2017. szeptember 20., szerda

Villámbejegyzés ;D

Üdv!

Most van egy kis időm és energiám blogolni, ugyanis elmaradt ma az egyik órám, ennek örömére pedig a másodikra se mentem be, ami csak elmélet, így nem írnak hiányzást.
Most aludhattam volna sokáig, de persze felkeltettek. Papa lejött és nem tudta, hogy itthon vagyok és még alszom. Így aztán leült és elkezdett fütyülni a madárnak, aki ettől megőrült és veszetten elkezdett csipogni. Apa ekkor szólt rá, hogy egyébként én még alszom, bár akkor már késő volt. xD De papára nem tudok haragudni. Kis troll. xD
De legalább csak a 14:20-as vonattal kell mennem, bár este 8-ra fogok hazaérni. Viszont sikerült félig meddig megcsinálni a programozás házit, aminek örülök, mert tavaly hozzá se tudtam volna fogni. :'D
A tegnapi nap megint katasztrófa volt ami a rajzot illeti, mert a tanár ismét kivételezős kedvében volt és mi kínlódtunk egy rossz hengerrel és nem sikerült a nyomat, addig a kedvence új hengerrel dolgozhatott. 3 órát vett el ez az életemből és semmit nem haladtam. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy minek járok én iskolába. :"D
Végre jól van a lábam, viszont fáj a torkom és kezdek taknyos is lenni. Annyi gusztustalan ember van a buszokon és a vonaton, hogy nem csoda, hogy elkapok mindent. Tegnap mellettem ült egy kövér vénasszony és úgy tüsszentett, hogy nem tette a szája elé a kezét, az egyik csoporttársam állandó szokása, hogy 2 cm-ről beletaknyol az arcomba. Utálom azt a srácot. Olyan büdös, hogy tegnap épp bekapni készültem néhány falatot óra előtt és leült elém és inkább elraktam az ennivalót, mert rám jött a hányinger. Így hát egyáltalán nem lepődöm meg, hogy végül elkaptam valamit. De igyekszem nem lebetegedni, hisz a hétvégén menni akarunk moziba és a Fórumban lesz valami gamer cucc és arra is benéznénk. Úgyhogy a betegségre nincs most időm.

Viszont egy jó hírrel is szolgálhatok: indultam a TeeTaku pólóversenyén és ismét felajánlottak egy szerződést, hogy megjelentessék a pólótervem. :D Nagyon örültem, reggel jól esett olvasni ezt az e-mailt. :D Egyelőre még alá kell írni és ki kell tölteni a szerződést és még a verseny eredményei sincsenek meg, szóval el fog tartani egy darabig, mire tényleg megvásárolható lesz a pólóm. De azért happy van.^^ Természetesen majd kiteszem ide is, ha már megjelent ez a kollekció köztük az én tervemmel is. :)
Ez az általam tervezett póló. :)

Nos, igazából ennyit tudok újságolni. Holnap ismét el fog maradni egy órám, mert a tanárunk elutazott és nem talált helyettesítést. :'D Egyre szomorúbb, ami az oktatásban megy. Nem csak a minőségére gondolok, hanem a tanárszakosak létszámára. Megtudtam ugyanis, hogy nemcsak infó tanár szak nem indult ebben az évben, hanem matek tanárnak se jelentkezett egyetlen ember sem. Elkeserítő a helyzet. :/

Na, lassan készülődnöm kell a suliba, majd még írok.

Sayonara! ^^


2017. szeptember 15., péntek

Egyetemi hétköznapok

Sziasztok!

