ezután elrendezgettem a növény körül és a Balatonról hozott kagylókkal díszítettem ki. :D
De közben találtam egy másik nagyon cuki kaspót, így abba is ültettünk valamit: történetesen egy kis bambuszt. Az előbb leírtak itt is megismétlődtek-igen, a mohabeszerzés is- és azt meg feltettem a tv tetejére. ^^
Először Gyulát is oda akartam tenni a két növényke mellé, de olyan jól érzi itt magát a hangfal mellett és néhány hónap alatt akkorát nőtt, hogy nincs szívem eltenni innen. Ő egy magányos növényke, mint én. De attól még szeretve van és ez meg is látszik rajta. :) Nem tudom, hogy meséltem-e róla, de őt meg a Praktikerben vettük néhány hónapja. Beleszerettem a rücskös kis külsejébe és valami 600 Ft volt, úgyhogy anya megajándékozott vele. Elneveztem Gyulának, mert Gyula napján kaptam. xD Kapott egy szexi, csillogós, színes és férfias névtáblát is, mert why not? :'D

A két új szerzemény. 
A jobb oldali a fent említett cuki kaspós itthon ültetett növény. :)

A mini bambusz:

És Gyula ♥ :


Mindezek után kedvet kaptam ahhoz, hogy lomtalanítást tartsak. Kipofoztam a szobámat, mert iszonyat sok benne a lom. Bár így sem vagyok teljesen megelégedve az eredménnyel, de határozottan jobb, mint volt. Nehéz eltenni a cosplayeket úgy, hogy ne legyen az egész szobád tele fegyverekkel meg páncéllal. A parókákról nem is beszélve. :'D És akkor ugye a cosplayeket valamivel meg is kell alkotni, szóval a dolgozó szobám tele van papírokkal, anyagokkal, festékekkel, ecsetekkel és mindenféle csodával. Például az egyik szekrényem mögött egy komplett hungarocell tábla van bekészítve, mert nem lehet tudni, hogy mikor száll meg az ihlet. A varrógépdoboz mellé bezsúfolt drótkötegről nem is beszélve... És még ha csak a cosplay lenne az egyetlen hobbim... De nem. Úgyhogy tényleg mindenféle marhasággal tele van szerencsétlen szoba.

Amúgy azt hiszem, hogy 3 hét alatt sikerült takarosan felfáznom az irodában a klíma miatt. De muszáj volt bekapcsolni, mert ketten megsültünk volna anyuval egy ilyen kis helyen. Csak most nem értem magam túl jól. Vettem be egy gyógyszert, remélem kiállítja és időben sikerült elkapnom és kezelnem. Mert ha nem, akkor nagyon fájdalmas napok várnak rám... T_T

Sikerült egy hosszú bejegyzést kerítenem konkrétan a semminek, de nagyon örülök a növénykéimnek és jól esett vásárolgatni anyuval. :)

Majd még jelentkezem.

Sayonara! ^^ 

2017. július 7., péntek

Szabadsáág! :D

Sziasztok!


Ma volt az utolsó napom a melóhelyen és nagyon örülök, hogy végre vége. Anya kicsit szomorú, mert az utóbbi 10 évben nem töltöttünk együtt ennyi időt és a vele közös dolgok tényleg jók voltak és élveztem vele dolgozni. De szeretnék kicsit pihenni és elkölteni a megkeresett pénzem. xD
Az utolsó 2-3 óra iszonyatosan nehezen telt el és már nem volt komolyabb munka, amitől telt volna az idő, mert mindent megcsináltam. Anya büszke rám, mert a főnök marasztalni akart és ez ugye egy visszajelzés is, hogy jól dolgoztam. :)

Tervek azok vannak a nyárra, de nem élem bele magam semmibe, majd lesz, ahogy lesz. Már nincsenek olyan naiv álmaim, hogy Ez lesz az a nyár stb... Mert kb. 3 éve minden nyár elején ezt mondogatom és sosincs belőle semmi. xD
Na, mindegy. El vagyok látva egy csomó könyvvel és most is Jókait olvasok( menthetetlenül belehabarodtam  xD). Plusz van egy csomó anime, amit meg akarok nézni.

