2012. április 27., péntek

"Nálam tele a pohár, sőt több ez már mint ami belefér..."


Ez az AFC-s idézet nagyon illik mostanában rám. Noha nagyon örülök, hogy felvettek a Medgyessybe és már a levél is megérkezett, de úgy tűnik én sosem lehetek teljesen boldog csak egy kicsi ideig sem, hisz az osztályom megkeseríti ezt a kevés kis együtt töltött időt is. Nem elég minden nap meghallgatnom Dodó nyávogását és a szakítás fájdalmait és a bűntudatát, mert félre lépett, de ki vagyok téve az állandó piszkálásnak és olyan rosszul viselkednek órán, hogy mindig dolgozatot írunk és így engem is állandóan bűntetnek a tanárok, holott nem érdemelem meg és ez fáj. Tudom, tudom ezt a kevesebb mint 2 hónapot ki lehet bírni. Mindeki ezzel nyugtatgat, de 12 év nagyon sok és tényleg kicsordult már abból a bizonyos pohárból a víz. Túlfolyt, sőt már tócsa van a pohár körül... :|
Arról már ne is beszéljek, hogy leégetett egy versenyen egy professzor előtt az egyik barom állat osztálytársam, Marsu. Úgy viselkedett mint egy elmeháborodott és az igazgatónő azt mondta, hogy ő volt a verseny üde színfoltja. Szerintem nem csak a diákokkal de magával az iskolával is hatalmas bajok vannak, ha az számít helyes viselkedésnek, ha egy versenyen bekiabálunk, hangosan röhögünk és a saját csapattársunknak azért szólunk be, mert ő "túl komolyan veszi a  versenyt"! Nem hagyott érvényesülni s ennek meg is lett az eredménye. Utolsók lettünk így nem mehetünk a monoki kirándulásra amiatt a nyomorék miatt! (már bocsánat a kifejezésért, de az ilyenre én már nem tudok mit mondani) És a munkánk is hiába való volt, mert a 6 csapattagból 3-an készítettük el az előzetes feladatokat, amikre 2 délutánunk ment rá. Marsu persze abban nem segített. Noha mindenkinek a mi tablóink tetszettek a legjobban, azért lepontozták őket Marsu miatt. Köszönjük szépen! :@
Plusz itthon is van egy-két dolog, anyát is sajnálom, de ez nem tartozik rátok. 
Na, mint láthatjátok tényleg nagyon elegem van. Ma 7 órám volt, abból 5 órán dolgozatot írtunk. Ezt túlzásnak tartom évvége fele és ráadásul PÉNTEKEN!! -.-" T_T
Na mindegy. Csak a remény tart életben és már nagyon várlak MEGYÓ!!! :") :"(
Azt hiszem ez az Eszterről készült rajz nagyon jól memutatja a mostani lelki állapotomat:

2012. április 22., vasárnap

Hosszú hét :|


Huh... Azt hittem, hogy ezt a hetet már sosem élem túl! Sok dolgozat is volt és a Széchenyi vetélkedőre is meg kellett csinálni a 2 tablót. Csak az volt a baj, hogy 6-an vagyunk a csapatban és 3-an csináltuk meg. Rosszul esett a másik 3 ember nem törődömsége, de a helyzetet az is rontotta, hogy nagyon sok munka volt vele, mert kevesen voltunk rá. Iszonyat fáradt vagyok. Szerencsére tegnap (szombaton) rövidített óráink voltak, de még így is oly csiga módjára telt az idő, hogy azt hittem sosem érek haza. Igaz, a rajz csak 1 órás volt és Potterrel (becenév xD) megint leálltunk a sarkon beszélgetni. 30 percig röhögtünk és kaptam tőle egy virágot, amit a fáról szedett le. Bár nem vagyok szerelmes belé, csak egy haver, de még is oly jól esett a pici szívemnek az a szegény szerencsétlen kis  virág, hogy hazahoztam és lepréseltem. Ez az első virág, amit egy fiútól kaptam :P :$ (ha nem számítjuk bele azt, hogy papától és apától is mindig kapok virágot, de az nem olyan... :Đ)
Amúgy most egész jól megvagyok az osztályommal. Van 2 lány, akiket mindig is bírtam, de ők annyira elvoltak magukkal, hogy nem akartam zavarni őket. Velük csináltam a Széchenyis vetélkedőre a talókat. Azt mondták, hogy nyugodtan lehetek velük, mert nem zavarok. Ami jól esett, mert már megszoktam, hogy én vagyok az a személy, aki csak úgy lóg a levegőbe és igazából semmi keresni valója nincs az adott táraságban.
Már kevesebb mint 2 hónap és vége 12 évnyi magánynak. Vagy legalább is remélem, hogy vége lesz.
Apropó! A netre feltették a végleges felvételi listát, és a 12. helyről a 8. helyre kerültem. Eddig is biztos volt a bejutásom, de most már hivatalosan is Medgyessy-s diák vagyok :D Jövőre a 9.c.-be fogok járni :3 *-* Jippííí :D 
Hmp... Mit írjak még...? Ja, új designom van és feltettem 2 új versemet is. A Verseim menüpontban megtaláljátok őket. ^_^  
Hát... ennyi lenne azt hiszem.
Vigyázzatok magatokra, egyetek sok csokit :D
Pá ! °(*__*)°

2012. április 15., vasárnap

Csak egy hülye és én xD

Már 2 hete azért nem jelentkeztem, mert egyrészt elfoglalt a verseny meg a ballagási fotózás (ami történetesen péntek 13-ra esett, és elég gyilkos kedvemben voltam, de már minden oké ^^) meg a Kontraszt kiállítás, amiről majd lejebb olvashattok. Másrészt Facebookon láttam, hogy írt egy animés csoportba az egyik tag, hogy jelöljük ismerősnek. Unatkoztam, szerkeszteni nem volt kedvem és.... és gondoltam  mi baj lehet belőle ha bejelölöm? És elkezdtünk beszélgetni. Ő is szinte ugyan azokat az animéket szereti amiket én, + ugyan olyan idióta állat mint én. Olyan, mintha a fiú énemmel beszélgetnék. Tiszta jó :D És ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy kb. fél órányira lakik tőlem. Eddig mindig pestieket vagy tőlem nagyon messze élő embereket sikerült kifognom, de tőle csak 30 perc választ el :) Ja, és csokimániás mint én *-*
Magától megjavult a webkamerám és a mostani hétvégén már 2 éjszakát végigröhögtünk. Elkezdük olyan 23:00-kor és befejeztük hajnali 4-5-kor. Tiszta álmos vagyok amiatt a ... a.... hülye miatt :"D ♥ És találkozni szeretnék vele. Mert tudom, hogy 19 éves meg idegen meg  fiú meg minden, de nagyobb vagyok nála és erősebb is, meg aztán ide jönne ki hozzám és nem én mennék hozzá, szóval baj nem történhetne. Meg aztán csak haverok vagyunk és semmi más. :D
Naszóval, ennyit erről. 
A Kontraszt kiállítás viszont iszonyat durva volt. Sokkoló és elgondolkoztató. Minden esetre örültem, hogy elmentem. A buszon is jól megvoltam a 8/a-s fiúkkal, annyi perverz hülyeséget szerintem a világba nem hordott össze senki mint mi. 4-szer is sírtam.... a röhögéstől és azon röhögtek hogy én röhögve sírok xDDD
S mikor vége lett a kiállításnak és hazajöttünk, egyből leültem rajzolni és ezt hozta ki belőlem:
Az osztályfőnököm el akarja küldeni a kiállítás szervezőinek és az egész suliba végighordta xD :$

Ezt a zombis rajzomat is a kiállítás ihlette (kicsit durva lett, de ez is én vagyok Cx ):

Hát így röviden ennyit az elmúlt 2 hétről. 
Na pá! :D

2012. április 1., vasárnap

Tudatos álom


Tegnap véletlenül böngészgettem az Anime Additcs-en és találtam egy animét (a címére már nem emlékszem) ami a tudatos álomról szólt. Az ismertető írója azt javasolta, hogy nézzünk utánna a TÁ-nak, mert megéri. Így is tettem (még most is áldom érte a sorsot!!).
Találtam egy ezzel foglalkozó weboldalt és elkezdtem olvasgatni, hogy mi is ez. 
A lényege az, hogy a Tudatos Álom egy olyan állapot, amikor az ember álmodik, de ő irányítja a dolgokat. Bármit megtehet amit akar; repülhet, falon átmehet, másik országba, helyre kerülhet, harcolhat a gonosszal vagy épp tüzet okádhat. Mindennek csak a képzlelet szab határt. A legjobb benne, hogy annyira valóságszerű, hogy a körülöttünk lévő világot részletesen látjuk, halljuk a hangokat, érezzük a szagokat, tapintásuk, látásunk és a tudatunk is éles. Emiatt sokan nem is tudják, hogy álmodnak. Ezért kell a Valóságtesztet elvégezni. Ha ébren is elvégezzük ezt naponta 5-10-szer, akkor 2-3 napon belül eredménnyel járhatunk. Csak lelkesedés, szorgalom és hit kell hozzá. És ne higyjétek azt, hogy ez hülyeség. Ezzel a dologgal egy külön tudomány ág is foglalkozik, de sok könyvet, filmet is találunk a témában (mint ahogy én az anime kapcsán néztem utánna). Már az Álomnaplót is elkezdtem vezetni, mert délután elszunyókáltam és volt egy nagyon pici tudatos álmom, pedig még csak 1 napja sincs, hogy elkezdtem. Nagyon várom mi fog belőle kisülni, agytornának is remek. Bővebb, részletesebb információkat ezen az oldalon találtok: www.tudatos-alom.hu/ Érdemes elolvasni mindent, és sok mindennel próbálkozni.
Ma kipróbáltam az oldalon leírt egyik dolgot. 
Azt kell tenni, hogy kényelmesen elhelyezkedünk és kinézünk egy pontot a falon. Először 10 lassút, majd 10 gyorsat ki-be lélegzünk. Ezután behunyjuk a szemünket és elképzeljük, hogy egy lépcső tetején állunk. Elindulunk és elkezdjük számolni a lépcső fokokat: 1. lépcső -1, 2. lépcső-2 és így tovább egészen 10-ig. Leérünk a lépcső aljára és jobb oldalon van egy ajtó. Kinyitjuk és bemegyünk. Egy hatalmas, virágokkal teli mező van körülöttünk. Nézzünk szét jól, -én megszagolgattam néhány virágot és  repültem is egyet az egyik alma fa körül-azután helyezzük magunkat kényelembe valahol-én belehuppantam a virágok közé- és ismételjük magunkban el 5-10-szer azt, hogy emlékezni fogok az álmaimra és tudatosan fogok álmodni (vagy valami hasonló szöveget) de ne a képzelet beli szánkkal beszéljünk, hanem mintha az agyunkkal mondogatnánk. Nyissuk ki a képzelet beli szemünket, álljunk fel, menjünk vissza, nyissuk ki az ajtót és menjünk vissza a lépcsőhöz, de most 10-től visszafele számoljuk a lépcsőfokokat. Amikor felértünk a lépcső tetejére nyissuk ki a szemünket.
Nagyon fura érzés volt. Mintha kiléptem volna a testemből, s amikor kinyitottam a szemem, hirtelen nem tudtam, hogy mi is történik velem. És ez még csak egy technika a rengeteg közül, amivel elérhetjük, hogy tudatos álmaink legyenek. 
Még nagyon az elején tartok és nem sok a tapasztalatom (1 rövidke álom xD) de akinek felkeltette az érdeklődését, mindenről részletes, pontos leírást talál a már fentebb is említett  weboldalon. És ha valaki kipróbálta, akkor írjon ide, szívesen elolvasom a ti véleményeiteket, tapasztalataitokat! ^^