Igaz, azt írtam, hogy beszámolok majd az első napomról, de nem sok mindenről tudtam volna. A múlt hétnek nem sok értelme volt. A tanárok még ilyenkor lusták órát tartani(kivéve azok, akikkel este van óránk xD) és 15 perc után elengednek minket. Ami nem is lenne baj, ha nem 1,5 óra lenne nálunk egy tanóra... Így aztán rengeteget ültünk a semmiért. Szerdán már okosabb voltam és a lényegtelenebbekre be se mentem. Már ezen a  héten szétidegeskedtem magam, mert ütközött 2 kötelező tárgyunk és a rajz tanárral nem lehetett megbeszélni, hogy kezdjünk egy órával előbb és
akkor be tudunk járni. Teljesen felháborodott, hogy ő ezért keljen fel egy órával hamarabb?! Helyette inkább felajánlotta, hogy menjünk be pénteken az egyik órájára, amit 3-tól tart. A bökkenő csak az volt, hogy nekünk fél 12-ig van óránk pénteken. Én megmondtam neki, hogy nem fogok ott ülni 3,5 órát péntek délután, hogy aztán rajzolgassak valamit és este 7-re érjek haza. Eléggé rettenetes az órarendem. Hétfőn csak egy órám van, amire nem nagyon kell bejárni, de keddtől csütörtökig reggel 9-től este 8-ig vagyok. Anyuékat alig látom, Lacival pedig esélyem sincs találkozni. A péntekem elviselhető lett volna, ha a rajz tanár képes lemondani az 1 óra tovább alvásról... Végül megoldódott a dolog és az ütközés megszűnt.
Ezen a héten már minden órára bementem és kiderült, hogy múlt héten volt olyan tanár, aki be se jött a saját órájára. Na, igen. Másodikban az ember már bölcsebb, vagyis kitanultabb.
Most, hogy letudtam a 2 félév matekot eggyel nőtt az infós tárgyak listája: van programozásom, robotikám és alkalmazói rendszerek is. Az utóbbi kettő nem olyan vészes, de a programozáson múlik a jövőm. Ha most megint megbukom belőle, akkor 2 évet csúszom. De akkor biztosan átmegyek magyar szakra. Bár tegnap volt programozás, a tanárral 2 órát szenvedtünk a sulis gépekkel, hogy elinduljon rajta a Netbeans, amivel dolgoztunk volna... Remélem sikerül átmennem, mert most magyarázta a dolgokat és elég sok mindent sikerült megértenem.

A két hét iskolába járás tetőpontja mégis az eheti szerda és csütörtök volt. Szerdán mentem először tesire. Sajnos csak kosárlabdát sikerült felvennem, de 2 félév tesit meg kell csinálni, mert nem kapom meg a diplomámat. AGYRÉM....  Elég kevesen voltunk: 4 lány és 10 fiú. A tanár kijelentette, hogy ez csak általános tesi és tudja, hogy máshol csak lézengnek, de itt mi 1,5 órán keresztül dolgozni fogunk. Már akkor ott kellett volna hagynom ezt az egészet. Elmagyarázta a szabályokat, majd egész órán futkorásztunk labdával a kezünkben. A cica nadrágom fölé mindig szoknyát veszek fel, mert így érzem magam jól. Bele is hülyülnék, ha esetleg átlátszana a cicanadrágom alól bármim is. Így aztán tesin is rajtam volt egy kis fekete szoknya. A tanár meg kiszúrta. Odajött, hogy jaj, milyen jó ez a szoknya, megtapizta és hozzám simult. Én köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Aztán kifejtette, hogy nem érti, a fiúk miért nem dicsérték még meg? Biztosan balf*szok(konkrétan ezt mondta). Én gyorsan elhadartam, hogy engem nem érdekel mit mondanak(és itt ki akartam térni arra, hogy csak
egyetlen fiú véleménye érdekel kerek e világon) de itt a szavamba vágott, hogy ne mondjak ilyet, stb. Inkább ott hagytam. De az óra további részében is voltak érdekes megnyilvánulásai. Kiabált nekem, hogy "hajrá szoknyás lány/"Kriszta". Utáááááálom ha Krisztának hívnak.
Aztán egy másik lánynak fekvőtámaszokat kellett csinálni. Egyszer csak megragadta a csípőjét és elkezdte lenyomogatni a földre. Nagyon bizarr volt. Egy 50 éves pali ne fogdosson és nyomogasson egy 20 éves lányt..
Az i-re a pontot azzal tette fel, amikor arról beszélt, hogy kosárlabda közben mindent lehet csak ezt nem; és itt egyszerűen átfogta a nyakamat, mintha meg akarna fojtani. Jót röhögött és ment tovább nagy boldogan.
Pedig olyan pofákat vágtam rá, hogy ebből minden értelmesebb férfi egyed arra következtet, hogy nem tetszik az, amit csinál. De ennek a nyomorultnak fel se tűnt.

De még ha csak ennyi lett volna... Egyszer csak érezni kezdtem, hogy fáj a talpam. Egyre jobban csípett és persze észre vettem, hogy egy vízhólyag nőtt a lábamra. Egész nap iszonyatosan fájt, ráadásul elestem és a térdemről is lement a bőr. Itthon pedig a biztonság kedvéért lehorzsoltam a könyökömről is a bőrt. xD
 Az egyik csaj meg annyira komolyan vette a játékot, hogy könyökkel behúzott egyet az arcomba. Szép emlékeztetőt kaptam arról, hogy miért is utálok én kosarazni. De ennek ellenére is én szereztem pontot. Soha ne szállj szembe egy nálad 2 fejjel magasabb csajjal...
Szóval ez volt az első és utolsó tesi órám ennél a tanárnál. Majd jövőre felveszek valami mást valaki másnál. Nem fogom tűrni, hogy tapizzon meg kóstolgasson.