Hívtak most strandra, de 2 ok miatt is visszautasítottam. Igen! Én! Én, aki az első erősebb napsütésnél már nyávogott, hogy menni akar a strandra... Változnak az idők és sajnos én is változom. Az egyik és legfőbb ok az, hogy tavaly egyszer voltunk, de fél évig éreztük a következményét és egyszerűen rettegek attól, hogy megint ez lesz és nem akarom. Megundorodtam tőle, mert sajnos vagyok olyan hülye, hogy magamból indulok ki és én strandolás előtt is mindig megfürdök, de ugye van egy csomó retkes, igénytelen, gusztustalan féreg ember, aki a gombás seggét is beleáztatja a vízbe, hogy utána a másik, tiszta és igényes ember egy fél évig kínlódjon miatta... Köszönöm, ebből inkább kimaradok!

A másik ok az, hogy utálom magam és nem akarom az undorító testemet mutogatni mások előtt. A télen felszedett pluszt még nem adtam le és ennek az egyik oka az, hogy egyszerűen a suli miatt nem tudtam rendszeresen táplálkozni. Amikor egész nap Nyíregyen vagyok és este 9-kor esem haza és örülök, hogy végre ehetek valami normális ételt is, akkor csak hízok... Na meg persze a sport teljesen kiesett az életemből, ami hiányzik is. Jó lenne korizni, de mindig szükségem van valakire, mert egyedül egyszerűen nem tudok kijutni a kapunk az út minősége miatt és az utcasarkon túlra is csak segítséggel tudok eljutni, mert annyira vállalhatatlan errefelé minden járda. Az utcánkba pedig természetesen hírből sem ismerik az aszfaltot... Pedig ez lenne az a sport, amit szívesen művelnék heti többször is. Na, valahogy csak meg kell oldanom, mert hiányzik és jó lenne nem feldobni a pacskert 30 évesen. :"D
És hála a 3 hetes üzemi kosztnak és a kiegészítés délutáni rágcsának,(hogy ne haljunk éhen amíg haza érünk és 6 óra körül elkészül a vacsi)-ma is csak leves volt és attól is fájt a hasam-még feljött plusz 2 kiló. :"D
Szóval jelenleg tipikus női fázisban vagyok: utálom magam, ronda vagyok és egy zsírdisznó. Úgyhogy mivel most nincs suli és végre a munkahelyi koszt sem mérgezi a testem, így ideje életmódot váltani és leadni vagy 10 kilót, hogy akkor kevésbé érezzem magam ennyire okádéknak. xD Önértékelés lvl Kykky. xDD
Szóval próbálok javítani a helyzeten és tenni érte, de ha sikerül is, nehéz lesz magamba elfogadni azt, hogy már nem vagyok annyira ocsmány. xDDD

Úgyhogy igyekszem, mert azért legbelül és mélyen tényleg jó lenne eljutni valami olyan fürdő helyre, ami nem strand de lehet kicsit lubickolni, mert hiányzik. Aztán majd meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok.

Egyelőre pihenek és kicsit Lacizok, mert az utóbbi 3 hétben nem sokat találkoztunk.
Aztán majd elválik, hogy milyen is lesz ez a nyár...

Na, majd jelentkezem.
Pá! ^^ 

2017. július 3., hétfő

Melós hétköznapok

Yo!

Rég jelentkeztem, de az utóbbi két hétben a meló miatt csak vegetáltam. Odamegyünk fél 8-ra, hazajövünk fél 5 után és utána csak alszok vagy nézek ki a fejemből, néha olvasok vagy animézek de ennyi. Kb. 2-2,5 hete még a rajzolás gondolata se fogalmazódott meg a fejemben, de ma egy percre belém hasított az érzés, hogy hiányzik.
Nagyon hosszú egy nap és hát rengeteg rendszerezni és lefűzni valót halmozott fel az én drága jó édesanyám. Úgyhogy ég a kezem alatt a munka. Pont erre lettem kitalálva: a pedáns, rend- és munkamániás szűz felülkerekedik a káoszon. Anya a nagy rendben meg semmit nem talál meg.  xD
Ami a korán kelés mellet kikészít még, az az ebéd. Ingyen ebédet kapunk, ami egészen jó szolgáltatás lenne, ha ehető lenne az étel és nem fájna tőle állandóan a hasam. Mondanom sem kell, hogy a cég élelmiszerrel foglalkozik és hát nyilván minden szavidős cuccot mi eszünk meg...
Ma olyan csodálatos volt az ebéd, hogy egy kis levest és pár szem sült krumplit ettem, mert azt tanácsolták nekem, hogy a hússal ne is kezdjek, garantált hasfájás/hasmenés lett volna az eredménye.
Bár nehezen telnek a napok, de az áruháznál még mindig fényévekkel jobb.

