"Ez az utolsó éjszaka és többé nem kel fel a nap..."

Nos, igen. Újabb nyár végi bejegyzés. :( Bár most nem annyira keserű, mint a tavalyi. Inkább csak keserédes.
Vasárnap tartottuk a szülinapom, mert ugye 3-án lesz és addigra totál depis leszek és nem is tudnánk hétköznap megünnepelni. Anyu hívta papáékat és megengedte, hogy itt aludjon Laci. Aminek nagyon örültem, hisz ritka alkalmak egyike ez. Bár azt vettem észre, hogy mostanában jobban ki vannak békülve ezzel. Ideje volt már. Több mint másfél éve járunk. xD
Anyu csak délutánra hívta a vendégeket, így volt időm egy kicsit alkotni. Átfestettem ezt a babámat. Mostanában ez köt le. ><

Utána mentem is be Laci elé Debbe, olyan fél 4-körül. Kaptam tőle bombont meg virágot *-* (meg ugye a Sevenfoldos pólót)
Elpanaszolta a dolgait az úton. Így hozzánk már kicsit felszabadultabban érkezett. Nemsokkal ezután Kati mamáék is megérkeztek. Csak egy valaki hiányzott szörnyen a családi körből.. :'( ♥
De jó volt. Laci kicsit jobban meg tudott most nyílni, elég sokat beszélt. Elmeséltük a nyaralást, mutogattunk képeket.
A kaja nagyon fincsa volt, anya igazán kitett magáért *-* Tortám ugyan nem volt, de én kértem, hogy inkább csináljon egy nagy adag tiramisut, mert a tortát nem szeretem. ><

A legvicesebb jelenet az volt, amikor behívtam őket a szobámba, hogy nézzék meg, mit kaptam anyuéktól (egy scannert) és nagyba dumálok, hogy itt nyílik, itt nyomtat, de papa csak a földet nézi és így szól: "-Milyen hibátlanul raktam le ezt a parkettát." Én próbálkozom tovább mondani a kütyümről a dolgokat, erre bejön Kati mama: "-Ez az első parkettázása papának és milyen szép! Még a sarkok is tökéletesen illeszkednek."
Na, akkor feladtam. xDD Lacival jót röhögtünk ezen. xD
Aztán elmentek és selfiezgettünk anyuékkal. Hát, ott is volt röhögés bőven. xD Szegény Lacit néha sajnálom, hogy ennyire bolondok vagyunk, de úgy tűnik egész jól hozzánk szokott már . xD
Aztán anyu nagy kocka, így fel kellett egyből tenni a képeket Facebookra.
Végül be is esteledett. Szörnyen melegek voltak a szobák, így fél 10 körül elmentünk sétálni. Egy teremtett lélek nem volt az utcákon. xD Még a játszótérre is kimentünk, felmásztunk a játékokra és közben beszélgettünk. Rengeteget tudunk beszélgetni. A nyaralás alatt is állandóan dumáltunk valamiről. Ami jó. Kicsit féltem, hogy 4 nap alatt mondjuk megunjuk egymást, de semmi ilyesmi. Olyanok voltunk, mint egy ifjú házaspár. Hihi *-*

Kb. 1 órás mászkálás után hazajöttünk és a szomszéd háza előtt ez a jóember belelépett egy rajzszögbe. ._. :( Mindig történik vele valami. :( Gyorsan lefertőtlenítettük, sebtapaszt rá és gyógypuszit is kapott.
Végül elszállt az éjszaka is, 11-kor keltünk fel. Ettünk, aztán megint bealudtunk és majd csak fél 3-kor ébredtünk fel újra. Az értelmező kéziszótárban a lusta szó mellett mi vagyunk az illusztráció. xD
Aztán olyan 5-körül elmentünk fagyizni, tök fincsa volt *-* A boltba vettünk inni és rágcsát és kiültünk kicsit a padra. A volt sulimban évnyitó volt. Áh, szörnyű volt belegondolni, hogy holnap mi is.. :'(
Az volt a szerencse, hogy Laci itt volt velem, mert tuti megint olyan depis lennék, mint tavaly. Akkor még bőgtem is. :"D
Bár már nem sokkal ezután mennie kellett, de most bekísértem, mert addig is együtt lehettünk. Végül el kellett válnunk és mindketten hazaindultunk

