Remény

Hali!

Kedd reggel 6-kor keltem, de alig bírtam magamat kivonszolni az ágyból, szóval inkább visszafeküdtem és hagytam azt az egy órát a francba. Utána 1-re mentem Lacihoz, immár kipihenten. Jó volt látni, szokásosan jól elvoltunk. Hamar eltelt a nap, már be is esteledett. Ekkor kezdődött a szorongás a szerda miatt. Egész éjszaka görcsben volt a gyomrom és rosszul voltam. Plusz azért még a fejem is hasogatott a front miatt, úgyhogy alig tudtam elaludni. Mindketten eléggé készen vagyunk lelkileg és próbáljuk nyugtatgatni a másikat, miközben mindkettőnket szétvet az ideg. De legalább nem egymáson töltjük ki. Inkább támasza vagyunk a másiknak. Két idegroncs egy pár. xD

Reggel nagyon depisen keltem, de Laci kicsit felvidított. Míg én öltözködtem, addig elkészítette nekem az uzsimat, amit a suliba vittem. Olyan aranyos volt, tökre jól esett. Aztán bejött velem Debbe, mert dolga volt, de azért elkísért a vonathoz és búcsúzás után még utána nyúlt a kezemnek és kaptam tőle egy kézcsókot. Mint valami shoujo-ban. >//o//<
Aztán az IC-n ülve elkapott a szívdobogás és a gyomorgörcs, mert már csak 1 óra választott el az akasztófától. Mire beértem a hátsó helyeket elfoglalták, így a leges legelső padba kellett ülnöm a tanár mellé. :'D
De lássatok csodát: egész normális volt velem. Néha felszólított, de tudtam a helyes választ és végre megértette amit mondok és nem kellett a táblához kimennem. Mondjuk az is igaz, hogy ott ültem tőle 2 méterre. xD Lehet, hogy legközelebb is odaülök és hátha békén hagy már erre a 2-3 hétre.
Még volt egy 0 kredites órám és végre jöhettünk haza. A buszon rám jött egy kisebb pánik roham, de olyan gyorsan lekezeltem magamban, hogy egy perc alatt elmúlt és Al észre se vette.
Megint leszálltam Debrecenben és elcsoszogtam a buszvégig. Mikor letett a busz, akkor vettem észre, hogy Imi is rajta volt. Kb 1 éve nem láttuk egymást, hiába lakunk egy helyen. Fél órát beszélgettünk a sarkon. Jó volt hallani felőle és a többiek felől is. Nem nagyon tartom a kapcsolatot a volt osztállyal. És az a legfurább, hogy miközben a bejegyzést pötyögtem Éci is rám írt. Vele se beszéltem egy éve. 3 nap alatt 3 volt osztálytársammal is beszéltem. Fura az élet.
De ahogy kivettem nekik sem éppen egyszerű. Senkinek sem az a mai világban. Aki tényleg tanul és nem issza szét az agyát, az nagyon megküzd az egyetemmel, aki dolgozik, az meg a belét is kihajtja. Továbbra is megértem magam, hogy már gyerekként sem akartam soha felnőni. Már 7 évesen iszonyat bölcs voltam. :"D

Az Imivel folytatott beszélgetés után jöttem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Amivel eddig is tisztában voltam, de valahogy most még jobban tudom értékelni Lacit és a kapcsolatunkat. Mindig elmondom, de ezt örök igazságnak veszem, hogy ami elromlott azt először meg kell próbálni megjavítani. És ez mindenféle kapcsolatra igaz. Écire is haragudtam a bankett után, de annak már egy éve és olyan gyerekes dolog ezen zsörtölődni. Próbálok felnőttként hozzáállni a dolgokhoz és elengedni azt, ami zavar. Most így próbálok élni és meglátjuk, hogy így milyen irányba megy az életem.

Holnap megyünk hospitálni matek órára és mit ad az ég? Utána visszamegyek a suliba és lesz 1,5 óra matek gyakorlatom. Olyan imádni való ez a szak. xD
Most viszont pozitívabban állok hozzá. Ha nem bukom meg oprendszerekből, akkor nyáron neki fekszem a programozásnak és megtanulom valamennyire. Viszont ha az élet úgy akarja, akkor átmegyek magyarra. Ezek a terveim és igazából már nem félek. Hiszek a sorsban és ha nagyon nem akarja, hogy ez legyen az utam, akkor úgyis egy másik irányba rugdos.

Ennyi történt hétfő óta.
Hamarosan jelentkezem.