Ami tisztán kirajzolódott előttem az az, hogy én nem akarok ennyit dolgozni egész életemben. Anyuék semmi másból nem állnak ki, csak a melóból és hétvégére csak annyi energiájuk marad, hogy aludjanak vagy a ház körül matassanak. Nem akarok így élni. Nyilván nem akarok egész életemben itthon ülni, de kevesebbet akarok melózni, hogy legyen életem és energiám megélni a hétköznapokat. Több, mint 2 hete nem rajzoltam semmit, mert annyira lefáraszt ez a mókuskerék, hogy egyszerűen csak azt várom, hogy beeshessek az ágyba. És ez így nem jó. Hosszútávon meg főleg. A szüleim érdekes emberek tök jó hobbikkal, csak a mindennapok lassan bedarálják őket és a kedvenc vagy vágyott dolgaikat lassan teljesen elhanyagolják.
Olyan nővé akarok válni, aki család és munka mellett is meg tudja valósítani önmagát és élhet a hobbijainak és a vágyainak. Talán nem ez az az ország, ahol ezt el lehet érni és egyre inkább érzem, hogy semmi jövőm nincs ezen a lepratelepen. Utálom az embereket, a mentalitást, a rendszert és mindent. Nem szeretek magyar lenni, abszolút nincs bennem magyar öntudat és hazaszeretet, mert mindet kiölte belőlem az, ami itt megy.

Hát igen... Üdv a felnőttek világában Kykky...
Ismét egy depresszív hangvételű bejegyzés született, *vállveregetés* de hát aki olvas, az ismeri a hangulatingadozásaimat....

De! Annyira nem rossz minden. :) Lacival múlt hét csütörtökön voltunk 3,5 évesek. :D Szombaton
kaptam tőle rózsát és bonbont, én pedig egy rózsaszín, szíves rakott keksszel kedveskedtem neki. ^^
Tomi vett egy új gépet a ballagós pénzéből, így Laci elhozott a régi gépéből nekem néhány ramot és egy videó kártyát, mert eddig csak integrált volt az enyémbe. Nem mai gyerek a gépem, de szeretem, csak elég idegesítő volt, hogy a kemény 3 giga ram (amiből 2,75-öt tudott kihasználni xD) miatt a Sai állandóan nyávogott és a Photoshop is szeretett lefagyni. xD Így már 7 giga ram van benne. :D Remélhetőleg javulni fog a teljesítménye. Még nem teszteltem, hisz nincs erőm rajzolni, plusz szombat este lett Laci mindennel kész. :)
A hétvégéim jól telnek, csak a hétköznapok múlnak nehezen. De lehetne ennél százszor rosszabb is.

Ennyi lettem volna, remélem hamarosan tudok majd másról is írni, mint a melóról.
Pá!

2017. június 19., hétfő

Gyors helyzetjelentés

Üdv!

Hagyok itt néhány sort, hogy lássátok, még élek. Nemrég lecseréltem a designt, de nem tetszik, szóval  majd ha lesz időm csinálok egy jobbat.
Az elmúlt időben nem történt olyan sok dolog, ezért nem is írtam. Rendeltem egy gél lakk szettet, amiről majd írni fogok, mert hát nem ment ez olyan simán mivel rólam beszélünk. xD Csak lassan le kéne feküdnöm, mert holnap megyek melózni és nem akarom nagyon elnyújtani a bejegyzést. Így is félő, hogy nem fogok tudni elaludni. Egyrészt mert nekem még korán van, másrészt mindjárt szétmegy a fejem, annyira fáj. :"D
Hétvégén voltunk Tomi(Laci tesója) nyolcadikos ballagásán és az utána lévő családi banzájon. Hát... mit is mondhatnék? Mindenki a háta közepére kívánja az ilyen "ünnepléseket".
Egyébként ma kezdtem a melót, anya be tudott tenni maga mellé az irodába. Nagyon jó dolgom van. Az áruházba nem szerettem volna menni, az eddigi két nyár iszonyatos volt ott és most csak még rosszabb lett volna, mert a szemét főnököt felváltotta egy überszemét főnök. :'D
Így azért nem kell megszakadnom a munkában, igaz, hogy 9-9,5 órát melózom, de ég és föld a két hely. Plusz anya jó fej és mindig jól kijövünk, szóval van egy klassz kolleginám. xD
Így azért már lesz egy kis pénzem a nyárra. Az ösztöndíjamból és a melós pénzből elég jól el leszek látva pénzzel erre a 2 hónapra. :D

