Yo!
Rég jelentkeztem, de az utóbbi két hétben a meló miatt csak vegetáltam. Odamegyünk fél 8-ra, hazajövünk fél 5 után és utána csak alszok vagy nézek ki a fejemből, néha olvasok vagy animézek de ennyi. Kb. 2-2,5 hete még a rajzolás gondolata se fogalmazódott meg a fejemben, de ma egy percre belém hasított az érzés, hogy hiányzik.
Nagyon hosszú egy nap és hát rengeteg rendszerezni és lefűzni valót halmozott fel az én drága jó édesanyám. Úgyhogy ég a kezem alatt a munka. Pont erre lettem kitalálva: a pedáns, rend- és munkamániás szűz felülkerekedik a káoszon. Anya a nagy rendben meg semmit nem talál meg. xD
Ami a korán kelés mellet kikészít még, az az ebéd. Ingyen ebédet kapunk, ami egészen jó szolgáltatás lenne, ha ehető lenne az étel és nem fájna tőle állandóan a hasam. Mondanom sem kell, hogy a cég élelmiszerrel foglalkozik és hát nyilván minden szavidős cuccot mi eszünk meg...
Ma olyan csodálatos volt az ebéd, hogy egy kis levest és pár szem sült krumplit ettem, mert azt tanácsolták nekem, hogy a hússal ne is kezdjek, garantált hasfájás/hasmenés lett volna az eredménye.
Bár nehezen telnek a napok, de az áruháznál még mindig fényévekkel jobb.
Ami tisztán kirajzolódott előttem az az, hogy én nem akarok ennyit dolgozni egész életemben. Anyuék semmi másból nem állnak ki, csak a melóból és hétvégére csak annyi energiájuk marad, hogy aludjanak vagy a ház körül matassanak. Nem akarok így élni. Nyilván nem akarok egész életemben itthon ülni, de kevesebbet akarok melózni, hogy legyen életem és energiám megélni a hétköznapokat. Több, mint 2 hete nem rajzoltam semmit, mert annyira lefáraszt ez a mókuskerék, hogy egyszerűen csak azt várom, hogy beeshessek az ágyba. És ez így nem jó. Hosszútávon meg főleg. A szüleim érdekes emberek tök jó hobbikkal, csak a mindennapok lassan bedarálják őket és a kedvenc vagy vágyott dolgaikat lassan teljesen elhanyagolják.
Olyan nővé akarok válni, aki család és munka mellett is meg tudja valósítani önmagát és élhet a hobbijainak és a vágyainak. Talán nem ez az az ország, ahol ezt el lehet érni és egyre inkább érzem, hogy semmi jövőm nincs ezen a lepratelepen. Utálom az embereket, a mentalitást, a rendszert és mindent. Nem szeretek magyar lenni, abszolút nincs bennem magyar öntudat és hazaszeretet, mert mindet kiölte belőlem az, ami itt megy.
Hát igen... Üdv a felnőttek világában Kykky...
Ismét egy depresszív hangvételű bejegyzés született, *vállveregetés* de hát aki olvas, az ismeri a hangulatingadozásaimat....
De! Annyira nem rossz minden. :) Lacival múlt hét csütörtökön voltunk 3,5 évesek. :D Szombaton
kaptam tőle rózsát és bonbont, én pedig egy rózsaszín, szíves rakott keksszel kedveskedtem neki. ^^
Tomi vett egy új gépet a ballagós pénzéből, így Laci elhozott a régi gépéből nekem néhány ramot és egy videó kártyát, mert eddig csak integrált volt az enyémbe. Nem mai gyerek a gépem, de szeretem, csak elég idegesítő volt, hogy a kemény 3 giga ram (amiből 2,75-öt tudott kihasználni xD) miatt a Sai állandóan nyávogott és a Photoshop is szeretett lefagyni. xD Így már 7 giga ram van benne. :D Remélhetőleg javulni fog a teljesítménye. Még nem teszteltem, hisz nincs erőm rajzolni, plusz szombat este lett Laci mindennel kész. :)
A hétvégéim jól telnek, csak a hétköznapok múlnak nehezen. De lehetne ennél százszor rosszabb is.
Ennyi lettem volna, remélem hamarosan tudok majd másról is írni, mint a melóról.