Pá! :)

A matek zh-n túl

Ahoy!

A tegnapi kétségbeesett bejegyzésem után gondoltam lehet, hogy valaki kíváncsi arra, miként sikerült a matekom?
Nos, jól mondtam: nem tudtam aludni. Kb 3-4 óra alvással a hátam mögött indultam el, a vonaton végig a füzetemet bújtam, de úgy éreztem, hogy nem tudok semmit. Aztán beértünk a suliba, ahol Al hozott nekem egy szerencse csokis muffint. Azt megettük, aztán még átolvastam az anyagot és már jött is a hóhér.
4 kérdés volt, de nem kaptunk rá sok időt, kb. 20 percet. Mindegyikhez tudtam valamit írni, de nem lett 100%-os. Igazából már egy 50%-nak is örülnék. De túl voltam rajta, nem lett olyan rossz és kicsit megnyugodtam. Igaz, hogy ezután 2,5 óra lyukas volt, de valahogy eltelt. Al másolt én meg olvastam.
Aztán jött az adatszerkezetek és algoritmusok előadás. Még a neve is jól hangzik, mi? :'D
Beütött a kevés alvás, kínomban félálomban firkáltam a füzetemet, hogy ne aludjak el teljesen a tanár
orra előtt.
Aztán jött 1,5 órányi tömény kín és szenvedés. Gyakorlatunk volt az előadásból és a tanár 1,5 órán keresztül programozta a feladatot, mi meg ültünk és próbáltunk programozni, de hát... xD Az utolsó 10 percben megmutatta mit kellett volna csinálni, de nem hagyta, hogy begépeljük. ._. Hogy lesz meg ez a tárgy...? Jó kérdés. :")
De végre jöhettem haza, csak a vonat 10 percet késett, aztán nagy kegyesen elindult, de Hadház alatt bevárt egy IC-t, szóval jó kis késésben voltunk és Debrecenben inkább leszálltam, mert ilyenkor 20-25 percet is bent áll, mire elindul. Addig lazán elbattyogtam a buszvégre, a 16:20-as busz a szemem előtt ment el, de a 30-ast lazán elértem. Beálltam a megállóba és egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Gabi volt az! Majdnem egy éve nem láttuk egymást. Semmit nem változott, csak a haja nőtt meg. Nagyon jó volt látni és beszélni vele egy kicsit. :) Néha jó lenne összefutni egy két emberrel a régi osztályból.
Némi késéssel, de végül  hazaértem. Olyan fáradt voltam, hogy már szédültem. De végre pihenhettem egy kicsit. Animéztem, szundítottam egy fél órát és nem nagyon csináltam semmit. Régen volt ilyen.><"

A suliban kivégeztem egyébként Jókai: A gazdag szegényeket. Sajnos nagyon rövid volt, de nagyon tetszett! Igazán megszerettem Jókait. :) Ez volt a 3. könyv, amit mostanában kiolvastam tőle.
Hajnalban csak a saját könyvespolcomról gazdálkodhattam, szóval Lulu Wang-Tavirózsa színházát olvasom most. Még vagy 5-6 éve elkezdtem olvasni, de akkor még nem igazán értettem a politikai tartalmát és emiatt félbe is hagytam, szóval most adok neki még egy esélyt, hogy felnőttem hozzá. ^^

No, elég a fecsegésből, mennem kellene aludni, holnap is korán kelek. -.-

Oyasumi! ;)

Totál szívás

Üdv!

Gondoltam gyorsan megejtek egy rövid és stresszlevezető bejegyzést, mielőtt próbánék elaludni(ami úgy sem fog sikerülni._.).
Végül egész péntek délután matekot tanultam. Nagyon rossz kedvem volt, mert végre lehetett volna egy szabad péntekem, de ehelyett tanulnom kellett, ráadásul azt, amit a legjobban utálok. Ezért 3 óra után kitakarítottam mérgemben a házat és közben ki is mostam, utána kicsit higgadtabban folytattam a füzet fölé görnyedést.
Persze tartottam szünetet, de este fél 10-kor már azt mondtam, hogy ebből elég volt. Még így is maradt másnapra 2 oldal, de már nem bírtam több anyagot beleverni a fejembe.
Úgyhogy szombaton is tanultam kora délután, aztán aludtam egy fél órát, mert olyan szinten fáradt voltam, hogy azt elmondani nem tudom és utána mentem Lacihoz.
Nagyon hamar elszaladt a hétvége, jól megvoltunk. Filmeztünk, mesét néztünk, sétáltunk, beszélgettünk és lustálkodtunk. Aztán már a buszon voltam és jöttem is hazafelé.
Átolvastam a matekot, de úgy érzem, hogy semmit nem tudok. Annyira sok és nehéz, hogy egyszerűen nem megy a fejembe. Lehet, hogy felesleges volt az időmet erre pazarolni.
Az a baj, hogy holnap fél 6-kor kell kelnem, hogy beérjek 8-ra a zh-ra. Mivel nem tudok korán elaludni és az idegtől amúgy sem tudok, ezért kb. 3 órányi alvással a hátam mögött fogok holnap reggel egy piszok nehéz zh-t megírni. Szinte esélytelen, hogy bármi jót produkáljak. Tekintve, hogy délután 2 óra után vagyok használható és este 9 után vagyok a legproduktívabb és legéberebb. Fuck bagoly típusú élet. ._.