Amúgy jelenleg a 13 reasons why-t nézem, ami meglepően jó sorozat. Azt hittem, hogy ilyen kis tiniribiknek szól és el lesz bagatellizálva az egész, de szerencsére pozitívan csalódtam. Természetesen nekem is akkor kell találnom egy jó sorozatot, amikor nem maradhatok fent sokáig. xD Így naponta csak 2 részt tudok megnézni. Bár így tovább tart, még holnap és talán szerdán is lesz mit néznem. Bár utána megint jön a kérdés, hogy ez után mit kezdjek az életemmel? xD

No, mára ennyi lettem volna. Még a végén nagyon belelendülök és megint ásítozhatok egész nap a papírfecnik fölött. xD

Legyetek rosszak. Pá! :)

2017. június 3., szombat

Mad world...

Sziasztok!

Eltűntem egy időre, de visszatértem. Igaz, eléggé ki vagyok most borulva, ezért is írok most egy bejegyzést.
Mindig is vonzottam a hülye embereket, de mostanában kb. 1,5-2 hét alatt iszonyatosan sok idiótával volt dolgom és nagyon elegem van belőlük.
Kezdem az elején...
Mióta elkezdtem a Retard Műveket egyre gyakrabban botlok bele érdekes emberekbe. Nemrég rám írt egy lány, hogy milyen szépek a rajzaim meg tök jó a hajam stb. (már itt gyanús volt) és szeretne beszélgetni. Feltűnően sokat beszélt a munkájáról és egyszer csak kimutatta a foga fehérjét. Elküldött egy linket, hogy nézzem meg, mert ez a másod állása és iszonyat jó... Ahha, egy MLM cégnek volt a reklám filmje. Megkérdeztem tőle, hogy most komolyan ezért írt rám? Látta ugyan, de csak egy nappal később válaszolt, hogy igen, mert szeretne nekem egy lehetőséget adni ami megváltoztatja az életem(hát, inkább tanulok programozást, mint fogpasztát árusítsak a neten...). Illedelmesen elküldtem melegebb éghajlatra. Egyszerűen undorító volt, ahogy kezelte ezt az egészet. Ha akar valamit, akkor kezdje azzal, ne burkolja ilyen romlott cukormázba, mert csak még jobban hányok tőle.
A másik ilyen eset tegnap történt. Bejelölt egy teljesen ismeretlen fickó, de hát ki tudja mit akarhat? Mindig akkor jönnek az ilyenek, amikor kiteszek egy képregényt. Akkor mint a legyek, elkezdenek körülöttem döngicsélni. Sült már jó is ki ebből, mert lett egy komoly megrendelésem, így naivan mindig azt hiszem, hogy csak ennyit akarnak.
Megkérdeztem tehát, hogy honnan ismerjük egymást, erre küldött egy iszonyatosan okoskodó hangnemű, pökhendi üzenetet, amiben legalább 2x mondott ellent önmagának. Az elején azt írta,hogy értelmesnek tűnök, az utolsó sorban pedig burkoltan lehülyézett. Egy ilyen indítással már nem is értem mire számított, de közben elregélte azt is, hogy ő most szakított a barátnőjével és ismerkedni akar... Ööö... oké, egészségedre, de nekem van barátom. Tudja, tudja, nem akar ő most kapcsolatot... De azért ír rám, mert ismerkedni akar...HÁÁÁT EZ MI?!
Inkább töröltem, meg még úgy 65 ember is repült az ismerőseim közül, mert besokalltam. Akiről úgy véltem, hogy nem ismerem, azt azonnal kitöröltem.
Ez a két estet inkább csak idegesítő volt, de amik most jönnek, azok megráztak.