Mikor hazaértem rosszul lettem a lábam látványától. Egy kb. 3-4 cm-es seb van a talpamon, aminek a feléről lejött a bőr, de a még le nem szakadt rész alá gyűrődött a levált rész, mivel egész nap leápolatlanul mászkáltam rajta. Vérzett, tele volt zokni szösszel és borzalmasan fájt.
Csütörtök reggel elindultam gyalog a vonathoz, de miután 7 percbe került az, hogy elbicegtem az utcasarokig(úgy, hogy az utca közepén lakunk) úgy döntöttem, hogy visszafordulok segítségért.
Szerencsére apa és papa a szomszéd házát csinálják, így apa elvitt az állomásra papa kocsijával. Bár a vonatra alig bírtam felszállni. Éreztem, hogy húzódik a még megmaradt bőr a seben és szakad felfele. Sírni tudtam volna a fájdalomtól. Végül túléltem egy 3,5 órás programozást (4 óra lenne, de nem tartunk szünetet, így fél órával hamarabb elmehetünk :"D xD) és mentünk rajzra. Ott közölte a tanár, hogy fél óra múlva indulunk kiállítás megnyitóra. Kicsit sokkolt a hír, mert alig bírtam magamat vonszolni. Busszal mentünk ugyan, de elég sokat kellett sétálni és persze lépcsőzni, hogy még jobban fájjon a lábam. Hősiesen elviseltem és persze, hogy 2 külön épületben voltak kiállítva a munkák, így még többet kellett sétálni.
A tanár meg kitalálta, hogy miután vége a megnyitónak üljünk be valahova fröccsözni. Közöltük vele, hogy mi sietünk haza... -.- Így is lekéstük a vonatot és csak este 8-ra értünk haza.
Szerintem a tanár csak azért cibált el a megnyitóra, mert inni akart. Ugyanis volt ingyen bor. Legalább 2-3 pohárral ivott meg és mikor odajött hozzánk már elég szépen be volt állva.
Milyen jó tanáraim vannak. Nem?

Miután egy egész napi kínlódás után hazaestem és anya meglátta a lábamat, megtiltotta, hogy ma elmenjek suliba. xD Nem sokszor fordult elő, hogy anya ilyet mondott volna, de igaza volt. Már sokkal jobban vagyok és egyetlen éjszaka alatt rengeteget javult a lábam.

Na, ennyi lett volna tömören a 2 hét eseménye. Borzalmas volt, mint mindig és továbbra is gyűlölöm ezt az iskolát. :"D

Majd jelentkezem.
Pá!

2017. szeptember 3., vasárnap

Dupla szülinap és nyárbúcsúztató

Sziasztok!

Elérkezett ez a nap is sajnos. Az egyetemen holnap kezdődik meg a tanítás és már "alig várom". Mint tudjátok ma van a blog és az én születésnapom is. Az oldal ma lett 6!! éves, én pedig 20.
Utoljára pár napja jelentkeztem a Csokifesztiválos bejegyzéssel és azóta nem sok dolog történt. Csütörtökön mentem Laciékhoz és úgy volt, hogy szombaton haza jövök, mivel másnap tartottuk volna egy szülinapi ebédet.
Lacinál hamar elrepült az idő, nagyon jól elvoltunk. Már 3 éve és 9 hónapja vagyunk együtt,de azt hiszem, hogy a láng csak erősebb, mint volt. Szokásosan voltunk éjszaka sétálni, filmeztünk(bár abba hagytuk, mert iszonyatosan rossz filmet sikerült kiválasztani-Ghost in the Shell-), HearthStone-oztunk stb.
Aztán szombaton már készülődtünk volna hozzánk, mert közben megbeszéltem anyuval, hogy had jöjjön velem Laci is. Előtte be akartunk ugrani Debrecenbe, mert megvettem a két utolsó kötetét a Harry Potternek és ideje volt már értük menni. Ekkor azonban hívott apa, hogy szegény anya nagyon lebetegedett, úgyhogy nem biztos, hogy jó ötlet most Lacit is vinni. Ez a hír eléggé letaglózott, mert anya nem nagyon szokott beteg lenni. Végül csak bementünk Debbe a könyvekért(Laci unszolására) és ettünk egyet a Burger Kingben, mert úgy elrohantunk, hogy nem volt idő enni. Közben felhívtam anyát és akkor már lázas volt. Jobbnak láttuk inkább azt, hogy vissza megyünk Laciékhoz és majd másnap kora délután hazamegyek. Így is lett, fél 8 körül jött a busz és 8 órakor már ismét náluk voltunk. Nagyon hamar elrepült az éjszaka és már indultam is haza. Laci volt olyan rendes, hogy ismételten bejött velem Debbe és segített hozni a cuccomat, mert közben megkaptam tőlük az ajándékomat és plusz két könyvvel is bővült a pakkom.
Egyébként egy Spirit of Gamer billentyűzetet kaptam tőlük, ami kéken, vörösen és lilán világít. Nagyon menő. :D Anyuéktól pedig a 6. és 7. Harry Potter könyvet kaptam, amikért ugye bementünk szombaton Debrecenbe. Itthon anya dedikálta őket, mert nálunk így szokás. Bár agonizált azon, hogy mennyire elveszti egy könyv az értékét így, de soha nem adnám el őket. :D

