Ahoy! Ismét itt vagyok. Nos, egész tűrhető napom volt. A rajz órák jól estek, kicsit elterelték a figyelmemet. Faktról viszont eljöttem, anyu itthon volt. Átbeszélgettük az egész délutánt és már valahogy jobban érzem magam.
Tegnap amúgy neki álltam rajzolni. Próbáltam valahogy kirajzolni a dolgokat, de nem tudtam sötét, szomorú képet alkotni. Csak rajzoltam és közben mamára gondoltam és végül ez a színes madárka, Aoi lett belőle. Mert nem tudok nem szeretettel és örömmel gondolni rá. Már egyáltalán nem kell sírnom és tényleg jobban vagyok. Valahogy érzem, hogy jó helyen van, nyugodt és ha lát, akkor büszkén figyel. :)
Úgyhogy tessék mama, ezt neked csináltam:
Devin: http://fav.me/d86qf5e
Először nem akartam erről írni, de végül úgy döntöttem, hogy még is írok pár sort.
Ma hajnalban a számomra egyik legfontosabb embert elvesztettem. De örülök, mert érzem, hogy békében ment el. Persze rég tudtuk már, tegnap meg is álmodtam, de mikor csörrent a telefon hajnalban, arcon csapott a felismerés: mama elment.
Szinte az egész délelőttöt meg még a délután nagy részét is végig zokogtuk anyával, de aztán feljöttek a sztorik és nevetve sírtunk rajta. Mert egy ilyen hihetetlen nő nincs és nem is lesz még egy a világon! :) Nem lehet szavakba önteni, hogy mennyi mindent tett értünk és mennyi mindent hagyott hátra. 10 évig laktunk együtt, szinte az anyám volt. Az oviban és az általánosban is eléggé kirekesztettek, így nem csak a második anyám, de az egyik legjobb barátom és legfőbb bizalmasom is volt. Könyveket lehetne róla írni, annyi vicces és érdekes dolgot adott át nekem. A könyvek szeretetét, megtanította velem, hogyan őrizzem meg mások titkát. Mindig büszke volt rám és mindenben támogatott. Még a piercingemre is azt mondta, hogy neki tetszik, mert nekem tetszik. :)
Ez egy nagyon nehéz időszak lesz a családom számára, de eldöntöttem, hogy erős leszek és folytatom az életemet. Mert igencsak fejbe vágna ha megtudná, hogy lerontottam a jegyeim vagy nem vennénk fel mondjuk emiatt egy egyetemre.
Biztos sokat fogok sírni, de mert imádom őt, ezért erős leszek, kibírom és még keményebben próbálkozom majd, hogy még büszkébb lehessen rám. ♥ Habár egy olyan hatalmas üresség tátong most a szívemben, hogy nem tudom ezt mivel lehetne betömni, összefogni vagy csak kicsit zsugorítani rajta. Szerintem ezt maximum az idő tudja kicsit begyógyítani. Nem tudom mit érezzek, mint gondoljak. Nehéz ez nagyon. :(
Részvétnyilvánítástól kíméljetek, nem azért írtam. Csak ő az életem szerves részét képzi még most is, ezért nincs szükségem erre. Köszi.
Üdv!
Rövid bejegyzés lesz, de gondoltam kiteszem. Pár hete felvette velem a kapcsolatot az AnimeWörk egyik szerkesztője, Gegory és megkért, hogy adjak neki interjút. Tökre élveztem, mert kedves volt és nagyon rugalmas. Igaz, nem nagyon rakta ki azokat a képeket, amiket én küldtem neki, hogy azokat tegye bele, de mindegy is. Amúgy csak nekem kicsit pixelesek a képek? És csak nekem csúszik bele a rajzaim fele a jobb oldali menü sávba? ><
Tök jó, hogy van egy ilyen csapat, akik felkutatják az amatőr magyar manga rajzolókat és meginterjúvolják őket. :D Azért nem említettem amúgy egyik bejegyzésemben sem ezt, mert féltem, hogy megint nem lesz belőle semmi, mint az előző interjúból. De legalább itt komolyan vettek. :D
Köszönöm nekik! ^o^ Az interjút velem itt olvashatjátok--> AnimeWörk oldala--> Facebook oldal-->
Ahoy!
Nos, a drága mandulám úgy döntött, hogy meghosszabbítja az őszi szünetem plusz egy héttel. Igaz, hétfőn még mentem suliba, de Attila bácsi közölte velem, hogy tudni akarja milyen anyagot szívok. xD Magyarán nem néztem ki jól, viszont nagyon szarul. :') És úgy is éreztem magam. Persze én félholtan is elmászom a suliba, de kedden hajnali 6-kor a reggeli leküzdése akkora erőfeszítésembe került, hogy ha anyuék nem kísérték volna figyelemmel a passiómat, tuti elbőgöm magam. Nem is tudom mikor fájt ennyire a torkom. De még ha csak ennyi lenne! Mandi bandi úgy döntött, hogy szövetkezik ellenem és összefogott a bal fülemmel, így szinte ordítani tudtam volna a fájdalomtól. De ha a fülről van szó, akkor azzal nem lehet játszani. Egyszer már felszúrták, azóta nem hallok úgy rá, mint a másikra. Persze nem feltűnő, csak amikor nem koncentrálok annyira és valaki bal oldalról közli velem az infókat a negyede azért eljut hozzám, a többit meg odagondolom. xD
Bár erősködtem, hogy csak elmegyek, nincs kedvem pótolni. Viszont annyira fájt, hogy nem kellett annyira győzködni, mint általában. Anyu elment, én visszafeküdtem. 10 -körül felkeltem és irány a doki, aki közölte velem, hogy csúnyán be van gyulladva a mandulám -you don't say?- írt fel antibiotikumot meg fülcseppet. Kiváltottam, beszedtem, cseppentettem, aludtam, tv-ztem. De nem igazán éreztem, hogy múlna a fájdalom. Ez volt kedden. Szerdán. Ma úgy döntöttem, hogy kiváltom a régi fülcseppem, ami egy nap alatt kivágta a legdurvább fülfájást is. Kiváltottam. SE! Ugyanis közölte velem a patikus, hogy ebből országos hiány van, nincs készleten. Kösz b+! -.- Szenvedjen a paraszt azzal a ganéval, kit érdekel ha 3-4 napig fáj a füle? .____.
De most már azért kicsit jobb. Nem fáj annyira. Remélhetőleg holnap estére már jó lesz minden. :)
Hát... miről is írjak? Itthon nem sok minden történik. Őszi szünetben nem blogoltam. Végig Laciztam. :3 Jó volt vele lenni. Valamiért nem tudom megunni. Apropó, okt. 30-án lett 17 éves! Hihi :3 És 29-én pedig 10 hónaposak lettünk. ♥
Úgyhogy a szerelmi életem jelenleg tökéletes, habár a mandula bandula közbeszólt és a héten még nem találkoztunk. :( Remélhetőleg szombaton tud jönni. :D
A drága készített nekem egy szuper FMA amv-t. Szerintem ez eddig a legjobb munkája. *-* Nagyon jól eltalálta a dolgokat benne, szép ez a Road szám és úgy vágta össze, hogy úgy tűnjön, hogy a EDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD mondaná a szöveget. (Y) Szép munka Szívem! ;D ♥
Nos, amit még témának fel akartam hozni, az a rajz. Szóval digiben kicsit megtorpantam. Úgy érzem a régi rajzaim jobbak, úgyhogy visszatérek a gyökerekhez és onnan fejlesztem újra magam.
Csak ami elkeserít, hogy mert most posztoltam 1-2 olyan rajzot a facebook oldalamon, amik nem lettek életem fő büszkeségei, már 115 lájk helyett 113 van. Az úgy igen. :O Na de hát ha valaki ennyi miatt nem kíváncsi többé az újabb munkáimra, akkor az annyit is ért. Csak már az Art clubban is csalódtam jó sokat. Mindig kérek tanácsot, kritikát, hol/mint/hogy/merre javítsak? De kb. emberszámba se vesznek. Dobnak a fejemhez pár lájkot, de ennyi. Nagyon ritka, ha valaki megszán és leereszkedik a szintemre, hogy elmondja mi a szar rajta. Pedig azt hittem, hogy ez egy normálisabb csoport, mint a rajzmániás szörnyűségek. De itt is van egy klikk, egy profikból álló csoport, akik egymással jól elvannak, az amatőrebb kívülállók meg le vannak kakkantva. :| Hátjóó...
Most felhozhatnék még ezer dolgot, de sikerült lecsillapodnom és inkább nem bolygatom újra a dolgot. Csak piszkálja a csőrömet az emberek hülyesége.
Hátöö... ennyi lenne most, amit írni akartam.
Design csere hamarosan! ;)