Csütörtökön mentünk Lacival  a Déri Múzeumba a japán baba kiállításra, ami nagyon jó volt. Végre évszakhoz illő idő volt és felvehettem a karácsonyra kapott és azóta is a szekrényben bontatlanul heverő cicás harisnyámat. Alig vártam már, hogy felvehessem. Fekete szoknyában és koponyás trikóban indultam el, szóval semmi kihívó nem volt rajtam.
A buszmegállóhoz közeledve láttam, hogy egy nagy fekete kocsi megáll, de úgy voltam vele, hogy biztos kitesz valakit. Francokat! Kiabált nekem, de először elmentem mellette, de eszembe jutott, hogy mi van, ha csak segítség kell neki? Le kéne szoknom arról, hogy jót feltételezzek az emberekről...
Így kezdte: -Szia, Gyuri vagyok. Messze van még innen Debrecen? (Ennyire átlátszó nem lehet valaki...)
Én: - Kb. 10-15 perc.
Gyuri(ezzel a névvel csajozni xD) : -De ha arra mész elviszek szívesen.
Én:- Kösz, nem. -és megindultam, hogy leüljek, mert úgy nehezebb elrabolni-gondoltam-.
Gyuri próbálkozott még, hogy nem harap, de elég erőteljesen tudattam vele, hogy NEM!
Azért eléggé megijedtem, mert senki nem volt a környéken és ha rosszabbak vagy komolyabbak lettek volna a szándékai elég nagy bajba kerülhettem volna. Bár a nagy kocsijából Gyuri alig látszott ki, kb. 160 cm lehetett, tipikus kiszedett szemöldök, izompóló és szoli barna bőr. Ezért is volt olyan groteszk és ijesztő az egész, mert nem vagyunk egy súlycsoport. 175 cm vagyok és rocker, ő meg egy 160 cm-s kis mitugrász szolimajom.
Szerencsére megúsztam, de eléggé kiakadtam. Tényleg ideje beszereznem egy paprika sprayt.

De Gyuri még hagyján, ő jött és ment(szerencsére).
Viszont most történt egy olyan dolog, ami nagyon felkavart. Kentáról esett már szó a blogban, ugye ő az, aki elég messziről jött le a PlayIT-re. Jóba lettünk vele, már azt is megbeszéltük, hogy Lacinál alszik és akkor sütögetünk meg ilyenek. Minket is meghívott hozzájuk, közben Facebookon beszélgettünk vele mind a ketten. Ma viszont elég durván bekóstolt nekem és ugye egyből mondtam neki, hogy ez nem oké. Mindig elmondjuk az ilyen dolgokat egymásnak Lacival, de ugye nincs sok barátunk, és így két tűz közé kerültem. Mert hát nem akartam Lacinak keresztbe tenni, mert miattam így is sokan eltávolodtak tőle. Nem azért, mert annyira gonosz vagyok, hanem mert ő nem iszik és ugye akkor már nem menő.
Szóval nem mondtam el egyből neki az esetet, fontolgattam még, hogy mit tegyek, mert ezután nyilvánvalóan vége szakad a "barátságnak".
Végül Kenta hamarabb küldte el a beszélgetést, mint én. Persze Laci nagyon kiakadt rá és most mind a ketten padlón vagyunk. Magamat is hibásnak tartom, mert voltam olyan naiv, hogy azt képzeltem, hogy senki nem kóstol be a haverja barátnőjének...De még csak okot sem adtam rá soha, én mindig nagyon vigyázok az ilyesmivel, mert szeretem Lacit és számomra jelent még valamit az a szó, hogy hűség és becsület.

Nos, hibáiból tanul az ember. Ezekből csak azt tanultam meg, hogy vennem kell egy paprika sprayt és nem szabad jót feltételeznem az emberekről és nem szabad magamból kiindulni.
Ez egy őrült világ tele őrült emberekkel és tettekkel.

Búcsúzom.
Pá.

2017. május 18., csütörtök

Mi van mostanában velem?

Halihó!
Figyelem, iszonyat hosszú bejegyzést kaptok két borzalmas hétről!!444néégy