Hát, ha a nyár első fele is ennyire fantasztikus lett volna, mint az utolsó fele, akkor elmondhatnám, hogy ez volt AZ a nyár. De nem. Mert majdnem szakítottunk és sokat voltam egyedül. Szóval sok jó de sok rossz emlék is fűződik a 2015-ös nyaramhoz.
Nagy aggodalmakkal indulok holnap el, hisz itt az érettségi, nyelvvizsga, vezetés... áh.. De ezek mellett amiatt is aggódom, hogy milyen lesz Laci. Jobban félek ettől, mint az érettségitől. Mert ha megint visszaváltozik olyanná, mint amilyen évvége fele volt, akkor nekünk végleg befellegzett... :( Remélem nem így lesz és minden így marad és együtt válunk felnőtté, együtt ballagunk, együtt maradunk. Mindent ezután is együtt csinálunk.
De ez már a jövő zenéje.

Ég veled 2015-ös nyár. Jöjj minél hamarabb, 2016-os nyár! :'(

Sayonara.

Nyár végi nyaralás :D

Figyelem! A bejegyzés hozzám képest is hosszú! Aki nem akarja, hogy kifolyjon a szeme, az ne olvassa el! XD

Ezt is megéltük kérem alássan, hogy Lacit nagy küzdelmek árán el tudtam cibálni nyaralni :D
25-én kedden délután mentünk busszal. Az út kb. másfél óra volt.

Eléggé ki voltam dőlve, mert előző este kemény 4-5 órát aludtam, ami nekem iszonyat kevés. Izgultam, meleg is volt, úgyhogy 3 óra körül tudtam csak elaludni és anya reggel bejött elbúcsúzni 5-körül. Aztán nem tudtam visszaaludni az én drága madaramtól, ugyanis kb 5-től 9-ig folyamatosan
ordítva visított. .__. Én egy piszok türelmes és állatszerető ember vagyok, de akkor és ott ki akartam tekerni a nyakát. Semmi nem segített. Letakartam, akkor is mondta a magáét, bezártam az ajtót, hogy ne lásson és én meg ne halljam, de semmi... Végső elkeseredettségembe bejöttem a belső szobámba, előkotortam a hálózsákom, magamra zártam a 2 ajtót és lefeküdtem a földre aludni. xDDD Just Kykky. :"D De így sem sikerült elaludnom, mert addigra olyan szinten fortyogott bennem a düh, hogy nem tudtam álomba szenderülni.
Végül 9 után az én drága madaram elhallgatott, mert rájöttem, hogy reggel anya elfelejtett enni adni nekik és én ezt megtettem. Utána csend volt és tudtam még pár órácskát aludni.
Utána készülődés és ismét magas pulzus, ugyanis úgy vártam már ezt az egészet, mint egy kisgyerek.

Az úton jókat beszélgettünk Lacival, fel sem tűnt a 1,5 óra. Csak kicsit be voltunk rezelve, mert a busz nem írta ki, hogy hol vagyunk épp, de megoldottuk a dolgot és jó helyen szálltunk le.
Térkép elő, keressük meg a szállást... Ami elvileg csak egy egyenesen és aztán jobbra tartó út lett volna... Hahhaaa...  No .__. Eltévedtünk a melegben, 2 nagy táskával mindketten és egy csávó majdnem elütött minket, de megállt segíteni. Igaz, először külföldinek nézett  minket, de aztán tisztázódott benne, hogy elég jól beszéljük a magyartot. De ezt az utcát nem ismerte, pedig 10 éve lakik Poroszlón... Na, fasza xD
Mentünk, mendegéltünk és egyszer csak felnézek jobbra és

Bejegyzés.rar

Ahoy!
Szörnyű mennyire gyorsan telik az idő.
Szerda este Laciék aludtam, bár most későn mentem, mert anya hetek óta ígérgetett meggyszósz (ami jelen esetben most szeder szósz volt) pirított grízzel és sült csirkemellel megvalósulni látszott, így huncutul megvártam, míg kész lesz. Jól bekajáltam a forró cuccból és aztán rohantam is a buszhoz. Fhú, voltam már jobban is .. :"D
Na, de végül megérkeztünk hozzájuk. Tomi tök aranyos volt, kaptam tőle egy tábla csokit. Mivel tudtam, h másnap tartják a szülinapját, így én is felköszöntöttem.
Aztán eltelt az este, a másnap is. Megjöttek a rokonok. Eleinte nem is volt gáz, de aztán tébollyá vált az egész. Omg. Még sose kívántam, h menjek haza Laciéktól, de most imádkoztam. Persze nem Lacival volt bajom, szóval ő is valahogy így volt ezzel... De túléltem/tük. És ezt leszámítva nagyon jól éreztem magam náluk.  :)

