2015. február 22., vasárnap

Halihó :D

Üdv népek! :D
Ma kicsit jobb kedvem van. Igazából semmit nem csináltam egész nap, csak aludtam, ettem, filmeztem, bambultam és firkálgattam. Próbáltam valami értelmes és komolyabb rajzot összehozni, de az nem sikerült. Úgyhogy csak egy ilyen kis firkát mutathatok most meg nektek:

Lacinak sikerült letennie a kressz vizsgát. Nagyon büszke vagyok rá. :D Csütörtökön sütöttem neki sütit. Azt, amit ezelőtt elrontottam. Most jól sikerült. Nem lett tehénlepény (csak az első csapat xD) és nem csípett. Laci megette a felét. :D És a szerencsekarkötő, amit meglepiként csináltam neki tényleg szerencsét hozott. *w* Mondjuk az én szerencsém meg elszállt. Úgy bedurrant a térdem, alig bírtam 1-2 napig el és hazabicegni a suliba. >o<"
Tök laza volt a hét, szerdán és csütörtökön a felvételik miatt csak 3 óránk volt megtartva. Ebből szerdán az 1. elmaradt és csütörtökön a 3. is . Mondjuk az a genyó matek tanár nem szólt volna, hogy ne várjuk és menjünk nyugodtan haza. Ráadásul még csütörtökön el is aludtam, anya nem keltett. :') Úgy rohantam, mint egy hülye, de végül beértem. ^^"
Pénteken és szombaton Laciztam. Mondjuk a szombat kicsit laposra sikerült. Szegény meghúzta a hátát de még így is eljött hozzánk, aminek nagyon örültem. Csak valahogy  most nem volt az igazi. Mindketten fura passzban voltunk. Mondjuk megnéztük a Doboz trollokat. Kicsit csalódott vagyok. Cuki meg minden, de történet szempontjából többre számítottam. :(
És megnéztük a Fekete vitorlák egyik részét. Mindketten nagyon rá vagyunk kattanva, piszok jó sorozat. Kár, hogy utol értük és várhatjuk az új részeket hetente. :"( Szüpp szüpp.
Igazából más nem nagyon volt a héten. Jól esett kicsit lógni. Az utóbbi hetek nagyon stresszesek és hosszúak voltak.

Mint láthatjátok designt cseréltem. Most nagyon elégedett vagyok a fejléccel, sok meló volt vele. :) És megtaláltam pár régi eoldalas fejlécemet, amik még azon a blogon voltak. Aki nem tudná 1 évig eoldalon blogoltam, majd fogtam magam és annak összes tartalmát és átköltöztem blogspotra. Hogy milyen jól tettem! :D Szóval ezen a linken megtaláljátok őket. xD Én jót mulattam rajtuk. :"D

Ez most ilyen rövidke bejegyzés lett. Nyah, remélem legközelebb több és vidámabb dolgokkal szolgálhatok.
Pá! :3

2015. február 14., szombat

Valentin-nap és az előzmények

Óóó és igen :D Végre egy hosszú, nehéz és stresszes hét után eljött a pihenés, a Lacizás és a boldogság ideje. Borzasztó hetem volt. Mindenből írtunk, mert miért ne és Laci egész héten nagyon beteg volt, így érte is aggódtam és depiztem, mert nem tudtunk találkozni.
Szerencsére csütörtökön már egész jól volt, így anyuék megengedték, hogy náluk aludjak Valentin nap alkalmából :D Nagy készülődésbe voltam már hétfőn. Egy szív alakú papírdobozt gyártottam neki. Sajnos nem sikerült olyan szépre, mert egy réteg papírmaséval is bevontam, hogy a kartonnak még jobb tartása legyen. Csak sajnos ahogy száradt itt-ott felhullámosodott. Aztán egész éjszaka száradt és kedd este festettem be vörös temperával. A tetejére meg ráírtam, hogy Lacinak. :)

Apropó szerdán Megyós farsang volt, ami annyiból állt, hogy aki beöltözött, az felelésmentest kapott. Igaz, vannak olyan tanárok, akiket ez hidegen hagy, de a többségük jó kedvel fogadta, hogy maskarában ülünk bent az órájukon. Én felvettem a Dead Master pareszom meg a cicafülem és részemről ennyi volt. De még egy ilyen kis semmiségtől is húzta a száját a sok tucat táncos ribanc, hogy úristeeeen ennyit ér valakinek a felelésmentes. Amúgy nem csak azért öltöztem be. Mivel töri tz-t írtunk, a biosz tanárt meg nem érdekli az ilyesmi és simán feleltet, úgyhogy így is úgy is tanulnom kellett. De poén volt. ^o^