Rég nem írtam arról, hogy mi történik velem mostanság. Gondolom sejtettétek, hogy az iskola miatt nem írok. Mivel nekünk ez az utolsó hét, így eléggé besűrűsödtek a dolgok.
Múlt héten írtam egy matek zh-t, amire alig tanultam de 15-ből 9 pontot írtam! :D
Ezen a héten volt az utolsó Operációs rendszerek óra, amiről már tudhatjátok, hogy a "kedvencem" volt. A tanár mindenkit összehívott, hogy elmondhassa a jegyeket. Volt, akinek megajánlotta és így nem kell mennie vizsgára, de én azon izgultam, hogy engedjen vizsgázni. Mivel mind a 2 csoport jelen volt, így nem jutott rám olyan hamar a sor. Mikor kimondta a nevemet megállt bennem az ütő. Miközben magamban azért könyörögtem, hogy mehessek vizsgára kimondta, hogy megajánlja a 4-est!!!  Nekem!!!??? Akit egész félévben minden órán szívatott és alázott?! El se hittem! Rám tört a szédülés, a hányinger, a fejfájás. Amikor elsorolta az ítéletét mindenkinek, akkor alig tudtam felállni a székből annyira forgott velem a világ. Egyszerre voltam iszonyatosan boldog és közben csak be akartam ülni egy sarokba bőgni. Persze mondanom se kell, hogy előtte való éjszaka szinte semmit nem aludtam a félelemtől. Napokig fel se fogtam, hogy ez megtörténhetett.
Aztán csütörtökön írtunk Tanítás-tanulásból zh-t, pénteken pedig Az emberi fejlődésből.
Pénteken végig szenvedtük a rajz órát és akkor tudtuk meg, hogy a tanár már nem akar jövő héten órát tartani és keddre vigyünk már be mindent. Király... Úgy terveztem, hogy mivel jövő hét szerdán nem kell bemennem, így akkor megcsinálom a házikat és az elmaradt órai munkákat is. Most meg kapkodhattam...

A hétvégén nagyon ko voltam. Szegény Laci alig tudott összekaparni. Megérkeztem hozzá és kapásból aludtam egy órát. De nagyon megértő volt és nem sértődött meg ezen. Jól megvoltunk, bár továbbra is zombi voltam. Végül vasárnap is nála aludtam és hétfőn Adatszerkezetekre mentem csak be, ahol a tanár elővizsgát tartott, de hát senki nem ment át belőle, mert olyan feladatot adott fel. XD
Az estém pedig rajzolással telt. Teljesen meg voltam elégedve, hogy minden előírttal elkészültem és a kedden kezdődő prezentációs hétre is időben feltöltöttem a prezentációmat.

No, akkor bővebben egy kicsit a keddemről, mert ez megér egy misét:
Ugye a prezentációs hét ekkor kezdődött és másnapig tartott. Itt a rajz szakos hallgatóknak be kell mutatniuk az éves munkájukat kivetítve.
Péntek este jött az e-mail, hogy mikor is kezdődik ez az egész és hogy amúgy vasárnap éjfélig töltsük fel a munkáinkat... Nem kicsit lettem ideges, mert már másodjára rúgták fel a jól megtervezett és beosztott dolgaimat. Így emiatt először nem akartam Lacinál maradni, de gyorsan összedobtam nála és vasárnap délután feltöltöttem a Moodle-re a diasoromat.
Hétfő este megtudtam, hogy egyébként mi szerdára lettünk volna beosztva, de egy csoporttársam ledumálta a szervező sráccal, hogy az osztatlan tanári szakosokat rakja be kedd 11 órára. Mert ugye
nekünk aznap reggel még volt egy vizsgánk Számítógépes ismeretekből.
Emiatt egyébként egy percig nem izgultam, mert Photoshopolni kellett, de olyan gyermeteg szinten, hogy ha nem haldokolt volna folyamatosan a program a gépen, akkor tuti fél óra alatt megcsináltam volta a feladatot. De mivel a programmal többet kínlódtam, mint a feladattal és nem tudom, hogy hányszor újra kellett indítanom, így csak 1 óra alatt lettem kész. De így is ott ültünk a többiekkel még fél órát, mert ugye 1,5 órás volt a vizsga. Megkaptuk az ötöseinket és még volt fél óránk a prezentáció előadásáig.
Mi kis naivak leültünk enni Allal és elmentünk WC-re. Aztán 11 előtt hívta Alt a rajztanár, hogy hol vagyunk? Mert annyira kevesen voltak, hogy már befejezték a prezentálást. Gyorsan fellifteztünk az ötödikre és már ekkor 200 volt a vérnyomásunk.
A terembe érve csak a rajztanárt és néhány diákot találtunk. A tanár lecseszett, hogy miért mertünk mi enni, miért nem jöttünk vizsga után egyből ide? De miután megrántottam a vállam és közöltem, hogy mert éhes voltam és nem érdekel, hogy ő nem evett más hangnemre váltott.