Igazából csak ezt akartam kisopánkodni magamból. Szurkoljatok, hogy holnap a nevemen kívül mást is le tudjak írni.

Sayonara.

Szabad péntek...szabad matekozni T_T

Üdv!

Ahogy láthatjátok végre lecseréltem a designt, csak a blogspot úgy döntött, hogy nem tölti fel a hátteret, amit készítettem. Először azt hittem, hogy azzal van a baj és esetleg valamiért sérült a fájl, de semmit nem tölt fel. -.- Szóval egyelőre az egész háttér fekete és ha egyszer újra normális lesz ez a @&#{#>&, akkor majd feltöltöm a képet. ._.
A fejlécen az Uragiri wa boku no namae o shitteiru című anime két főszereplője látható. Nagyon jó kis anime, igazán ráfüggtem, már csak pár rész van belőle. :'( Igaz, hogy shounen ai-nak van titulálva, de egyelőre semmi olyan nem volt benne, viszont a grafikája gyönyörű, a karakterek érdekesek és a történet is izgalmas. *Q* A fejlécen a két alak mögötti háttérben a kedvenc gótikus templomom, a Saint Chapelle látható. :)

És kérdezitek, hogy mit keresek én itt pénteken, hisz este 7-kor kellene hazajönnöm. Jelentem, teljesen legálisan vagyok itthon, ugyanis beteg a rajztanárom, így nem kellett ma bemennem. :D Nagyon örülök neki, hogy van egy szabadnapom, főleg ezután a hét után. Igaz, hogy csak 2 napot kellett bemennem, de az is elég szörnyű volt.
Szerdán az imádott operációs rendszerek órám volt a kedvenc tanárommal, aki valamiért utál és

egyszerűen olyan gyönyörűséget érez abban, hogy engem szívasson, hogy ez teszi ki a 1,5 órás tanóra felét. :D ♥ Múltkor 10-en voltunk bent a kb 25 fős csoportból és akkor 50 percig voltam kint a táblánál. Feladott egy házit, amit persze nem tudtam volna megírni, mert C++ -ban kezdett el velünk programozni és egyből a láncolt listákkal kezdtük, holott az alapnyelvet sem tudtuk, hisz mi csak

C-ben tanultunk programozni és azt is sikertelenül. xD Úgyhogy életemben most láttam 3-ra ilyen programot, mert már 3. hete szívat ezzel minket. Tök jó.
Ráadásul esett egy kis eső és a vonatom kapásból fél órát késett. Így is tiszta ideg voltam az oprendszerek miatt, még aludni se nagyon tudtam és állandóan felkeltem, mert azt hittem, hogy elaludtam és féltem, hogy mi lesz, ha nem megyek be annak a szörnynek az órájára. Plusz egész éjszaka rémálmaim voltak, hogy kihív a táblához és ott csesztet, aztán megírat velem egy külön zh-t, mert csak. Úgyhogy amiatt is rettegnem kellett, hogy mit fog szólni, ha kések. Szóltam Alnak, hogy mondja meg neki a késésem és az okát. Végül 13 perc késéssel beestem. Egész jól viselte, de utána kezdődött a 1,5 órányi tömény kínzás. Annyira ideges voltam, hogy még este is alig bírtam enni, annyira megfájdult a gyomrom. Utálom ezt a szakot. -.- Ha megbuktat belőle én átmegyek magyarra. Nem fogom lelkileg kibírni ezt még egyszer.
Persze aznap hazafelé is késett a vonatom, 25 percet álltunk Debrecenben. *Taps taps.*

Csütörtökön is fáradtan érkeztem a vesztőhelyre, mert aznap matek zh-t írtunk egy piszok nehéz anyagból.Persze nem tudtam aludni az idegtől, pedig két éjszakát is tanultam rá, de mikor megláttam a feladatsort minden tudásom elszállt. Annyira nehéz volt, hogy 4-ből 2 feladatot tudtam megoldani

és azokból is csak talán egyet jól. Nem is csodálom, hogy ennyire motiválatlan vagyok. Akármennyit tanulok és akármilyen keményen próbálkozom egyszerűen nincs eredménye. Régen ha becsületesen megtanultam valamit, akkor annak volt látszatja. Most már nincs. Gyűlölöm ezt a sulit. xD

Ráadásul hétfőn újabb matek zh vár rám, mert elméletből is írni fogunk. Kb. 15 oldalnyi tömény maszlag, amit nem tudsz beleverni a fejedbe, mert egy fél oldal csak a képlet. :'D Azt hiszem vasárnap éjszaka se fogok tudni aludni az idegtől. És hát ma van időm, úgyhogy muszáj leszek ezt a szabad napot arra beáldozni, hogy matek elméletet és képleteket magolok ájulásig.
Jó kis program. Nem?

Remélem nektek szebben telik majd a napotok.
Legyetek rosszak.

Pá!

Extrán Lacis hétvége

Halihó!

3 napja épp ott tartottam, hogy megejtettem egy gyors bejegyzést és úgy búcsúztam el, hogy Zsomival találkozunk. Ez a találka meg is történt, igazából csak mászkáltunk és beszélgettünk, de olyan jól elvoltunk, hogy Lacival este 9-re értünk haza.
Rengeteget változott és jó irányba. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy meleg srác társaságában fogjuk eltölteni a péntek délutánunkat. Persze nem miattam nem lehetett ezt korábban megvalósítani, Laci híresen homofób volt. Aztán összehaverkodott Zsomival és 360 fokot fordult a világ. De nem csak ezen a téren, azt hiszem összecsiszolódtunk és érettebbek lettünk. Elromlott az ecigije és elment melózni, hogy vehessen egy újat, mert az ecigit elviselem és azóta minimalizálódtak a veszekedések, mindenhova visz magával szívesen, mert nincs balhé a cigiből. Ennyit jelent egy alku, ami mind a két félnek megfelel. Csak az út ne lett volna ennyire iszonyatosan rögös, de akkor nem értékelnénk ennyire a most kialakult helyzetet.

Egyébként azért ez a cím, mert kivételesen 2 éjszakát aludhatott itt. Megkértem anyát, hogy pénteken is hadd jöjjünk ide, mert náluk most nem túl rózsás a helyzet otthon és nem szeretem, ha bántják őt a semmiért. Nálunk meg béke és szeretet van.
Kétszer annyi együtt töltött idő, de kétszer olyan hamar el is szaladt. Szombaton este elmentünk sétálni, kiültünk a parkba szotyizni és megint kibeszéltük a lelkünket is. Jó volt. :) Csak már nagyon fáztam és teljesen besötétedett, szóval hazajöttünk.
Vasárnap csináltunk pár cosplayes képet rólam, mert olyan szép idő volt és a Kindredemről még úgy sem készült normális fotó, bár 20-ból kb. 2 db kép tetszik.  xD Valamiért nem szeretem ezt a cosplayt, nem érzem jól magam benne.
Ráadásul a PalyIT-re Laci nem öltözik be,én meg nem akarok egyedül Kindred lenni abban a szörnyű cp-ben, úgyhogy inkább elkezdtem gyártani egy újat. Most egy saját karaktert viszek, egy gonosz faunt. Daylaráról már hoztam rajzot, de amit én cp-zek kicsit át lesz alakítva, hogy könnyebb legyen megcsinálni. Laci vasárnap segített az ötletelésben is, de aztán már csak arra eszméltem fel, hogy állok a buszmegállóban és integetek a távozó busz felé. :(

Hazaérve a megállóból egyből elkezdtem gyártani az új jelmezt, éjszaka meg is csináltam a szarvat,

ma reggel pedig egy fejdíszt, amit még alakítani fogok, egy varázs botot és új patákat is csináltam, mert a régiek rettenetesen bénák.
Egész nap barkácsoltam, de olyan jó idő volt, hogy kipakoltam a teraszra és ott alkottam. Anya meg szépen ült mellettem, beszélgettünk vagy éppen fotoszintetizált. Majd csak 6 óra után hoztuk be a cuccaimat, mert kezdett lehűlni a levegő. Egészen 8-ig dolgoztam, utána összepakoltam és kitakarítottam. Sokra haladtam, már csak a ruha az, ami nagyobb falat lesz.
Retard blogon figyelemmel követhetitek a cp alakulását, mert folyamatosan rakom fel az új szerzeményeimről a tutorialokat. :)


Igazából ma lett volna a szünet utolsó napja, de délután jött egy e-mail,  hogy az első órám elmarad, a másodikra meg sose járok be, szóval holnap még lesz egy szabad napom. :) Úgy volt, hogy Lacinál alszom, de most az otthoni hadi helyzet miatt inkább hanyagoltuk a dolgot. :/
Egyébként a húsvét nálunk annyiból állt, hogy vasárnap Laci meglocsolt, ma meg apa és ennyi. xD Szerencsére senkinek nem jutott eszébe jönni, mert utálom ezt az "ünnepet". A kölniktől megfájdul a fejem és a régi húsvétok emléke csak annyi, hogy sok ember és egész napos fejfájás. Mekkora öröm... :"D

Holnap már tanulnom kellene, de annyira csábít a cosplay. xD Muszáj lesz matekoznom. T_T

Na, ennyi lettem volna. Lassan designt is cserélni kéne, de olyan lusta vagyoook. xD
Legyetek rosszak.

Sziasztok! :)

Itt vagyok, ragyogok!

Halihó!

Ezt rajzoltam pihenés végett :D

Az áprilisi tréfa után nem is jelentkeztem, de írtam már, hogy eltűnök egy kis időre, mert a múlthetem egy katasztrófa volt. Minden nap csak tanultam és rajzoltam, mert a rajztanár kitalálta, hogy vigyük be neki az eddigi munkáinkat, szóval egy perc pihenőm nem volt. Még Lacival se tudtam találkozni.
Aztán nagy nehezen eltelt az a hét, pénteken túlestem a ZH-n, amire egész héten tanultam és úgy érzem egészen jól sikerült.
Aztán szombat-vasárnap itt voltunk és hétfőn meg kedden itthon voltam és rajzoltam meg animéztem. Nagyon kellett már a pihenés.
Szombaton összefutottunk az Oszakés csapattal és elmentünk biliárdozni, bár Lacival kicsit
összevesztünk, de később kibékültünk, szóval egészen jó hangulatban telt el a szombat.
Kedden Laci levágatta a haját, amiért kitört a 3. világháború otthon, szóval igyekeztünk elkerülni az anyuját és igaz, hogy szerdán ott aludtam, de csak este 9-re értünk hozzájuk, addig inkább Debrecenben mászkáltunk. Most ő fog jönni és itt maradhat vasárnapig, remélhetőleg lesz egy pár nyugodt napja.
Most éppen készülődök, mert Zsomival és Lacival császkálunk egyet a városban. Csak bejelentkeztem már így 2 hét után, hogy még megvagyok és nem tűntem el. xD

Majd még írok. Legyetek jók!

Páá! :D

Bezár a bazár! :(

Sziasztok!

Ez lesz az utolsó bejegyzésem. Elérkezett az az idő, hogy meguntam a blogolást és nem érzem azt, hogy én ezzel több lennék. Plusz egyre inkább azt látom, hogy csak magamnak írom ezeket a bejegyzéseket és ezt egy naplóba is megtehetem, sőt, ott még személyesebb dolgokról is írhatnék. Köszönöm ezt a 6 évet, jó volt itt lenni, de egyszer minden véget ér.
Könnyes szemekkel búcsúzom, mert 6 évemet kísérte végig ez az oldal. Szép volt, jó volt, de ennyi volt.
Szavazni sem szavaz senki, ha kikérem a véleményeteket nem írtok. Egyedül vagyok itt is, mint mindenhol és több magányból nem kérek. A blogot nem fogom törölni, csak többé nem írok, tehát az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek lesznek.
Lassanként mindenki lemorzsolódott, a régi banda feloszlott és ideje búcsút inteni ennek és bele vágni valami teljesen újba. Tehát ég veletek!
Kykky voltam, Egy unatkozó Shinigami. Köszönöm a figyelmet!

És most jusson kérlek eszetekbe a mai dátum. :D*trollface*
Senki ne tojjon be, nem szabadultok meg ilyen hamar tőlem, csak ilyet még úgy sem csináltam, most ideje volt. Április bolondjai! :P :D

Pá!