Szerencsére anya jobban van, már "csak" gyenge. Mikor hazaértem megkaptam a tortámat, szegény munka után ment be pénteken este érte. Nagyon készültek apuval, hisz ez a 20. szülinapom, de az most fontosabb, hogy anya jól legyen. Happy Birthday feliratú volt a gyertyám és természetesen csoki tortát kaptam. :D
Ettünk belőle és vittünk papáéknak is, akik egyből nekiültek és megették. Olyanok voltak, mint 2 gyerek. xD Papa persze nyakig úszott a tortakrémben és lazára vette a figurát. A taknyos ruha zsebkendőjével kezdte el törölgetni magáról a krémet, mama meg sápítozott. xD
Persze senki nem így tervezte a mai napot, de a legfontosabb az, hogy azokkal töltöttem, akiket szeretek. :) ♥

Ez egy jó nyár volt, bár egy kis mélypont itt is jelentkezett, de összességében nagyon eseménydús volt. Melóztam, voltunk a Campuson, Egerben nyaraltunk, láttuk a Tiszadob-i Andrássy kastélyt és ismét voltunk Csokifesztiválon. Rengeteget olvastam, sorozatoztam és rajzoltam. Nagyon sok időt töltöttem Lacival és volt egy hét, amikor anyuékkal is voltam. Nagyon jó volt. ^^ Lett egy csomó szép virágom, 2x átpakoltam a szobámat (xDD), rengeteg új könyvem lett(régi-új :D), voltunk moziba, sokat fagyiztunk és romantikus sétákat tettünk éjszaka és életemben először láttam szentjánosbogarat.
Talán erre a nyárra mondhatom azt, hogy ez volt AZ a nyár. Fájdalommal veszek tőle búcsút és vetem alá magam ismét az egyetemnek. Az órarendem borzasztó és több, mint kaotikus. Remélem, hogy lehet rajta majd valahol pofozni, mert iszonyatos lesz, ha így marad.
Természetesen nem várom a sulit, továbbra is gyűlölök oda járni, de már csak 4 év. :'D
Holnap szerencsére csak egy órám lesz, ha minden jól megy, akkor csak jövök és megyek.
Laci kedden kezdi az informatikus OKJ-t, remélem jobban fogja élvezni, mint én az egyetemet. Úgy szeretném már, hogy végre neki is összejöjjön valami és rátaláljon arra, amit igazán szeret. Tudom, hogy az informatika nagyon fekszik neki és élvezné is, csak az oktatás minőségétől félek. Mert ha egy egyetem ennyire hulladék, akkor milyen lehet a többi képzés....Nagyon kívánom, hogy jobb legyen, mint a NYE.

Most egy kicsit a blogról: 6 éve már, hogy elindítottam és nyomon követhetitek az életemet. Nem bántam meg, mert nagyon sok mindenen keresztül vitt és jól esett magamból kiadni a dolgokat. Már több, mint 71200-an jártatok itt és 350 bejegyzést írtam. A továbbiakban sem szándékozom abba hagyni eme tevékenységemet és remélem továbbra is olvastok majd. :)

Nos, ég veled 2017-es nyár! Remélem hamar eljön a következő. Félelemmel gondolok a sulira, de tudom, hogy a családomra mindig számíthatok és majd lesz valahogy. Nem akarom tönkre tenni magam emiatt a hülyeség miatt.
Holnap jelentkezem.

Üdv: egy szomorú, iskolagyűlölő Shinigami