Bár a szederszósz adott a gyomromnak, azóta se tudok normálisan enni. :"D Mivel egész nap zuhogott, így 20-án nem mentünk sehova, de legalább Lacival lehettem. Úgy tűnik ezen a nyáron már ez is nagy szó. :"D

Aztán hazakullogtam. Annyira hideg volt, hogy vacogtam és még egy bazi nagy pók is az én hajamba
telepedett bele. De annyira fáradt voltam, hogy arra se volt energiám, hogy visítsak vagy legalább megijedjek. Egyszerűen csak megöltem és lehúztam a wc-n. Mint valami robot. :'D

Reggel anya keltett és elmentünk az Auchanba. Jól esett egy kicsit vele is kimozdulni. Jól elvoltunk. Vettünk kaját, sulira még semmit, mert erősen tiltakoztam ellene. xD Aztán elmentünk a temetőbe és jöttünk is haza. Nem bírom én ezt a frontot. xD Délután olyan 3-tól 7-ig aludtam. Minden egyes porcikám fájt. Ehh... A hasamról meg ne is beszéljünk. Úgy döntött, hogy az Auchan közepén kezd el csikarni. .___. Szerencsére nem lett baj, de elég rossz volt így vásárolni. Aztán persze jobban lettem, de ma se sok mindent ettem. ><

Szóval tömören ennyi az elmúlt pár napról (omg magamhoz képest iszonyat rövid ez a bejegyzés :O)

Végre új Escape the Fate szám! *-*

Na, pá!

Újra együtt :D

Gyáh, végre eljött a mai nap is!
A tegnapot már könnyebben viseltem. Este felhívtam és már akkor itt jártak a közelben. Aztán nem

soká már beszéltünk facebookon is és persze hamar elment aludni, de én annyira be voltam sózva a másnapi találkozás miatt, hogy alig tudtam elaludni és ráadásul megint annyira melegem volt, hogy egy csomószor felkeltem. Álmosan, kótyagosan de boldogan másztam ki az ágyból reggel és mire észbe kaptam már a zsúfolt buszon utaztam. A buszvégnél már a torkomban dobogott a szívem és amikor megláttam köszönés nélkül a nyakába ugrottam. Omg. Olyan volt, mintha évek óta nem láttam volna... T_T

A drága egy fekete zacskót nyomott a kezembe. "Szuvenír"-mondta.
A busz már indult is vissza hozzánk, így ott bontottam ki. Egy Sevenfoldos pólót és egy tábla csokit kaptam tőle *-* Jujj, annyira örülök neki. :3 ♥
Aztán szépen elsétáltunk a postára és a gyógyszertárba, mert anyu megbízott ezekkel. Meghívtam egy fagyira a hűséges kísérgetésért cserébe, aztán vett egy colát és jöttünk is haza. Apa nem sokkal utánunk érkezett, együtt megebédeltünk.
A buszon, a postához vezető úton, a házunkhoz vezető úton, ebéd közben, ebéd után végig csak mesélt. Jó volt hallani a sztorikat. Mutogatott fényképeket is, videót is csinált csak  nekem, hogy meg tudjon mutatni mindent... Nagyon aranyos volt. ♥ Egész nap a sarkában voltam, el sem engedtem szinte.

Így távol lenni egymástól teljesen más, mint mondjuk suli időbe. Mert ugye ott este mindig órákig beszélünk facen vagy ritkán skypeolunk is, néha össze is futunk, de itt... Naponta 2-3 perc telefon meg elvétve 1-2 facebook üzenet és kész. ._. Áh, nem tudom h bírtam ki. :"D Még a netes haverjaimhoz se volt kedvem. Nem is beszéltem velük. Pedig amikor magamra hagyott nyár elején, akkor őket kerestem fel elkeseredettségemben, de most még ehhez sem volt kedvem. ._.

Furcsa mennyire hozzá tud nőni egy ember egy másikhoz. 1,5 éve még idegenek voltunk egymásnak, nem is ismertük a másikat,most meg szinte megpusztulunk egymás nélkül. És minél régebb óta vagyok vele, annál nehezebb távol lenni tőle.

Szinre 180 fokos fordulatot vett a személyiségem. Régen bírtam és vágytam az egyedül létet, lenéztem a szerelmet, utáltam a romantikát, tartottam a férfiaktól, undorítónak találtam a csókot... Most meg.. :"D A régi önmagam rám sem ismerne. De nem bánom. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy begyepesedett, magányos, morgós nőszemély maradjak. Az a korszak elmúlt. Persze néha előjön, de már nem az az uralkodó a személyiségemben.

És egyre inkább azt veszem észre, hogy mióta mama meghalt rettegek attól, hogy egyedül maradok. Nagyon nagy űrt hagyott bennem a halála és nehezen tudom kitölteni. Talán soha nem is fog teljesen kitöltődni. De szükségem van Lacira. Jobban , mint valaha, mert szörnyen gyenge vagyok. Próbálok erős lenni, de néha nem megy és olyankor jól esik a kezei között elveszni a semmibe.
Persze ez nem azt jelenti, hogy csak társ függőségből vagyok vele. Ilyesmiről szó sincs.  :)

Nah, megint elkalandoztam... Szóval nagyon jó volt újra vele lenni, de sajnos annyira hamar eltelt ez a nap, hogy szinte nem is hiszem el, hogy vele voltam... :"D Nem akart elmenni, de sajnos most nincs más választása.. :/
Hát, lehet, hogy ő a támaszom, de most az elkövetkezendőben nekem kell az övévé válnom és vele együtt küzdeni, támogatni és segíteni amiben csak lehet...

Nos, ennyi lettem volna mára. Pá!

Helyzet jelentés

Yo! Rég nem írtam.
Lassan vége a nyárnak, bár nem sok mesélni valóm volt, így inkább hanyagoltam a blogolást. Nos, névnapomon ott aludtam Laciék. Kicsit mérges voltam rá, mert nem jött ki elém a buszmegbe és

 nem tudtam mire vélni ezt. Azt hittem elfelejtkezett rólam. Így hát elég morcosan érkeztem meg hozzá, aztán kiderült, hogy a virágárus elsz@rta az időt és épp, h csak haza estek Tomival az érkezésem előtt. Kaptam egy gyönyörű rózsát és egy Targaryen medált. Nagyon örültem neki és a haragom is elszállt. Laci hirtelen kitalálta, h aludjak ott, ami vicces volt, mert ugye nem vittem magammal semmit, de megoldottuk. Került ruha, fogkefe meg minden, szóval no problem. :)
Egész sokan felköszöntöttek a családból, meg kaptam pár köszöntést facebookon is.
Aztán nem nagyon emlékszem már, hogy mit csináltunk még azon a héten. Azt hiszem találkoztunk még 1x vagy 2x.

A kövi héten Laci már utazott Timóékhoz Pestre 4 napra. Elég elcsigázott voltam ettől. Szörnyen szomorú voltam, h 4 napig nem nagyon lesz ember, aki hozzám szóljon és haragudtam is, amiért így itt hagy és 4 napot elpocsékol az amúgy is kevés együtt  töltött időnkből. Mert ez a nyár nem rólunk szólt, az tuti. Szerintem többet voltam itthon egyedül, mint vele. Ami nagyon rossz érzés, mert tavaly egész nyáron sülve-főve együtt voltunk és mivel már egymásnál aludhatunk, ezért én hülye, naiv abban reménykedtem, hogy le se szakadunk egymásról.
A nem túl sok élménybeszámolós blogbejegyzés is mutatja, hogy nem olyan lett ez a 2 hónap, mint amit vártam. A szeptembertől pedig egyszerűen rettegek. Nem akarok érettségizni. Olyan macerás. Amúgy is kevés időm lesz, de így... Ott a nyelvvizsga, el kéne kezdeni a kreszt is... Áhh... Tébolyda.
És nem vagyok megelégedve a nyárral. Úgy érzem pocsékba ment egy csomó része. Nagyjából a 3/4-e. :(
Persze voltak jó pillanatok is, de azt hittem ez lesz életem nyara, a nagy betűs nyár, amire 80 évesen majd sajgó derékkal a karosszékben ülve sóhajtozva gondolok vissza. Haha... no. ._.

Laci csütörtökön utazott és kedden ott aludtam náluk. Jó húzás volt ez tőle, mert lehet sejtette, hogy miként is gondolok erre a 4 napos dologra és ha utazás előtt sem találkoztunk volna, tuti eldurran az agyam. De így harag helyett iszonyatos szomorúságot éreztem. Szerda este nem akartam elengedni,