Aztán jött a dráma. Lefeküdtem aludni délután egy picit és apa nagy sebbel lobbal kelt fel, hogy jöjjek, mert két szerencsétlen kis cinege beleragadt az egérragasztóba. Szegények tiszta ragacsosak voltak és rettenetesen meg voltak rémülve. Kb. egy órán keresztül próbáltuk leszedni róluk a ragasztót kis ecsettel és napraforgó olajjal. Sajnos az egyik nagyon beleragadt és rengeteg toll lejött róla, ami télen nem ad túl jó kilátásokat neki. Nagyjából leszedtük róluk a ragasztót, de vizes volt a tolluk, így apuval behozattam a régi madár kalitkát (még jó, hogy 3 db is van, mondjuk ebből 2 foglalt) és betettük őket, hogy megszáradjanak. De látszott az egyiken, hogy nagyon nagy stressz érte és lehet emiatt nem fogja túlélni. Sajnos így is lett. Reggelre szegény elpusztult, de a másik jó bőrben volt, így elhatároztuk, hogy dél körül, amikor jó idő van, kiengedjük. Sajnos mire pénteken hazaértem már látszott, hogy gubbaszt. Jó idő volt, így mondtam apának, hogy tegyük ki a kertbe egy kis fa alá, legalább a természetben pusztuljon el szegény és ne bezárva egy kalitkába. Mert szerintem borzasztó lehet egy vad madárnak egy kalitkában elpusztulni. Láttam,  hogy még az utolsó erejével felnézett és mintha megörült volna a szabadságnak, próbált repülni, de túl gyenge volt. Sajnos ő sem élte túl. :( Nagyon szomorú, de mi mindent megtettünk ami csak tőlünk telt. Valószínűleg sokkot kaptak.
Szomorú vagyok emiatt, mert imádom a madarakat, ők a kedvenc állataim. Annyira szeretem őket, hogy amikor jövök haza suliból és anyuval telefonálok és a parkon megyek keresztül és hallja, hogy "Jajj,te kis cuki dagadék, úgy megugyulubugyuluználak", akkor tudja, hogy varjat láttam. ><

Nyahszóval csütörtök este megcsináltam a sütit. Egy egyszerű receptet választottam, mert a tavalyi évben a torta elég nagy sírógörcs kíséretében készült el, úgyhogy most biztosra mentem. Kicsit kevésnek érzem ezt az ajándékot, de nem tudtam már mit kitalálni neki. :/

Pénteken szaladgáltam, mint a mérgezett egér, siettem haza, hogy lecuccoljak, felcuccoljak és induljak Laciék. De péntek 13 alkalmából ugye elpusztult szegény kis cinege. :'( Aztán siettem, mint egy őrült. Gyorsan bepakoltam a cuccaim, még körmöt is festettem és go a  buszmegállóba.
17 perc zötyi, átszállás, 32 perc zötyögés. Végre megérkeztem és Laci jött felém a buszmegállóba. Annyira boldog voltam. Szomorkodtam a cinege miatt, de örültem is, hogy végre találkozunk. :)
Egyből oda is adtuk egymásnak az ajándékokat, mert a sütikém megolvadt volna, meg minek várni szombatig? ><
Azt hiszem ízlett neki a sütikém. Vagy is remélem. Körbe hordozta a családban és mindenkinek vennie KELLETT belőle. Hihi :D
Én egy nagyon édes szív alakú párnát kaptam, mindjárt mutatok róla képet. :D És persze hozzá egy Raffaellot. :) Nagyon örülök neki. ^o^
Úgyhogy Laci Macinak lesz egy új társa, L. Párna :D Hihi :) Amúgy ma egy éves Laci Maci. Pont egy éve kaptam őt Valentin napra :3

A péntek éjszaka és a ma délután nagyon gyorsan elszaladt. Régen éreztem magam ilyen jól és rég volt az, hogy ennyi időt töltöttünk együtt. Múlt héten se nagyon találkoztunk és ezen a héten se. Kezdtünk eltávolodni egymástól és ezt mindketten éreztük. Nagyon féltem, hogy mi lesz ha ez így megy tovább, de szerencsére minden visszatért a régi kerékvágásba és most szörnyen boldog vagyok. *-*  Habár péntek 13 ismét lecsapott . Laci kivágott egy kis darabot az ujjából, véletlenül úgy sikerült rálöknöm a tesójára, hogy beütötte a fejét a térdébe, lefejeltem a fülét és még ilyen finomságok. :( Szegény. Bántalmazza az asszonya. :(

Bocsi az ömlengés miatt, de mostanában nem gyakori, hogy én ilyen vidám legyek, így ezt meg kellett örökíteni. xD
Úgy tűnik megint egy hosszú bejegyzést sikerült összehozni, de ezen a héten bőven történtek dolgok még ezeken felül is. >o<"
Remélem nektek is ilyen kellemesen telt a Valentin napotok.
Majd még jelentkezem, úgy érzem mostanában tartalmas napjaim lesznek. :'D
Páá! :)