Pá!
Rég jelentkeztem, de az utóbbi két hétben a meló miatt csak vegetáltam. Odamegyünk fél 8-ra, hazajövünk fél 5 után és utána csak alszok vagy nézek ki a fejemből, néha olvasok vagy animézek de ennyi. Kb. 2-2,5 hete még a rajzolás gondolata se fogalmazódott meg a fejemben, de ma egy percre belém hasított az érzés, hogy hiányzik.
Nagyon hosszú egy nap és hát rengeteg rendszerezni és lefűzni valót halmozott fel az én drága jó édesanyám. Úgyhogy ég a kezem alatt a munka. Pont erre lettem kitalálva: a pedáns, rend- és munkamániás szűz felülkerekedik a káoszon. Anya a nagy rendben meg semmit nem talál meg. xD
Ami a korán kelés mellet kikészít még, az az ebéd. Ingyen ebédet kapunk, ami egészen jó szolgáltatás lenne, ha ehető lenne az étel és nem fájna tőle állandóan a hasam. Mondanom sem kell, hogy a cég élelmiszerrel foglalkozik és hát nyilván minden szavidős cuccot mi eszünk meg...
Ma olyan csodálatos volt az ebéd, hogy egy kis levest és pár szem sült krumplit ettem, mert azt tanácsolták nekem, hogy a hússal ne is kezdjek, garantált hasfájás/hasmenés lett volna az eredménye.
Bár nehezen telnek a napok, de az áruháznál még mindig fényévekkel jobb.
Ami tisztán kirajzolódott előttem az az, hogy én nem akarok ennyit dolgozni egész életemben. Anyuék semmi másból nem állnak ki, csak a melóból és hétvégére csak annyi energiájuk marad, hogy aludjanak vagy a ház körül matassanak. Nem akarok így élni. Nyilván nem akarok egész életemben itthon ülni, de kevesebbet akarok melózni, hogy legyen életem és energiám megélni a hétköznapokat. Több, mint 2 hete nem rajzoltam semmit, mert annyira lefáraszt ez a mókuskerék, hogy egyszerűen csak azt várom, hogy beeshessek az ágyba. És ez így nem jó. Hosszútávon meg főleg. A szüleim érdekes emberek tök jó hobbikkal, csak a mindennapok lassan bedarálják őket és a kedvenc vagy vágyott dolgaikat lassan teljesen elhanyagolják.
Olyan nővé akarok válni, aki család és munka mellett is meg tudja valósítani önmagát és élhet a hobbijainak és a vágyainak. Talán nem ez az az ország, ahol ezt el lehet érni és egyre inkább érzem, hogy semmi jövőm nincs ezen a lepratelepen. Utálom az embereket, a mentalitást, a rendszert és mindent. Nem szeretek magyar lenni, abszolút nincs bennem magyar öntudat és hazaszeretet, mert mindet kiölte belőlem az, ami itt megy.
Hát igen... Üdv a felnőttek világában Kykky...Ismét egy depresszív hangvételű bejegyzés született, *vállveregetés* de hát aki olvas, az ismeri a hangulatingadozásaimat....
De! Annyira nem rossz minden. :) Lacival múlt hét csütörtökön voltunk 3,5 évesek. :D Szombaton
kaptam tőle rózsát és bonbont, én pedig egy rózsaszín, szíves rakott keksszel kedveskedtem neki. ^^
Tomi vett egy új gépet a ballagós pénzéből, így Laci elhozott a régi gépéből nekem néhány ramot és egy videó kártyát, mert eddig csak integrált volt az enyémbe. Nem mai gyerek a gépem, de szeretem, csak elég idegesítő volt, hogy a kemény 3 giga ram (amiből 2,75-öt tudott kihasználni xD) miatt a Sai állandóan nyávogott és a Photoshop is szeretett lefagyni. xD Így már 7 giga ram van benne. :D Remélhetőleg javulni fog a teljesítménye. Még nem teszteltem, hisz nincs erőm rajzolni, plusz szombat este lett Laci mindennel kész. :)
A hétvégéim jól telnek, csak a hétköznapok múlnak nehezen. De lehetne ennél százszor rosszabb is.
Ennyi lettem volna, remélem hamarosan tudok majd másról is írni, mint a melóról.
Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése