Sziasztok!
Tegnap a nagy örmöködésben kimaradt a blogolás, de most bepótolom, hogy kicsit lehiggadtam.
A nap folyamán semmi érdekes nem történt, de amikor eljött az este azért már érezhető volt itthon a feszültség. Bár anya 1000x jobban izgult, mint én. Jómagam elaludtam és csak fél 8-kor keltem fel, mert hát minek izguljam magam halálra? 50-50 az esély. Vagy felvesznek, vagy nem.
8-kor természetesen meghalt minden olyan weboldal, ahol tájékozódni tudtunk volna, a felvi kb. 30 percig haldoklott, mire megláttuk a ponthatárt. Aszerint elvileg bejutottam, de addig nem tudtam megnyugodni, amíg az SMS-t el nem küldték, de arra csak fél 10-körül került sor.
Akkor már én is boldog voltam, mert ott van, írták, hogy elértem a ponthatárt, úgyhogy szeptembertől egyetemista leszek!
Nagyon durva ebbe az egészbe belegondolni, hisz még nemrég azért izgultunk, hogy felvettek-e a Megyóba, most meg már az egyetemre... Olyan gyorsan történt minden, szinte észre se vettem, hogy már majdnem felnőtt vagyok. :O
A blog is megélte mindezt, hisz még 8-ban kezdtem el és már akkor is írtam a Megyós felvételiről, most meg a NYE-s (Nyíregyházi Egyetem)-ről is is tájékoztattalak titeket.
Szuper és egyszerre felfoghatatlan érzés. Mindenkinek gratulálok, akit felvettek valahová! :D ♥
Boldogságom közepette feltettem a Retard Művekre is, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyi gratulációt és lájkot fogok kapni :O Nagyon jól esett, hogy ilyen aranyosak az emberek és örülnek egy ismeretlen rajzos csaj sikerének. :D Tényleg nagyon meglepett ez a sok kedves idegen. ^^
Azért a nagy öröm mellett van bennem egy jó nagy adag félelem és aggódás is. Az első év tuti nagyon nehéz és vért izzadós, szívatós lesz, de át kell vészelni. Ami még kicsit aggaszt az, hogy 5 éves... Elég soknak tűnik, de igazából addig sem kell dolgozni, csak azért elég félelmetes, hogy még mindig ilyen sok minden áll előttem. Valami még csak most vette kezdetét...
Na, majd kiderül, hogy milyen lesz. Tuti írni fogok, amint időm és erőm engedi. Hisz érettségi alatt is folyton blogoltam, szóval az egyetem alatt is csak megoldom valahogy. ^^
Ahoy!
Egy kis kihagyás után újra itt vagyok.
Nos, végül több, mint 1 hét után újra találkoztam Lacival. Péntek délután mentem hozzájuk, de a szerencse még mindig nem szegődött mellém az utóbbi napokban. Még indulás előtt befejeztem az elkezdett doboz festését(lent kép is lesz róla) és szokásomhoz híven kimostam és a porszívózást is majdnem befejeztem, amikor egyszer csak kihúzódott a porszívó a konnektorból és lecsapta az áramot. Először azt hittem, hogy tönkre ment a porszívó, de rájöttem, hogy nincs áram. Kimentem, de egyszerűen nem tudtam visszakapcsolni és 20 perc múlva indulnom kellett a buszhoz. Sehol nem álltam, gyorsan behajigáltam pár ruhát a táskámba, jéghideg vízbe letusoltam(mert ugye a gázkazán áram nélkül nem nagyon melegíti a vizet) és közben vártam a felmentőseregre anya személyében. Meg is érkezett, sikerült visszakapcsolnia az áramot és már szaladt is vissza a munkahelyére. Elrendeztem a dolgokat, de enni már nem maradt időm, így egy csokival kellett beérnem.
A busz is egy élmény volt. 40 fok, tűző nap, függöny sehol, klíma nuku, ablakok alig és 15 perc állás a dugóban. Mire odaértem Laciékhoz totál ko voltam.
De nem pihenhettem sokat, menni kellett Tomi keresztanyjának a születésnapjára. Érdekes volt, mert nem ismertem senkit, de csak eltelt vhogy.
Esténként elmentünk a boltba TopJoyért, kicsit mászkáltunk és mentünk is vissza. Csak ugye ilyen melegben este tudunk kimozdulni. Egyik este sütöttünk is, jól teleettük magunkat. xD Szinte gurultunk.
Aztán szombat este nagyon összevesztünk Lacival. Én már minden kis cuccomat összeszedtem, a földön akartam aludni és reggel elmenni onnan. Végül kibékültünk, de elég sok mindent egymás fejéhez vágtunk. :S Kibőgtem a lelkem, utána meg úgy fájt a fejem, hogy majd szét robbant. :'D De nagyon cuki volt Laci és hozott nekem borogatást rá, mert a hideg mindig enyhíti a fájdalmat. Ez jól esett tőle. ♥ Ha ez így folytatódik, akkor nem leszünk sokáig együtt. :'(
Kicsit unom, hogy nyár van és sehova nem megyünk, alig találkozunk, mert egy hétig veszekszünk. Még a nyomorult strandra se jutottunk el, pedig hónapok óta mondogatom, mióta kicsit jobb az idő. Elég kiábrándító ez a nyár is. ._.
Vasárnap volt Laci unokahúgának a névnapja. Fél órával az indulás előtt Laci anyukája bejött, hogy adjam oda a kiscsajnak a dobozomat, mert ő nem vett neki semmit és azt hitte hamarabb felkelünk... Hát, hirtelen szóhoz se tudtam jutni. Mert hát eleve mi közöm van egy unokatesóhoz? Meg olyan ritkán készítek magamnak bármit és hogy még tetsszen is, az szinte lehetetlen. Szerencsére Laci kiállt mellettem és nem engedte az anyukájának, hogy elkérje. De így meg semmi nem volt. Így gyorsan összedobtam egy Hello Kittys üdvözlő kártyát, kis pillangókkal meg piros masnikkal.
A kiscsaj örült, én meg megtarthattam szegény dobozomat. :'D Ehh...
Ez lenne az a doboz.
Hát, az esték jók voltak, amikor 3-an vagy csak kettesben voltunk. Igazából nem volt kedvem ezekhez a családi dolgokhoz, de akkor már 1,5 hét lett volna, hogy színét se láttuk egymásnak. Így legalább találkoztunk és ott aludtam.
Jól esett vele lenni, mert minden ellenére nagyon szeretem és jó vele együtt lenni. Csak hát az élet sosem kedvez nekünk és nem sok nyugodt percünk van. :'D
Na, ennyi lettem volna. Ez most kicsit tömör összefoglalása volt a 4 napnak.xD
Igen, már megint itt vagyok. xD Ma végre elmentem az opálomért a Plázába. Bár nem ment minden olyan simán. Reggel erősen gondolkoztam, hogy bemenjek-e, mert 2x is ment a hasam. Kijött rajtam az ideg. Ma egy fánkot és délután egy kiflit ettem. :'D
Végül összeszedtem magam és a 13:40-es busszal becaflattam Debrecenbe. Először bementem az egyik útba eső bizsushoz, hogy vegyek egy bőr nyakláncot az új szerzeményemnek.
Kicsit meglepődött a két csaj amikor betoppantam az üzletbe kék hajjal, full feketében, bandás trikóban és lyukacsos cicanadrágban. xD De a kinézetem ellenére mindig kedves és tisztelettudó vagyok, főleg az eladókkal és kicsit szóba is elegyedett velem a csaj. Ne ítélj külsőre part 1.
Aztán elmentem a Plázába, átvettem a csomagot és még szétnéztem az ottani bizsusnál, mert a múltkor volt egy nyaklánc, ami tetszett és most is megnéztem, de úgy ítéltem meg, hogy annyira még se jó és nem éri meg az árát.
Plusz még volt egy remény sugaram, egy aduászom. Tegnap éjszaka találtam egy ásvány ékszerekkel foglalkozó boltot és pont útba esett, úgyhogy arra tartogattam a kis pénzem.
Egy ékszereshez vagy valamilyen elegánsabb helyre mindig kicsit félve megyek be, mert volt már olyan,hogy azonnal ki is jöttem egy boltból, mert annyira csúnyán néztek rám, hogy ezt vásárlóként nem tűröm el.
Szóval beléptem, szépen köszöntem és hűűű *-* Az a bolt egy igazi mennyország! *Q* Rengeteg ásvány ékszer és sima kő is van. Az eladónő iszonyatosan aranyos volt, megdicsérte a hajam, de neki is színes volt. Lehetett már egy 50-es, de felül pasztell pink és alul pasztell kék volt a haja! Na, itt tudtam, hogy szívesen látnak és biztos voltam benne, hogy jó energiájú dolgokat árulnak.
Nagyon összegyűltünk amúgy, voltunk vagy 10-en és szegény nő csak úgy pörgött. Muszáj voltam segítséget kérni, mert nem találtam azt, amit kerestem, tehát kétcsúcsú ametiszt medált.
Kérte, hogy várjak és nem okozott túl nagy gondot, mindent jól megnéztem. Nagyon jó dolgok vannak ott. :3
Aztán megköszönte a türelmem, elmondtam mit keresek és már ugrott is, hozta nekem oda őket. 2 db volt csak az ametisztből. A sötétebbet választottam.
Viszont annyira kapkodott, hogy egyszerűen nem tudtam még egy bőr nyakláncot kérni, így majd ha megint járok arra fele, akkor veszek egyet, addig megoldom más lánccal.
A buszvég felé még beugrottam a Hollandba, ahol egy csomó klassz használt cucc van. Egy dobozt kerestem a köveimnek és találtam is egy cuki kis kerek dobozt. Megvettem és már indultam is haza.
A buszon volt egy csávó, aki a rokkant valakijével volt és a kerekesszéket összecsukva tartotta. Amikor le akartunk szállni kénytelen volt elengedni és persze jött a kanyar. Volt annyi eszem, hogy megfogjam a széket és a csávó csodálkozva nézett, hogy fogom. Ne ítélj külsőre part 2.
Hazaérve kibontottam a csomagom és olyan kis cuki dolgokat tettek bele. Egy aranyos zacsiban volt maga az ásvány és a borítékra is kaptam egy cuki üzenetet. Volt benne egy kupon és egy köszönő levél, valamit használati utasítás a követ illetően (tisztítása stb.). Jól esett, hogy ilyen kis figyelmesek.
Most pedig következzenek a fotók:
Az ametisztem
Az opálom(ezt rendeltem).
Együtt a két szépség :3
Az opált tartalmazó boríték és minden amit hozzá kaptam :3 ♥
Ez most egy kicsit feldobta a kedvem, bár nem tartott sokáig. :'D
Nagggyon ráérek blogolni, kicsit unalmas itthon egyedül, de amúgy jó egykéhez mérten megvagyok én magamban is.
Tegnap úgy-ahogy kibékültünk Lacival (már egy hete nem is láttam xD) de még mindig nem vagyunk annyira okésak. Az éjszaka elég pokoli volt, mert persze napok óta sík ideg vagyok és állandóan fáj a fejem és a hasam. Nem sokat ettem az utóbbi időben. Ez mondjuk nem baj, rám fér egy kis fogyás, mert jól elhíztam, egy kövér disznó lettem. :'D
Szóval nem tudtam elaludni úgy fél 5-ig, mert fájt mindenem és nem tudtam lenyugodni.
A reggelem is jól indult, anya hívott, hogy a felvin fent vannak a pontok, számoljam már át őket a biztonság kedvéért. Nem vagyok egy matek zseni, de sehogy sem jött ki az ott látott pont, 2-vel mindig több lett és nagyon kevés is szerintem az érettségimhez képest. Természetesen elszámolták, mert nekem tuti nem mehet gördülékenyen a felvételim, úgyhogy írtunk nekik, hogy legyenek már szívesek megtanulni számolni. -.- Gyökerek. ._.
Aztán kaptam egy e-mailt, hogy ó, késni fog a csomagom(amire mellesleg 3 napja!! várok xD) 1-2 napot. Hát fantörpikus. Még okom sincs rá, hogy kimozdulhassak egy kicsit. Ehh...
De végül este kaptam egy sms-t, hogy ma még is kiszállították. Nehogy be tudjak menni ma érte, ááá... xD Nem baj, holnap így lesz elfoglaltságom és végre ha minden jól megy enyém lesz az a szerencsétlen nyaklánc. Höhö. ._.
Aztán még a PokémonGo se működik, mert annyira rossz itt valami, hogy nincs GPS jel, vagy ha van, akkor nincs egy Pokémon se a közelben. Anya meg mindig fog a munkahelyén és tökre rossz érzés, amikor mondogatja, hogy ő ilyet meg olyat fogott... Amúgy nem tudom minek foglalja még a telefonom memóriáját. xD
A mai nap egyetlen pozitívuma, hogy megfestettem Himitsuról egy képet és nem csesztem el annyira... Jó, hát nem életem képe, de jól esett kicsit kiadni magamból a dolgokat.
Újrahasznosítás xD
Eredetileg a Retard Művekre ment ez a rajz,
amikor elértem a 300 like-ot. :D
Sziasztok! És ezennel ez a 300. blogbejegyzés. Azt hiszem ez az első olyan dolog, amit komolyan és elhivatottan csinálok huzamosabb ideje (lassan 5 éve). Imádok blogolni és ha bár voltak kisebb kihagyások, még a legnagyobb kakiban ülve is volt erőm és kedvem írni egy-egy bejegyzést. Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sokat írtam, habár szinte csak magamról. De köztudott, hogy az ember magáról tud a legtöbbet beszélni. xD
Valami jó kis sztorival akartam színesíteni ezt a mérföldkövet, de mostanság nem sok minden történik velem, így meguntam a várakozást és már nem is bírtam tovább magammal, szóval ez most csak ilyen kis örömködős valami lesz.
Emellett a napokban elértem az 56000-es látogatottságot, aminek szintén nagyon örülök.
Köszönöm, hogy olvassátok az irományaim és követitek az életem lassúcska folyását.
Igazából nem hittem, hogy van, aki olvas, de nemrégiben a Facebookon megtalált egy fiú és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy jó ideje olvassa a blogomat és ez nagyon jól esett. ^^ Úgyhogy neked külön is köszönöm. :D
Azóta a nagy love ismét vakvágányra futott, szóval most nem igazán vagyunk beszélő viszonyba Lászlóval, vagy ha mégis szóba elegyedünk, akkor veszekszünk. De nem akarom most a saját apró kis örömömet ezzel beárnyékolni, majd megoldódik , vagy nem...
Jelenleg a legnagyobb izgatottság az életemben az az új szerzeményem elérkezte. A minap elfogott ismételten a kő láz és elkezdtem nézelődni a neten. Először ametisztet akartam rendelni, de kisebb nagyobb bakik miatt nem tudtam, így erre a szép kis opálra esett a választásom.
Újabb modern dologba vágtam a fejszém, Foxposttal érkezik majd a küldemény. Egész olcsó volt, csak 590 Ft-ba fájt így a szállítás, viszont be kell majd mennem érte Debrecenbe, bár nem nagy táv, szóval megéri. Meg aztán jól is fog esni kicsit kimozdulni itthonról. Egyelőre meg vagyok elégedve, folyamatosan kapom az e-mailt a csomag állapotáról, neten egy kóddal figyelni tudom, hogy merre jár a küldemény, szóval remélem nem okoz majd csalódást, mert ha megbízható, akkor naná, hogy ezt fogom választani, ha van rá lehetőség. :3
Melléksztori következik: említettem az előbb a kő lázat... Rólam tudni kell, hogy egészen kis korom óta valami érthetetlen vonzódást érzek a kövek iránt. Legyen az igazi vagy mű. Mivel mindig is falun éltem és nálunk az aszfalt nem igazán ismert fogalom, így az utak mindig is kővel voltak leszórva. Gyerekkoromban sokat ültem az aktuális barátnőmmel az árok szélén és serényen válogattuk a kavicsokat, amiket ezután természetesen megmostunk és eltettük. Akármerre jártam nem jöttem el sehonnan úgy, hogy egy (jobb esetben) zacskó követ ne hozzak magammal. Így aztán az évek alatt mamánál (mert ugye 10 évig ott laktunk) összegyűlt több nagy vödörnyi kő. Ezt sokáig őrizgette a drága, csak akkor kerültek vissza a helyükre, amikor eladtuk a házát és elhordtuk tőle a cuccainkat miután meghalt.
Azonban ez a vonzalom nem múlt el, csak jó félig felnőtt módjára próbálom kontrollálni, de hát elhatalmasodott rajtam, csak most kicsit igényesebb vagyok és a netről rendelek ásványokat. Muhahah xD
Látjátok, semmi nem vész el, csak átalakul. :'D
Remélem holnap megjön az én kicsikém és akkor mutatok róla képeket *-* ♥
Amúgy megrendelést gyártok, tegnap festettem ezt a kutyust.
3 db ilyen fajtájút kell lefestenem anya egyik munkatársának és már 2 meg van belőle. Ma elkezdtem az utolsót, de elrontottam és a kukában landolt. Ilyenkor tudni kell feladni. Szépen el kell mosni az ecsetet és a palettát és leülni animézni, mert a rajzos csoda az agyadban nem klappol, valószínűleg lefagyott. Holnapra remélhetőleg újraindul, de addig is el kell magad foglalni valamivel. (mily' szépen megfogalmaztam az art blockot xD)
Ezt meg kb egy hete csináltam:
Nos, ennyi lennék mára. :3
Köszönök mindent, remélem még plusz ennyit vagy többet megél a blog, mind bejegyzésszámban, mind évben.
Páá! :D
Szombat óta nem írtam, amikor is kicsit kiborultam nagyanyámékra. Az élet nagyon érdekes egy dolog, így másnap, azaz vasárnap lementünk hozzájuk, ekkor már kb. 4 hete nem láttam őket. Végül csak elvittem a bizonyítványokat, mert hát ha nagyanyámért annyira nem is vagyok oda, papám mindig is csak egy volt és őt tényleg nagyon szeretem, úgyhogy a rá való tekintettel engedtem a büszkeségemből. Persze papa nagyon örült, még nagyanyám is, akitől egy szeretet kirohanás elég groteszkül hatott, de minden esetre ő is boldog volt a maga fura módján.
Bár az egy kicsit érdekesen jött ki, hogy éppen főzte az ebédet apu bátyjának(aki most mama hotelesdit játszik) és a 2 gyerekének, de minket nem hívott meg, csak betoppantunk. Szerintem úgy igazságos, hogy ha jut az egyik fiáéknak, akkor a másiknak is. Naaa mind1, kezdem megszokni. xD
Beszélgettem papával egy darabig, aztán hazajöttünk, mert én a fél 5-ös busszal mentem Lacihoz.
Éppen tusoltam, amikor csörgött a telefonom, anyu felvette, mert nagyanyám hívott, hogy lejönne egy pár percre. Épp a Lacitól kapott legyezőt szereltük fel a falra, amikor megérkezett és kaptam tőle pénzt! :OOO (természetesen papa küldte, volt egy kis dugi tartaléka :'D)
Hát nem kicsit lepődtem meg, eléggé furán éreztem magam, kissé kellemetlenül. Nem szoktam hozzá, hogy tőlük kapok bármit is. De ez most nagyon jól jött. Olyan jó lenne már végre strandra menni! *-* Ezt csak azért írtam le, mert az élet tényleg vicces egy dolog. Egyik nap még ez van, másik nap megtörténik egy olyan dolog, amire nem is számítasz...
Végül elindultam Laciékhoz, olyan fél 6-ra oda is értem, bár még mindig nagyon meleg volt az idő. Lepakoltam, kicsit ejtőztem és utána mikor kicsit hűvösebb lett, akkor tollasoztunk, majd hárman elbicikliztünk a szokásos boltba, vettünk TopJoy-t és kimentünk a parkba. Elvoltunk egy darabig, aztán visszamentünk Laciékoz. Tomi másnap táborozni ment, szóval 2-en maradtunk Lacival. Az anyukájuk még a múlt héten megmondta, hogy nehogy ott merjük hagyni egyedül, szóval több cuccal indultam el, mert több napra vártak. Bár így is csak keddig akartam maradni. A hétfő is gyorsan elrepült, a reggelem csodálatosan indult. Laci keltett, hogy sütött nekem tojást és menjek ki, mert elhűl. Annyira jól esett! Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. ♥ És persze nagyon finom volt. :) Ez valami iszonyat aranyos dolog volt tőle. :3 ♥
Napközben nem igazán tudtunk mit csinálni, mert iszonyatosan meleg volt, de azért jól megvoltunk, egy percig nem unatkoztunk. Este volt már a jó, amikor enyhült az idő és ki tudtunk egy kicsit mozdulni a házból. Aznap is bicikliztünk, eredetileg fagyizni indultunk, de Laci anyukája úgy tele tömött minket dinnyével, hogy egy falat nem ment le a torkunkon, szóval vettünk egy TopJoy-t és ismét kiültünk a parkba. Hintáztunk egy kicsit és Pokémonra akartunk vadászni, de valahogy nem hozta be a GPS adatokat a telefonunk, pedig pont az egyik mászókán jelezett korábban egy Pokémont a játék. :( De így is egy órát maradtunk a játszin, még 2,5 év után is olyan jókat tudunk beszélgetni és ennek igazán örülök. :D ♥
A másnap kicsit döcögősen ment, délután is aludtunk 2 órát, pedig fél 12-kor keltünk. Nagyon készen voltunk ettől a melegtől és érezhetően jön a hidegfront, szóval nagyon lent volt szerintem a vérnyomásunk. Az este ismét hozott egy kis hűvöset és aktivizáltuk magunkat. Laci mondta, hogy maradjak még egy napot, de sose voltam még ott ennyit és igazán nem akartam zavarni. De az anyukája kijelentette, hogy egyáltalán nem zavarok és felőle annyit és akkor vagyok ott, amennyit jól esik. Sőt, már az a fura, ha nem vagyok ott. Ez nagyon jól esett és vettem a bátorságot és felhívtam anyut, hogy maradni szeretnék még. Tök jól fogadta, azt hittem haragudni fog, de nem tette.
Így hát elmentünk fagyizni is, jól esett az egész napos meleg után és szeretek fagyizni járni, mert
kicsit kimozdulunk és amikor az ember szerelmes, akkor jó együtt mászkálni mindenhova a párjával. :3 ♥
Aztán tettünk egy szép nagy kört biciklivel és egyszer csak naplementekor megelőzött minket egy rendőr kocsi. Nagyon megijedtünk, mert se láthatósági mellény, se világítás, se csengő, se prizma nem volt és ezekért kegyetlenül megbüntethettek volna minket, de szerencsére nem akartak kötekedni és elhúztak mellettünk. Gondolhatjátok mekkora kő esett le a szívünkről. Huh...
Nem kísértettük tovább a sorsot, inkább visszakecóztunk Laciékhoz. Este filmeztünk és már el is jött a másnap. A mai nap is az olvadásról szólt, de legalább együtt sültünk meg! :'D ♥
Nagyon jól éreztem magam ezalatt a 3,5 nap alatt és remélem, hogy mostantól ilyen jól fognak alakulni a dolgaink. ♥ Nem akarok semmit elkiabálni, de jó lenne, ha minden így maradna.
Fura lesz ma egyedül aludni és úgy felkelni, hogy nem fekszik mellettem és nem mondja azt, hogy milyen gyönyörű vagyok, pedig még a fél szeme csukva van az álmosságtól. Hiányozni fog ez a pár nap, de itt az egész nyár és remélem, hogy minden ilyen jó lesz a továbbiakban is.
Ma designt cseréltem, mert az előző nem igazán tetszett. Erre most büszke vagyok, ez olyan Kykkys lett. :D
Amúgy mostanság nem sok minden történt velem. Itthon vagyok és szerda óta Lacit se láttam, de elvileg holnap vagy hétfőn megyek hozzájuk.
A tegnapom is elég unalmasan telt, mostam és takarítottam. Kb. ennyi volt. Nem igazán volt kedvem semmihez, egyszerűen megmozdulni is fájt. Ma reggel 7-kor arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a fejem és egyből rohantam is a kis bogyós dobozunkhoz, hogy bekapjak egy fájdalom csillapítót. Úgy tudtam csak visszaaludni, hogy a fejemet a hideg falhoz nyomtam, mert amikor fáj, akkor nekem enyhíti a hideg a fájdalmat. De csak a bal oldalam lüktetett, mert kiskoromban neki szaladtam az asztal sarkának és a szemöldökömnél kicsattant a fejem. Ezt szépen bevarrták, egyébként nem is látszik, csak borzasztóan kényes és állandóan minden kis időjárás változást megérez. Mint a törött ujjam. Az is sajog. xD
Anya 8-kor keltett, hát volt mát jobb ébredésem is, a fejem még mindig szét akart robbanni.
Bevettem még egy fájdalom csillapítót, hátha... Kicsit jobb lett és menni is akartunk a temetőbe, de elkezdett zuhogni. Végre kisütött a nap, én is viszonylag jobban lettem és el tudtunk menni. :)
Fél év után VÉGRE megcsinálta mama sírját a sírköves és azt mentünk megnézni. Szerencsére jól sikerült és anyuval kicsit megnyugodtunk. Nekünk már csak ő van.
Még az apai nagyszüleim élnek, de olyan, mintha nem is lennének. Magasról tesznek ránk. Itt laknak kb 3 utcára és kb 4 hete nem láttam őket. Mama mindig jött, mert tudta, hogy egyszerűen nem érünk rá lemenni, ezért jött ő.
Meg aztán minek menjek hozzájuk, ha tudom, hogy nem is érdeklem őket? Elvégre még az sem zavarta őket, hogy pár hete már érettségim is van. :'D Pedig pontosan tudták, hogy mikor mentem szóbelizni, de aznap este csak úgy értesültek arról, hogy jól ment, hogy apa felhívta őket, hogy van-e kutyakaja és mellékesen megkérdezték. :'D Akkor sértettek meg a legjobban, mikor ballagásomra semmit nem kaptam tőlük. Évek óta tudják,
hogy ballagni fogok (persze szalagtűzőre se erőltették meg magukat, nagyanyám a fülbevaló kollekciójából odaadott egyet, hogy vett nekem fülbevalót. Ami szép és jó lett volna, csak azt már láttam korábban rajta. És ennyi volt a törődésük. xD) és ha nincs úgy pénzük, akkor ilyenkor az a szokás, hogy eltesznek. Még ha négy év alatt havonta csak 100 Ft-ot raktak volna félre, akkor is tudtak volna valami értelmeset venni. Arról nem is beszélve, hogy a másik két unokájuk még olyan kicsi, hogy nem valószínű, hogy megélik a középsulis ballagásukat. De ki tudja.. lehet már az általános sulist sem...
És most azt gondolhatjátok, hogy önző vagyok és sokat várok el, de a történethez az is hozzá tartozik, hogy nagyanyám minden héten jár fodrászhoz, kb 15 ezret tuti elver egy nap alatt a boltban, ruhát vásárol magának és ha nem jó rá, akkor idelöki nekünk, miközben a 74 éves szívbeteg nagyapám még mindig kőművesként húzza az igát, hogy eltartsa nagyanyámat. Na, most ha csak egy nagyon apró részét eltette volna annak, amit minden nap elvert, akkor tudott volna venni az unokája ballagására valamit. Vagy esetleg ide tudta volna adni azt a pénzt. És itt most nem 10 ezrekre gondolok, csak egy ezres is jól jött volna, hogy gondoltak rám. Mert azt már megszoktam, hogy se mikulásra, se gyereknapra nem kapok tőlük már semmit, mert elvileg "felnőttem". Ami elég gáz kifogás, mert a Laci nagyszüleitől több mindent kaptam ezekre az alkalmakra, mint tőlük. Azért szerintem ez durva.
Én tényleg soha nem várok sokat, egy tábla csokinak is igazán tudok örülni, mert itt nem arról van szó, hogy mit kapok, hanem hogy kapok! A törődés és az odafigyelés hiányzik.
Most, hogy nagyjából felvázoltam a helyzetet, így már jobban megérthetitek, hogy miért hiányzik ennyire mama és miért szeretem jobban és miért ragaszkodok jobban a halott mamámhoz, mint az élőhöz...
Azt hiszem tényleg kezdek felnőni, mert a gyerekek még tudnak önzetlenül szeretni, de pár éve felnyílt a szemem és már a szeretetem is megváltozott néhány családtagom iránt.
Hát ez ilyen. Bocsi, hogy így kifakadtam, de elég rosszul esik ez az egész.
Vasárnap írtam utoljára és ma csütörtök van, úgyhogy hosszúú lesz a beszámolóm. :D
Hétfőn fodrásznál voltam. Most jobban bekékültem, de a hajamból eléggé levágott és így kicsit
rosszul éreztem magam. :( Szerettem, hogy annyira hosszú volt T___T Elvette az erőm :'(
Kedden Laciék aludtam és este felé elmentünk focizni. Vittük Tomit és az unoka tesójukat , Sankót is. Olyan gonosz volt velem mindenki. Anyuékkal telefonáltam és ott gúnyolódtak, hogy óvatosan, ne akarjam már az utolsó gimis nyaramat ágyban fekve tölteni... Aztán Laci anyukája is megkérdezte, hogy én is focizok? :O (mert átöltöztem) És mondtam, hogy igen. Erre burkoltan megkérte Lacit, hogy vigyázzon rám helyettem is. Köszönöm emberek a belém vetett hitet. Komolyan... :'D De jelentem foci közben nem törtem el vagy ki semmim, csak amikor indultam Laciék, akkor a magassarkú szandámban az első lépésnél kifordult a bokám, de túlélem. xD
Játszottunk kicsit, bár elég hülyén éreztem magam, mert nagyon béna voltam és csak hátráltattam a többieket és ezt nem szeretem. Ezért szoktam inkább csak megfigyelni a dolgokat. Aztán jött pár srác és Laciék kiálltak ellenük, szóval én szurkolóvá avanzsáltam. Nos, határozottabban jobban ment nekem a HAJRÁLACIIIII, mint a passzolgatás vagy a kapura lövés. :'D
Aztán másnap elmentünk csak mi 3-an fagyizni biciklivel, mert ott volt Laciék unokahúga, akitől állandóan menekülünk. xD Visszafele a fagyizóból találkoztunk a mamájukkal, aki közölte, hogy a kiscsaj még mindig ott van. Így inkább visszafordultunk és elindultunk valamerre....
Nos, az a valamerre annyira jól sikerült, hogy összesen majdnem 18 km-t tekertünk. xD Elindultunk egy biciklis úton és csak hajtottunk bele a vakvilágba. Jó idő volt, hátszél és a dombok is lejtettek.
Vizünk is volt valamennyi és ivókutak is akadtak időnként(tudjátok, azok a régi kék falusi kutak ♥).
Találtunk egy tök szép és újonnan épített hotelt, ahol természetesen megálltunk fotózkodni. :D
5 óra után indultunk és már 6 óra volt, amikor egy dombon csak bumm... Laci biciklije ledobta a láncot. Na, itt egy csöppet mindenki bekakkantott, mert nem voltunk egy gyaloglós távolságra és
ráadásul nekem aznap este mennem kellett, mert másnap mindkettőnknek dolgunk volt... A fiúk visszatették a láncot és lassabban, óvatosabban, bicikli csere után visszafordultunk. Végül nem esett le 2-ra a lánc, de Tomi átvette a kerót és Laci a dombokon inkább húzta. Csak volt pár apró problémánk: az odafele út tökéletes volt, de egy elég kiszámíthatatlan bicikli is volt velünk, veszettül fújt a szembe szél és még a nap is jól a szemünkbe sütött. Úgyhogy a visszafele vezető út már nem volt olyan felhőtlen, de még így is jól szórakoztunk.
Minden esetre megbeszéltük, hogy legközelebb szervezettebben és más biciklikkel indulunk el. :'D
7 óra után estünk be Laciékhoz. A vacsora mellett beszámoltunk az anyukájának az eseményekről és már indulni is kellett a buszhoz.
Szeretem, amikor ilyen tevékenyen telnek a napjaink. :D Tökre élveztem az egészet. :) ♥ Olyan sportman lesz belőlem, még a végén lemegy a csokihasam (mert nekem nem sörhasam van xD).
Ma bementem a Megyóba, mert le kellett adni a diákomat és helyette kaptam egy ilyen diákhelyettesítő lapot, úgyhogy tudok venni bérletet, ami nagyon jó hír. :D Miközben vártam a buszt egy csávó elkezdett velem beszélgetni. Nekem halványlila gőzöm nem volt ki ő, de ezek szerint ismert xD
Amúgy beértem a Megyóba és kemény 2 perc volt az egész, de még talán annyi sem. Szerintem ezt az ofőnek kellett volna intéznie, hiszen csak össze kellett volna szednie a diákokat és kiosztani ezeket a lapokat...De hát Mártáról beszélünk...
Aztán elmásztam a buszvégre, ahol végre tudtam venni bérletet és szépen leültem a buszmegbe. A pad szélén bambultam, amikor egy jól láthatóan fogyatéékos csávó teljes lendületből megindult felém, aztán mellettem leguggolt és berakta a szemetet a bokorba. Én annyira meglepődtem és meg is ijedtem, hogy köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Egy velem szemben álló csajjal csak néztünk meglepett fejjel egymásra. A csávó el is húzott egyből. Én meg nem nyúlok a szeméthez, ki tudja milyen koszos és mik vannak benne...
Közben találkoztam egy volt osztálytársammal és beszéltük az érettségi eredményeket. A busz már megérkezett és vártuk a sorunkat a tömegben. Kérdezett engem is, soroltam a jegyeket meg a pontokat és egyszer csak azt vettem észre, hogy több ember is döbbenten néz rám. Hát igen... Egy kék hajú, full feketébe öltözött csajból nem biztos hogy ezt nézték volna ki... Muhahaha. Ezért ne ítélj külsőre! ;D Mondjuk hazafelé eléggé felhúztam magam, mert a buszon egy vénasszony állandóan hátra nézett és bámult. De nem azzal a csodálkozós bámulattal, hanem rosszindulattal. Még a leggyilkosabb nézésem se végezte ki, egész úton nézett.. Ááá. Olyan idegesítőek az emberek. Lehet kevésbé bunkó módon is megnézni valamit vagy valakit. Nem kell pofátlanul megbámulni mindent és mindenkit, ami és aki csak egy kicsit is másabb... Undorító -.-
Na, ennyit az elmúlt napokról. Voltak még dolgok, de már így is jó hosszúúúúúúú bejegyzést írtam.
Majd jelentkezem.
Az előző bejegyzés igencsak szomorúra sikerült. Tény, nagyon rosszul esett és eléggé magányosnak és elhanyagoltnak éreztem magam. Lacinak vannak korszakai, amikor nem tudom miért, de egyszerűen nem érdeklem és nekem ez nem tetszik. Ez is egy ilyen korszak volt. Átbeszéltük, haragudtunk, sírtam, megoldottuk (remélem).
Szombat délután jött hozzánk, akkor már 6 napja nem láttam. Ami a legjobban fájt, és ezt sokszor elmondtam az elmúlt napokban neki, hogy egyszerűen 6 napig eszébe se jutott velem találkozni. Ez még mindig elkeserít és megrémít egyben... :/
De kaptam tőle virágot, hogy ne haragudjak az elmulasztott évfordulóért és elhozta az óriáslegyezőt is, ami eddig a szobája falát díszítette, de lecserélte poszterekre, így nekem adta, mert tudja , hogy nálam jó kezekben van. :)
Akkor még kicsit mérges voltam rá, de jó volt újra látni. Nem tehetek róla, ilyen ez a szerelem...
Anyuékkal bográcsoztunk egyet, marha pörköltöt főztünk. Közben apa megfürdette a kutyát, ami külön látványosság volt és utána menekültünk előle. :'D
Egész jó hangulatban telt el az este, végül kész lett a pörkölt és jól beettünk belőle. Engem gurítani kellett. xD
Az idő nagyon meleg volt, főleg a lakásba volt beszorulva a levegő, így elmentünk sétálni olyan este 10-körül. De hát a falu nagyon csendes, szinte egy lélekkel sem találkoztunk, pedig még a játszótérre is elmentünk. Jól éreztem magam, szeretek Lacival sétálni. Kb 1 órát voltunk távol. Utána az éjszaka is elrepült.
Ma meg kihívás videókat csináltunk,mert kiírtam a Retard Művekre, hogy mondjanak nekünk challengeket és egész sok összegyűlt. Úgy belejöttünk, hogy 2-t is felvettünk, csak Lacinak még össze kell őket vágnia. :) Jól szórakoztunk és elrepült a délután is.
Este bekísértem Debbe, mert holnap megyek fodrászhoz és hajfestéket kellett vennem, csak hát ilyen festék nincs minden boltban, úgyhogy a Tescoba mentünk el. Vettünk 3 db Batman plüsst, kb. 250 Ft-ra voltak leakciózva, mert a DC őrület ellenére sem vitték el őket. Bár elég drágán is adták anno 2500 Ft környékén lehettek. Nem lehetett őket otthagyni. Szóval most van Lacinak, Tominak és nekem is ilyen plüssünk. ^^ Sikerült megvenni a festéket is és vettem egy telefon tokot is. Tök jól néz ki, nagyon menő, csak nem fér bele a telefonom. Eléggé agyfaszt kaptam ettől. Majd lehet megpróbálom eladni valakinek, mert zsír új és tényleg jól néz ki. Pink és fekete koponyák vannak rajta. :(
Aztán elbúcsúztunk és már itthon is vagyok. Remélem most már rendeződnek a dolgaink, mert ez a hétvége 1-2 bakit leszámítva nagyon jól telt Lacival és én szeretnék egy jó kis nyarat eltölteni vele. ♥
Persze tavaly is így álltam hozzá, csak ő nem állt így hozzám. Félek egy kicsit, hogy mi lesz és meddig tart ez a teperős korszaka (ugye az elfelejtett évforduló miatt), de remélem nem hagy alább a törődése.
No, de ez már a jövő zenéje. Holnap kb 3-4 órát fogok ülni a fodrásznál, mert megint le kell szívatni a hajam, mert már van egy jó 2-3 cm-es lenövésem, de most van végre időm elmenni.Remélem nem rontja el nagyon és ismét jó kis kék színű lehetek :3
Talán holnap is írok majd, ha lesz mit.