2015. február 7., szombat

Vásárlós nap :D

Üdv!
Kivételesen ma nem Laciztam, úgyhogy elmentünk anyumékkal először is kilincset venni, mert piszikét kijár. Őszintén nem is a mi kilincsünk lenne, ha nem romlana el és ki tudna menni az ember a házból vagy be tudná úgy csuki az ajtót, hogy nem marad a kezében a kilincs. xD
Aztán mentünk és vettünk nekem egy normális bakancsot, mert ugye a pesti kalandomkor kicsit hápogós lett a másik. Apropó, nem is írtam a szerdai napról. Pesten voltunk az osztállyal Rembrandt és Ripl-Rónai kiállításon. Nagyon jó vooolt *-* Csak szörnyen elfáradtam és egész Pestet hápogós cipővel jártam végig, mert miért is ne? :'D
Most biztosra mentünk. Mivel nagyon fázós vagyok és a csizmába is alsó hangon 3 zoknit húzok, ezért egy béléses TUNDRA!!! túra bakancsot vettünk. xD Életemben nem volt még olyan, hogy nekem beizzadjon a lábam a bakancsba. Pláne nem egy zoknival :O Szerelem első próbára :D xD
Aztán anya kiszimatolta, hogy bizony a madaras tescoba (Auchan) olcsó az orchidea. 4-et kapott aputól és tőlem elő szülinapra. Gyönyörűek *-* Egy különösen tetszik, a kis pöttyös. Olyan, mint a vér mikroszkopikus felvétele *-*
Anyu így már 16 orchideát tudhat a magáénak. :D Nagyon boldog volt. :) Tegnap este meg bótoltam neki egy Száz év magány könyvet 1000 Ft-ért. Attól is el volt ájulva.
Magamnak is rendeltem egyet a múltkor, egy japán hercegnő memoárját. Már elolvastam a felét és nagyon jóóó :3 Az ezüstdob a címe. Azt hiszem ma este ki is olvasom, mivel nem beszélünk ma már Lacival. Holnap meg rajzolni fogok. *w*
Amúgy lefotóztam anya orchideáit, persze csak azokat , amik virágoznak. Van pár, ami telel, mások pedig épp az életükért küzdenek. Anya az orchideák Teréz anyuja, így ha meglát valahol olcsón kicsit meggyötört virágokat, egyből megveszi és kikupálja őket. :D
Pár kép a büszkeségeiről:

Ez az a szépség, ami olyan, mint a vérlemezkék... :D

2015. február 2., hétfő

A süti vs. Kykky meséje

 

   Egy szép hétfő délután, amikor is Kykky ráért és 6 órája lévén már 2-kor itthon ette a penész, eszébe jutott, hogy sütni kéne valami nagyon csokisat. Bepöttyintette a Google-ba, hogy amerikai csokis süti recept és a barátja, a Google kidobott egy roppant egyszerű receptet.
       Szétnézett a konyhába, hogy megvan-e az összes hozzávaló otthon és örömmel nyugtázta, hogy igen. Nagy lelkesedéssel vágott bele a sütésbe, elővette a hozzávalókat, beizzította a sütőt, 5 perc alatt kikeverte a tésztát és tök boldogan állt neki, hogy betegye a sütőbe az első adagot. Kis, teáskanálnyi tésztakupacokat rakosgatott egymástól távol és betette őket 10 percre a sütőbe. Addig elmosogatott és amikor a 10. percnél betekintett a sütőbe, azt hitte, hogy kiugrik az ablakon. Szegény tészták elfolytak, összesültek és megégett a szélük. Inkább hasonlítottak tehénlepényre, mint fincsi csokis sütire. Nagy nehezen kivarázsolta a tepsit és elkezdte elkészíteni az újabb adagot. Most kisebb kupacokat rakott még távolabb egymástól, aztán betette és várta a csodát.
10 perc múlva a csoda nem kopogtatott a sütőajtón, a tészták ismét tehénlepények lettek és ráadásul a sütőpapírba is beleragadtak. Ekkor úgy döntött, hogy megkóstolja őket. 
És láss csodát, a tehénlepény sütik egész finomak lettek .... VOLNA! Ha utóízként nem jelentkezett volna egy rohadt csípős érzés. 
Drága Kykkynek sikerült talán az egyetlen teáskanalat kifognia, amivel az apukája az erős Pistát teszi a húslevesbe, vagy talán azt a kést fogta ki, amivel az anyukája vágta bele a csípős paprikát apuka szendvicsébe? Ezt már sosem tudjuk meg.
Mivel ez egy mese, így a hősnő hősiesen viselkedett, ahogy egy mesehőshöz illik (f*ckin szóismétlés). Megfogta tehát a sütőpapírra ragadt sütiket, rájuk öntötte a megmaradt nyers tésztát és kidobta a picsába az egészet, miközben a szíve szakadt meg az elpocsékolt alapanyagokért.
        Így történt, hogy az amcsi csokis süti túl járt Kykky eszén és főzőtudományán és még csúnyán meg is égette az ujját.
Tehát a tanulság az gyerekek, hogy Kykky egy kurva béna, semmiben nem jeleskedő egyén, aki egy kb. 6 egyszerű hozzávalóból álló sütit is képes gasztro tragédiává változtatni. Itt a mese vége, fussatok el véle. .__.

Figyelem: a mese világa, szereplője fiktív, a történet természetesen pont annyira valóságos, mint Kövér László takonyfogó bajsza.  ;)

2015. február 1., vasárnap

Dér-Con: Ahol minden elkezdődött....

Tegnap, azaz január 31-én került megrendezésre a 2. Dér-Con. Kicsit több, mint egy éve, 2013. dec. 29-én volt az előző con és ott találkoztunk először Lacival, utána egyből össze is jöttünk, szóval hálásak lehetünk ennek az eseménynek. :) Csak nosztalgiázásból mentünk el, de aztán nagyon jól szórakoztunk.
De kezdjük a péntek estével. Kikönyörögtem, hogy had aludhasson itt Laci, mert akkor nem kell hajnalok hajnalán buszozni. Végül anyuék belementek, aminek nagyon örültünk, mert én már sokszor ott aludtam, de ő itt még soha. Egyem meg, hogy izgult. >< Pénteken csak 4 órája volt, így hazament a ruháiért, én meg rendesen 2 óra után estem haza. Gyorsan összeszedtem magam, mert ez a hét pokoli stresszes volt. Nem sokat aludtam éjszakánként, ami nekem felér az öngyilkossággal. Szóval várva Lacit el is szundítottam, de tudtam, hogy ez lesz, úgyhogy egy ébresztőt beállítottam. 16:12-kor itt is volt a busz, kikecskéztem elé a megállóba. Lecuccoltunk és már jött is anya, vacsira nagyon fini tésztába csavart virslit és kakaós csigát sütött. Fhhúúú, mind2-en úgy tele voltunk, hogy egy darabig csak feküdtünk az ágyon mint 2 fadarab. xD
Apu megint humor herold volt. Most burkol egy házat (csempézik) és ehhez kapcsolódóan poénkodott egyet: "-Ma egy illegális dolgot műveltem. Csempésztem. "
Haha. xDDD Nekem tetszett.  xD
Hamar elrepült az idő. Anyuék elaludtak, mi meg vmi focis börtönös filmet néztünk (ne kérdezd a címét [Laci ezért tuti le fog szólni, h mi az h nem emlékszem a címére xD]) és kicsit hangosan nézhettük, mert anya képes volt a szomszéd szobából felhívni, h vegyük halkabbra, mert zeng tőle a ház és nem tudnak aludni. xD
A film után fürdés, aztán alvás. Hát nem túl nagy az ágyam, anyuék agonizáltak is rajta, hogy hogy fogunk elférni rajta, de szerintem tök jól megvagyunk. Összebújtunk, mint a koszos malacok. Olyan jó arra kelni reggel, hogy az alszik melletted, akit szeretsz. Kivéve ha az a drága elfelejtette kikapcsolni a sulis ébresztőjét és 5:40-kor a telefon üvöltésére kelsz. ♥
Aztán persze visszaaludtunk és 8-kor keltünk. Az én Lacim a reggelt egy hatalmas galambputtyal indította, amit még anyu is hallott kint a nappaliban. Szeretem amikor ilyen romantikus. xD


A kapunyitás 10:00-kor volt, úgy beszéltük, h fél 10-re odamegyünk a sor miatt... Hát ez nem jött össze. Lacit nagy rohanások közepette sikerült elkészíteni, de magamra nem volt időm. Most megvan az a kép, ahogy kora reggel festem a kéz és lábkörmeit lila körömlakkal? :'D
Aztán összecuccoltunk, én tiszta ideg voltam, mert nem sikerült időben elindulni és rajtam a parókán kívül semmi nem volt kész. A sorban álláskor és a megérkezéskor is elég morcos voltam, de aztán jobb lett a kedvem. Úgy tűnik a conockon nekem az a sorsom, hogy a férfi WC-be készülődjek, mert a női tele van. Hát bepofátlankodtam a fiú WC-be és néhány csávókát megijesztve elkészültem. A folyosó közepén még ugyan mostam a körmöm, de kilakkozni már nem volt kedvem.